Bardoc első 100 évese

Március 14-én köszöntötték Hadnagy András bácsit, Bardoc falu első, 100 évet megélt embe-rét – legalábbis a bardoci református egyházközségnek az 1800-as évek közepéig visszavezethető bejegyzései alapján eddig a napig még senki nem érte meg a faluban ezt a szép kort.

Bandi bácsit szerettei körében köszöntötték Bardoc község polgármesteri hivatalának munkatársai, a tanári testület képviselői és a református egyházközség elöljárói. Balázsi Dénes polgármester, aki szolgálati ideje alatt a község harmadik százéves emberét köszöntötte (Bardochoz még Erdőfüle, Olasztelek és Székelyszáldobos tartozik), köszöntőjében felelevenítette a sok nehézséget, amelyet az ünnepelt átélt élete során, de a sok szépet és jót is megemlítette, amely kiegyenlíti, de akár felül is múlhatja a megélt rosszat.

„A századik születésnap olyan állomása az életnek, ahova nem mindenki érkezik meg. Aki ideér, az teljes tiszteletben áll előttünk. Ha visszatekintünk Bandi bácsi életére, látjuk benne a családjától távol töltött éveket, a fogolytábort, az Oroszországba való deportálást, a 12 évi özvegységet, de látjuk a sok jót, a boldog éveket, a négy gyermekét, négy unokáját, hét dédunokáját, akiknek születése mind egy-egy boldog állomása volt életének. Látjuk benne a sok szeretetet, amit adott a gyermekeinek, embertársainak és nem utolsósorban közösségünknek” – fogalmazott az elöljáró. Bardoc község polgármesteri hivatalának dolgozói, a maga, valamint a község lakosai nevében hosszú életet kívánt erőben és egészségben, hogy még sokáig lehessen családja és közössége körében.

Balázsi Zoltán református lelkipásztor szerint Bandi bácsi már gyermekkorától fogva bízott Istenben, és ráhagyatkozott, ez a hit tartotta közöttünk 100 éven keresztül. „Amikor az emlékek között keres és kutat, jó, ha néha megtalál minket is benne, hiszen részei voltunk az éle­tének, ha csak egy kézfogással is, de éreztettük vele, nincs egyedül ezen a világon” – mondta a tiszteletes.
Természetesen feltettük az ilyenkor szokásos kérdést is: mi a hosszú élet titka? „Istenben kell bízni, nap mint nap emlegetni az ő szavát. E nélkül még a kapun sem szabad kilépni, ezt kell gyakorolni, mert aki nem gyakorolja, az nem kaphat örök üdvösséget” – hangzott Bandi bácsi válasza, aki örült a sok köszöntőnek, látszott rajta a boldogság és a meghatódottság. Nem mindenkit ismert fel a jelenlévők közül, de ha azok a felmenőikről kezdtek beszélni, mindenkiről tudott pár szót mondani.

Tőlem is megkérdezte, mikor születtem, s mikor mondtam, mosolyogva csak annyit mondott: „akkor még fiatal voltam, alig 74 éves, és még jól bírtam magam”. Aztán mesélt a nagyszüleimről, dédnagyszüleimről, kikkel együtt sokat énekeltek, mulatoztak fiatalkorukban, de mesélt a háborúról is, annak első napjairól, amikor két olaszteleki bajtársát veszítette el. Mindenki leült melléje kicsit, váltott pár szót vele, hiszen olyanokat kérdezhettek tőle, amire talán már senki más nem tudhatja a választ. Nagyon sok mindenre meglepő részletességgel emlékezett, és szívesen mesélt bármiről, amiről kérdezték. Ezúton is kívánunk neki sok boldog évet, egészséget, hogy még sokáig szerettei körében maradhasson!