Békésen kértük az autonómiát

Szombaton a Székely Nemzeti Tanács szervezésében Marosvásárhelyen tartották a székely szabadság napját, ahol több ezres tömeg adott hangot békésen az autonómiaigénynek. Ismét sikerült példát mutatni civilizált, demokratikus jogkövetelésből, persze, ettől még érvényes az örök kérdés, hogy lesz-e ennek valami pozitív hozadéka.
A rendezvényre öt, egyenként 50 férőhelyes autóbusz indult Kovászna megyéből, illetve több tucat háromszéki személygépkocsival utazott Marosvásárhelyre. Mi az orbaiszékiek autóbuszával mentünk, ahol Ferencz Botond, az Orbaiszéki Székely Tanács elnöke tudatta az utasokkal: a létszám függvényében dől el, hol fognak menetelni. „Ha ötszáznál kevesebben leszünk, akkor csak a járdán; ha 3 ezren, akkor az út felén; ha 3 ezernél többen, akkor az egész úttesten vonulhatunk” – mondta Ferencz.
Az utasok egymás közt viccelődve megjegyezték, hogy a zászlórudak hegyét még a buszon le kell tompítani, és ha kell ehhez szerszám, vagyis bicska, az is hamar kerül ehhez. Ezzel arra az incidensre utaltak, amikor Ferenczet egy korábbi székely szabadság napján bevitte a csendőrség, mert a csendőr előtt akarta lefaragni a zászlórúd hegyét…

„Jó szándékkal jöttünk!”
A szörcsei Paizs Attila elmondta, 2008-tól két falusfelével egyetemben rendszeres résztvevői ennek a rendezvénynek. Úgy érzik, „muszáj jelen lenni és hallatni a hangunkat, kinyilvánítani az autonómiaigényünket”. „Amit megí­gértek 100 éve, jó lenne, ha betartanák. Erre kell emlékeztetnünk őket” – jegyezte meg Jonica Sándor kovásznai lakos, aki szombaton negyedik alkalommal vett részt a marosvásárhelyi tüntetésen. „Én első alkalommal jöttem, mert már annyiszor láttam, hallottam a rendezvényről, hogy éreztem, muszáj jönnöm. Jó szándékkal, békésen megmutatni, hogy mi, székelyek is akarunk jogokat” – tette hozzá a szentivánlaborfalvi Doczé Vilmos.

Ahol a magyart nem szolgálják ki
Az orbaiszéki autóbusz menet közben egy út menti vendéglőnél állt meg pihenőt tartani, már Maros megyében. Amikor leszálltunk a buszról, az onnan éppen távozó kézdiszékiek arra figyelmeztettek, fölösleges bemennünk a vendéglőbe, mert bizonyára a karhatalom közreműködésére a magyarokat nem szolgálják ki. Zárva vannak!
Az egyszerűség kedvéért megkérdeztük a pincért, s megtudtuk: valami félreértés történhetett, mert szó sincs zárásról, csupán arra kérték az előző csapatot, hogy mivel sokan vannak, a kinti mosdót használják, ne a bentit. Az orbaiszéki csapatot kiszolgálták menet is, jövet is.

A zászlórúd csak műanyag lehet
Marosvásárhely végén csendőrök fogadták a csapatot. Az autóbuszra fellépő egyenruhás a Maros Megyei Csendőrség nevében tudatta az utasokkal, hogy a tüntetésre tilos fegyvert vinni, de még a fából készült zászlórudakat sem. Nagyjából ennyiből állt az ellenőrzés, a busz már tovább is ment.
Az utasok megjegyezték, pár éve még elengedték a fából készült zászlórudat azzal a kikötéssel, hogy ne legyen hegyes, a következő évben már csak akkor lehetett fából a zászlórúd, ha nem volt hegyes és vastag. Idén már csak műanyag lehetett. Érdemes megjegyezni, hogy pl. a nagyobb focimérkőzéseken is tilos a fa zászlórúd használata.
Marosvásárhelyen leszállva néhány táskát elenőriztek a csendőrök, soraikban meglehetősen sok magyar ajkúval, aztán a tömeg indulhatott is a székely vértanúk emlékművéhez.

Lassan gyarapodó tömeg
Az emlékműnél lassan gyülekezett a tömeg. Szólt a zene, egymást köszöntötték a rég nem látott ismerősök, a színpad előtt pedig kitűzőket lehetett vásárolni. Pár perccel a kitűzött kezdési idő előtt még mindig szerfölött kevesen voltunk, a gyergyóalfalusi Gáll Mihály meg is jegyezte: szomorú, hogy évről évre kevesebben jönnek Marosvásárhelyre.
Szerinte ennek egyik oka az, hogy a politikai pártok közti csatározás elveszi az emberek kedvét az autonómiaharctól, és jól meg kell gondolni, hogy a jövőben lesz-e akiknek megrendezni. De a pillanatnyi szkepticizmust hamar felváltotta a lelkesedés, mert amikor hozták a 150 méteres székely zászlót, szerény becslésünk szerint legalább ötezer ember fogadta vastapssal azt.

Hangot adni igényeinknek
Az egybegyűlteket Izsák Balázs, az SZNT elnöke köszöntötte, majd meghívottak adtak hangot az autonómiatörekvés fontosságának. Többek közt Tőkés László EP-képviselő is felszólalt, aki óvatosan, de gratulált az RMDSZ „jobbik felének”, amiért részt vett az ünnepségen (Háromszékről Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester és Tamás Sándor megyetanácselnök állt ki az ügy mellett – szerk.).
Az ünnepi beszédek után az időközben tovább terebélyesedő tömeg a prefektúra felé indult. Nem tisztünk pontos számadatot mondani, viszont Gazda Zoltán, a Sepsiszéki Székely Tanács elnöke a szervezők és általuk megbízott személyek számításai alapján 15–18 ezer tüntetőről beszélt, míg az MTI tudósítója úgy fogalmazott, „ezrek gyűltek össze Marosvásárhelyen.”

Békemenet vagy tüntetés?
A felvonulás a teljes úttesten zajlott, igaz, megosztva: az egyik felén a székelyek, a másik felén a csendőrség haladt. A résztvevők leg­inkább autonómia-jelszavakat skandáltak, 1848-as katonadalokat énekeltek. Néha egy-két Vesszen Trianon, illetve románellenes dal is elhangzott. Ám a viszonylagos csendet jelezték az olyanszerű beszólások, hogy „akkor most békemeneten vagyunk, vagy tüntetünk?”
A helyi lakosok közül sokan ablakból lengettek székely zászlót, mások pedig minket filmeztek, akárcsak a csendőrök; vagy épp a felvonulók a csendőröket. A prefektúránál Izsák Balázs átadta a petíciót a kormánybiztos által megbízott személynek, majd mindenki békésen visszatért az autóbuszához. Adina Chis, az eseményt biztosító csendőrségi mobilegység szóvivője később az MTI hírügynökségnek megerősítette: semmilyen rendbontást nem regisztráltak. Hozzátette: a csendőrség köszönetet mond mind a szervezőknek, mind a résztvevőknek azért, hogy civilizált módon éltek a tiltakozás jogával.