Az önismeret nem mindig komfortos, a kamaszok mégis jól érezték magukat az úttörő jellegű táborban

A tinédzser lelke törékeny, ugyanakkor képlékeny, formálható, ezért is szerveztek úttörő jellegű önismereti tábort a 14-17 éves fiataloknak az elmúlt héten a csernátoni Malomkertben. Kevés elméleti, annál több játékban megélt tapasztalat, érzelem, felismerés, amit innen magukkal vihettek a résztvevők. Hogy ez hasznos volt, jelzi a szinte egyöntetű visszajelzés, mely szerint jövőre is részt vennének hasonló jellegű táborban a fiatalok.

A csernátoni Malomkertbe 28 tinédzser – 17 lány és 11 fiú – érkezett Maros, Brassó, Szilágy, Hargita és Kovászna megyéből, illetve Bukarestből. Voltak, akiket a szülők küldtek, hiszen a kamaszok sokszor ellenállnak, mert az önismeret nem komfortos számukra (itt is volt a közös munkától elzárkózó kamasz, aki lassan mégis megnyílt, bevonódott), de kétharmaduk önszántából jött – tudtuk meg Bărcăceanu Andrea mentálhigiénés szakembertől, nyelvoktatótól, a tábor szervezőjétől.

„Fontos, hogy itt megtapasztalják, számíthatnak valakire. A szülők nem mindig jönnek számításba bizalmi személyként, illetve nem minden tekintetben, mert több visszajelzés szerint sokszor hajlamosak kibeszélni a gyermek problémáit rokonnal, ismerőssel és ha ezt visszahallják a fiatalok, akkor az nagyon rosszul esik nekik” – magyarázta a szakember.

A tábor tematikája a férfi-női archetípusokra fókuszált: a fiatalok a Harcost, a Szeretőt, a Mágust, a Királyt, a Királynőt jellemezték. Csapatjátékokban délelőttönként nemek szerint elkülönítve, délután együtt személyesítették meg és keresték az érintkezési pontokat a saját egyéni megtapasztalásaikkal, életükkel. Közben pedig – főleg a szünetekben – megbeszélték a legégetőbb problémáikat, konfliktusaikat, ismerkedtek és lazultak.

„Látjuk a kamaszfiúkban a vagánykodást, de sokszor ez a sérülékenységükből fakad. A fiúk persze később érnek, de már ők is látják az irányt, amerre haladniuk kell. A lányok között azonban már vannak kiteljesedett személyiségek, igazi nők is, akik felvállalják magukat, sérülékenységüket sem takargatva. Úgy látom, ez a csapat teljesen rendben van és ez nekem nagy elégtétel” – fogalmazott a táborvezető, aki több területről is hívott előadókat, foglalkozásvezetőket.

Ferencz Áron a zenén keresztül tapasztaltatta meg a kreativitást, ami jellemzője a Szerető archetípusnak, másnap a Harcos archetípusához kapcsolódva Szekrényes László és Fekete Zsolt a maorik tradicionális táncára, a hakára tanították meg a fiatalokat. Ez a rendkívül magával sodró, elemi ösztönöket felszabadító tánc sok gátat feloldott a résztvevőkben, ami jót tett a további munkának.

Foglalkozásokat tartott még Prezsmer Boglárka drámapedagógus, Kolcsár József színész, Ferenc-Gyöngyössy Gyöngyvér, Ménessy Magor és Virág Edit mentálhigiénés szakemberek, Bartos Károly lelkész, a Vinczi-házaspár pedig a Király és a Királynő archetípusát testesítette meg.

„A célom az volt, hogy a gyerekek megtapasztaljanak, tudatosítsanak olyan dolgokat, amelyekről mi életünk későbbi szakaszában azt gondoltuk, hogy jobb lett volna korábban tudni róla. Persze nem mindenki befogadóképes minden információra, de ha esetleg nem tudja tőlem meghallani a gyerek, valamelyik kollégától talán mégis elér hozzá az üzenet. Közös célunk, hogy identitásukban megerősítsük a 15-17 éves fiatalokat, tudatosítsuk bennük, hogy milyen értékeket vallanak magukénak, hogy adott esetben, ha döntést kell hozniuk, azokhoz igazodva döntsenek” – mondta el Bărcăceanu Andrea . 

Az ebédszünetben a patak fölötti kis hídra kiülő lányok – mind 15 évesek – érdeklődésünkre egyöntetűen azt mondták, nagyon érdekes számukra a program. Persze volt javaslatuk változtatásra, de hogy jövőre is eljönnének, afelől nem volt kétségük.

A helyszínt ugyanúgy értékelték, mint Fekete Magor, az a Brassó megyei 15 éves fiú, aki kissé betegeskedve és fáradtan élte meg az első napokat, mégis több pozitív tapasztalattal gazdagodott: tudott kapcsolódni a természethez, megtapasztalta a többiek segítőkészségét, jófejségét. Tapasztalatként pedig beépítette, hogy ha legyőzve gátlásait szóba elegyedik a többiekkel, rátalálhat a hasonlóan gondolkodókra, és akkor sem történik világrengető nagy dolog, ha esetleg elutasítják. „Köszönöm anyukámnak, hogy kirángatott az ágyból” – mondta Magor, aki egy másik táborból hazaérkezve, átmenet és pihenés nélkül csöppent a Teen Soul önismereti műhelymunkáiba.

A szombati táborzárás után Bărcăceanu Andrea táborvezető is rendkívül elégedetten nyugtázta, hogy nagyon pozitív visszajelzések érkeztek a résztvevőktől, ugyanakkor már körvonalazódott az is, min kellene a jövőben változtatni: a bizalmi légkör kialakulásának az tesz jót, ha kevesebb, de állandóan jelenlevő felnőttel bonyolítják majd le a programot. A Teen Soul tábornak viszont kétségkívül lesz második kiadása is.

Fotó: Tuchiluș Alex