Egy hónap körülire csökkent a várakozási idő az elméleti és gyakorlati sofőrvizsga között
Egy évtized óta nem látott módon, egy hónap körülire csökkent a várakozási idő a gép...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Vasárnap délután benépesült a csernátoni Ika vára alja, ahol második alkalommal rendezték meg a huszár- és katonanóta-találkozót. A pár éve felújított öregtorony alatti szabadtéri színpadon tíz kórus lépett fel, hogy ízelítőt nyújtsanak a népes közönségnek a valós életből inspirálódott dalokból.
A találkozó a Malomárok alatti füves területen zajlott, és a szervezők kitettek magukért, ugyanis a megfelelő hangosítás mellett még arra is gondoltak, hogy a nézőknek ülőalkalmatosságokat biztosítsanak. E mellett lacikonyhák voltak felütve és különböző kézműves termékeket forgalmazó árusok is jelen voltak.
A találkozó ötlete nem túl régi és onnan származik, hogy az egyre nagyobb teret hódító lakodalmas mulatósok miatt ne felejtődjenek el a régi magyar dalok, így a katonanóták sem. Ágoston József főszervező érdeklődésünkre elmondta: a magyar „manele” kategóriát képviselő lakodalmas zene olyan csapást mért az igazi magyar zenei értékekre, hogy jónak látták annak védelmében ilyen találkozót szervezni, megakadályozandó a további satnyulást. Azért esett a választás a katonadalokra, mert bár ezek gyökere a nem is olyan régi mindennapokból származik, de egykor minden olyan fiatal ismerte, aki volt katona. Mivel ez ma nem jellemző a fiatalságra, így más módszert kellett találni arra, hogy a mostani nemzedék is megismerkedjen a magyar kulturális örökség ezen szegmensével, annál is inkább, mert mindenkinek van vagy volt olyan családtagja, akinek kapcsolata volt a háborúkkal – vélekedett a főszervező, aki családi örökségével példázódva támasztotta alá az elmondottakat. „Nem hiszem, hogy Székelyföldön van olyan család, amelyiknek megcsonkított harcosa nem érkezett haza, mások emlékét – akik a szülőföldtől távol estek el – a környéken levő emlékművek őrzik. Édesapán fiatalon, 18 évesen leventekatonaként került orosz fogságba, öt évet húzott le a finn határszélen, de soha nem beszélt róla, mindig másoktól tudtam meg azokat a borzalmakat, amiket ők ott végigéltek. Anyai nagybátyámat pedig a szeptember 11-ei parancs után két nappal hazafelé lőtték meg az orosz katonák Martonos határán. Ez volt az az impulzus, ami megadta azt az érzelmi löketet a rendezvény megszervezéséhez, és persze az a pár lelkes ember, aki körülöttem ezt felpártolta” – mondotta a szervező, aki szerint a történéseket a katonanóták őrzik, még ha megszépítve is.
A kórusok egymás után léptek színpadra, és régi vagy újabb katonadalokat énekeltek, amelyek egy részét a közönség is együtténekelte a színpadon levőkkel. A Fabatka együttes közreműködésével zajló találkozót a negyedik fellépő után a heves eső miatt félbe kellett szakítani, de a késő esti órákban az összes résztvevőnek volt alkalma színpadra lépni.
További képek itt.
Kedves Lóránt,
mint társszervező, engedtessék meg egy pár kiegészítés ill.kiigazítás részemről,
Székelyföld majdminden szegletéből jelent meg tíz férfikórus és dalcsoport, álljon itt nevük, hisz mindnyájan megérdemlik a nevesítést: Marosvásárhely – Cantuale énekcsoport, Csíkrákos, Gyímesvölgye, Keresztvár, Gelence, Sepsiszéki Huszárok, Sepsiszentgyörgyi Magyar Férfidalárda, Szentivánlaborfalva és Csernáton. Közreműködtek a sepsibükszádi ifjúsági fúvósbanda, Veres István vezetésével, Veress Hunor és zenekara, valamint a polyáni Tisztás és a csernátoni Pántlikácska néptánccsoportok, Sipos Sándor és Barbara népdalénekesek.
A hangulat kitűnő volt, az eső után még fokozódott és az esti vacsora közben (after party), a „jam session” alatt, kerültek elő még igazán a vérpezsdítő darabok!
Jövőre még jobban belehúzunk, próbálunk nagyobb médiainfót is!
Kelemen Alpár, Szentivánlaborfalva