Az összetartozás emlékműve Zalánpatakon

„Háromszék egyik legkisebb, hegyek ölében rejtett településén élő magyarok szívében is pont úgy fáj Trianon, mint Budapesten. Ennek ellenére mi, székelyek megtanultuk, hogyan tudunk építkezni, hogyan tudunk jövőbe vetett hittel, reménnyel élni itthon, szülőföldünkön: Székelyföldön” – fogalmazott Tamás Sándor csütörtökön Zalánpatakon, ahol a templomkertben megtartott szentmise keretében leplezték le az összetartozás emlékművét.

A következő évtizedekben nagyobb jelentősége lesz a nemzeteknek, mint az országhatároknak, fogalmazott beszédében az RMDSZ Háromszéki Területi Szervezetének elnöke. Mint mondta, a nemzet lesz a legnagyobb felhajtó és alkotó erő a világban, ugyanakkor Kós Károly szavaival élve nyomatékosított, hogy az lesz a miénk, amit ki tudunk
küzdeni magunknak. „Nekünk, magyaroknak, illik ismerni saját történelmünket, de itt nem állhatunk meg, mert dolgunk, feladatunk van a jövőt illetően. (…) A teljes körű területi autonómia az egyetlen garancia arra, hogy mi, magyarok saját ügyeinket saját magunk intézhessük. Úgy, ahogy egyébként 1918-ban Gyulafehérváron éppen a minket bekebelezni készülő románok írásban is vállalták” – emlékeztetett Tamás Sándor.

A szétszakított országrészeket láncokkal összefogó, Nagymagyarország térképét mintázó, fából faragott emlékművet Datki Sándor zabolai fafaragó adományozta a helyi közösségnek. Mint elmondta, innen származik, Zalánpatakon töltötte gyermekkorát, azokra az évekre emlékezve szeretett volna a közösségnek ajándékot adni, így körvonalazódott az emlékmű megszületése. Mivel 2020. június 4-én van a trianoni békeszerződés századik évfordulója, ezért adott volt a téma; az összetartozást szimbolizáló emlékmű ugyanakkor, az alkotó szerint üzenet is minden magyarnak, hogy „legyünk erősek és ne felejtsük el ezt a gyönyörű nyelvet”.

„Az összetartozás, az életösztön és a haza szeretete mindennél erősebb bizonyult. Az összetartozásba vetett hit tartotta meg a hazától elszakított magyarokat. Mi olyanok vagyunk, mint a fa, melynek ágai szétágaznak, de egy gyökere van, és úgy érezzük, büszkeség és dicsőség magyarnak lenni” – hangsúlyozta felszólalásában Szotyori Angéla, Málnás község polgármestere.

Száz évvel ezelőtt 344 ember élete gyökeresen megváltozott Zalánpatakon, indította történelmi ismertetőjét Nagy Zoltán történész, aki a Magyarország számára minden tekintetben előnytelen békeszerződés részleteit ismertette, de amint rámutatott, száz évvel később „Romániában a magyar közösség megőrizte erejét, identitását. A magyar kultúra még a néha csattogó szélben is virágzik Erdélyben, millió szállal kötődünk az anyaországhoz és az elcsatolt területekhez, s ami talán ma itt nekünk legfontosabb, még mindig több mint százan lakják Zalánpatakot, mind becsületes magyar emberek”.

Az emlékművet megáldotta Simó Gábor plébános, majd a szentmisét követően a zalánpataki iskolások Gecse Sándor pedagógus vezetésével mutatták be kulturális műsorukat.