Bemutatkozik a Road Of Life

A Road Of Life zenekar ez év májusában alakult Kézdivásárhelyen, de már több fellépést tudhatnak maguk mögött. A pop-rock műfajt képviselő együttes tagjai Gáspár Claudius (gitár, ének), Farnas Tamás (dob) és Máté Loránd (hegedű). Mindhárman egyetemisták, és hiszik, hogy a zene az ő útjuk az életben. A zenekar megalakulásáról, eddigi eredményeikről és jövőbeli terveikről kérdeztük Gáspár Claudiust, a Road Of Life frontemberét.
– Hogyan alakult meg a zenekar, és kik a tagjai?
– Úgy gondoljuk, a sors műve és akarata, hogy megalakult a Road Of Life. Történetünk az első egyetemi évvel kezdődött, ahol igaz barátokká váltunk. Az idő múlásával kitisztult a kép, és az első próba után rájöttünk, hogy ideje kilépnünk a szürke hétköznapok árnyékából, és azt kell csinálnunk, amit szeretünk, amire mindig is vágytunk. 2018. május 9-én alakult meg a Road Of Life. A siker két hét leforgása alatt érezhetővé vált, hiszen alkalmunk nyílt fellépni a 2018-as csíkszeredai Sapientia Diáknapokon, ahol meglepően jól fogadták együttesünk repertoárját. Lavinaszerűen indult el minden, meghívást kaptunk a besenyői Rakpart Fesztiválra és különböző más helyszínekre is. Együttesünk szívritmusa és a pörgést adó embere, aki a dobokon játszik, Farnas Tamás; ő csíkszentkirályi születésű. A vonós hangszerek gyönyörű istennőjén játszik Máté Loránd (Kézdivásárhely), aki oroszlánrészt vállal a fellépések során, hiszen hangulatot teremt, és színvonalassá teszi a dalok hangzását. Jómagam az együttes énekese, dalszövegszerzője és gitárosa vagyok, ugyancsak kézdivásárhelyi.
– Mikor és minek a hatására kezdtetek hangszeren tanulni, zenével foglalkozni?
– Ez eléggé többrétű, mert egy ember személyiségét, munkáját, majd az egész karrierjét nagyban befolyásolják a gyermekkorban ért impulzusok és a szülők támogatása is. Sokszor nem mindegy, milyen kép alakul ki már gyerekkorban a világról, és hogy milyen álmokat dédelgetünk magunkban. Mi jobbára szüleink támogatásának köszönhetjük, hogy elindítottak egy olyan úton, amely nem mindenkinek adatik meg. Az életem valahogy mindig úgy alakítottam, hogy az utam során kísérjen a zene, és azzal eggyé válva önmagamat adhassam. Soha nem akartam álarc mögött élni. Az első gitárt egy zeneüzlet kirakatában csodáltam meg, és ahogy a mondás tartja, „szerelem volt első látásra”. Körülbelül 8 évesen kezdtem el gitározni, 13 éves koromban írtam az első dalomat.
– Miért éppen ezt a nevet választottátok a zenekarnak?
– Nagyon sok fejtörést okozott, mert olyan nevet akartunk, amely minket jellemez. Az elmúlt években különböző utakat jártunk be, de mindig visszaküzdöttük magunkat arra az útra, amit gyerekként választottunk. A Road Of Life, az Élet útja a mi utunk. Ez nem csak az együttesre és tagjaira vonatkozik, ugyanolyan értelmet nyer rajongóink számára is. Mi nem csak úgy szeretnénk létezni, mint együttes és rajongók, inkább, mint egy család, bizalmas testvérek, hiszen rajongók nélkül sehol sem lennénk, ők adnak mindennek értelmet. A színpad számunkra olyan, akár egy darab az otthonból.
– Milyen zenei irányt képvisel a zenekar?
– A Road Of Life a pop-rock zenei stílust képviseli, de fellépé­sekkor próbálunk többszínűek lenni, és mivel idén alakultunk, az együttes is fejlődésben van. Van, hogy könnyebb, pergősebb dalokat játszunk vagy kicsit rockosabbat. Játszunk feldolgozásokat különböző együttesektől, mint például az Intim Torna Illegál, a Hooligans, a Tankcsapda, de leginkább saját dalainkra próbálunk koncentrálni. Ezek által tudunk inkább a rajongóinkkal kapcsolatba lépni.
– Kik a kedvenc előadóitok? Kik vannak leginkább hatással a zenétekre?
– Legyen az a Green Day, Alexander Rybak, Pokolgép, Hooligans, Edvin Marton, Anti Fitness Club, Molnár Tamás, JoshGroben, Vastag Csaba és még sok más együttes és előadó, nagy hatást gyakorolt ránk, illetve a zenei ízlésünkre már kezdetektől. Viszont folyamatosan próbálunk valami újat és egyedit belevinni a fellépéseinkbe. Természetesen kaptunk egy adott utat a példaképeinktől, amelyek leginkább motiváltak, hogy igen, mi is legalább ilyen jók akarunk lenni.
– Már túl vagytok néhány fellépésen, és nemrég jelent meg első saját dalotok, a Darabokra hullik. Milyenek az eddigi visszajelzések?
– Ahhoz képest, hogy kezdők vagyunk, meglepően sok pozitív visszajelzést és bátorítást kaptunk, tehát van értelme mindannak, amit az életben eddig elértünk. Úgy gondolom, az együttes első dala sikeresen debütált, ha nem is a nézettség, de a vélemények tekintetében boldoggá tett minket, hiszen ez a dal képvisel bennünket. Én persze ezt nem mondhatom el, hiszen bármilyen dalszöveget írhatok, ugyanúgy szeretem. Őszintén írtam, és tudom, hogy valamit a lelkemből a világnak hátrahagytam.
– Mik a terveitek, céljaitok?
– A jövőben mindenképp szeretnénk boldoggá tenni rajongóinkat az együttes első albumával. Jelenleg is dolgozunk rajta, de nem sietünk, én legalábbis szeretek mindent átgondolni és folyamatosan változtatni, vagy a dalszövegeken vagy éppenséggel a dal összhangzatán. Különböző fellépések, illetve motoros fellépések is várnak ránk, de amire leg­inkább készülünk, és teljes erővel szeretnénk koncentrálni, az a székelyudvarhelyi Peron Music Tehetségkutató Fesztivál, ahová, ha bejutunk, november 17-én a döntő színpadán szerepelhetnénk. Az a baj a jövővel, hogy kiszámíthatatlan, sokszor bajt és örömet egyaránt hoz magával. De ami biztos, hogy amíg erőnk van, és a dal szól a szívünkben, addig biztosítjuk rajongóink boldogságát. <<