Bemutatták Uzon monográfiáját a Termésnapokon

Jó hangulatban és új helyszínen zajlottak az idei Termésnapok Uzonban, amivel a községvezetés célja a közösségösszefogás és a hagyományápolás volt. A szombat-vasárnap zajló eseményen nemcsak a termőföld adományait tették közszemlére, hanem volt kézműves foglalkozás, tökfaragás, mezőgazdászoknak szóló előadás, szabadtéri zene, de ünnepi istentisztelet és könyvbemutató is volt, utóbbin a falu monográfiáját több szerzője jelenlétében ismertették a református templomban.

A rendezvény idén a szabadidőparkból beköltözött a központba, a polgármesteri hivatal előtti térre és parkba. Bár a korábbi helyszínen nagyobb tér állt rendelkezésre, a község vezetői úgy gondolták, hogy a központban otthonosabb hangulata lesz a rendezvénynek. A sok virág között az asztalokon valamint a földön az idei legszebb termések pompáztak: óriáspityókák, óriástökök, almák, káposzták, kukorica és minden egyéb.

Mellettük mindaz, amit a kamrába kerülnek: szörpök, lekvárok, savanyúságok, zakuszkák. Jelen voltak a falvak (Lisznyó, Bikfalva, Uzon, Szentivánlaborfalva) nőszövetségei, bemutatva, mit „mesterkedtek” otthon. Ahogy a lisznyói asszonyok elmagyarázták, az eladott zsíroskenyér, befőttek, sütemények, sós tallérok, a közösen előállított slágertermék, a hecserlilekvár árát majd a szűkebb napokon az idősebbek megsegítésére fordítják.

Eközben a kultúrotthonban Kovászna megye prefektusa, Ráduly István (korábbi uzoni polgármester, szerk. megj.) a Kovászna megyei mezőgazdasági igazgatóság, a Vidékfejlesztési Ügynökség, a Mezőgazdasági Kifizetési és Intervenciós Ügynökség szakemberei tartottak interaktív előadást a pályázási lehetőségekről.

A délután fő attrakciója a tökfaragás volt, amely újabb hagyománya lett a termésnapoknak: több mint 100 tököt – melyeket éppen erre a célra termesztettek – a gyermekek faragtak meg töklámpásnak majd a látványos figurákkal körbesétálták a parkot. Mindehhez hangulatos zenét szolgáltatott a helybeli Atlantisz fúvószenekar, a Muskátli együttes, a szentivánlaborfalvi Székely István Dalkör, de az iskolás gyermekek és fiatalok táncra is perdültek a téren.

„Hagyomány, hogy minden ősszel ehhez az eseményhez kapcsolódva avatunk is valami új létesítményt a községben” – mondta Bordás Enikő polgármester, hozzátéve, hogy ezúttal a 16-os községi út hét kilométeres szakaszának megújulását ünnepelhették a helyiek, ugyanis a Sepsimagyarós felé vezető volt földút helyett most széles, kétsávos, aszfaltozott úton közlekedhetnek az emberek. „Még a mezőgazdasági gépekkel is elférnek rajta, hiszen ez útról mintegy 1000 hektár termőföld közelíthető meg” – tette még hozzá a polgármester.

A bőség zavarában szenvedtek Uzon monográfiájának szerzői

A vasárnapi ünnepi istentiszteleten Ungvári Barna András református lelkész Pál apostolnak a korintusiakhoz írt levelére támaszkodva azt emelte ki, hogy mindenkinek vállalnia kell azt a közösség érdekében azt, ami tehetségéből kitelik. Az istentisztelet után mutatták be Uzon monográfiáját, mely a Háromszék Vármegye Kiadó által megjelentett, Székelyföld településeit bemutató sorozatban a tizedik kötet, illetve harmadikként mutat be sepsiszéki helységet Mikóújfalu és Bodok után.

Bordás Enikő polgármester kiemelte, hogy a község jelentős infrastrukturális beruházásai után a gazdag képanyaggal, 230 oldalas kiadványban közölt tanulmányok az utókor számára nagy értéket örökítenek meg, a helybelieknek pedig kötelességük azt megismerni és továbbadni.

Tamás Sándor, a könyv kiadását lehetővé tevő Kovászna megyei tanács elnöke, a sorozat egyik ötletgazdája – Sepsiszéki Nagy Balázs mellett – úgy vélekedett, hogy „Uzonról sok szép írás jelent meg eddig, de ilyen kötet, amely ilyen alapossággal, mélységben és kifogástalan tudományossággal tárja fel a község történetét, még nem jelent meg”.

A könyvbemutatón jelen volt a könyv tizenkét szerzője közül Csáky Árpád történész, Székely Zsolt régész, Tóth Szabolcs, Cserey Zoltán és Pénzes Lóránd történészek, valamint Ambrus Anna nyugalmazott tanárnő. Csáky Árpád, aki Kinda István néprajzkutatóval együtt a kötet szerkesztője is, elmondta, hogy az anyaggyűjtés a monográfiához még a világjárvány előtt lezárult, de a pandémia késleltette a megjelenését.

Uzon gazdag történetével foglalkozván a bőség zavarával küszködtek a szerzők, és már a második bővített kiadás megjelentetésének szükségessége is felmerült. A kötet új tanulmányai – hiszen egy kivétellel mind először közölt írások – az erdélyi magyarság történetéhez is értékes adalékokkal szolgálnak.

Kónya Ádám egykori múzeumigazgató a 70-es években megjelent dolgozata az egyetlen újraközlés a kötetben: Uzon építészeti örökségéről igen értékes tanulmány, sok azóta lebontott épületről is van benne leírás. Kinda István a XX. század gazdálkodásáról ír a világégések és államosítások közepette, Ambrus Anna pedig elsősorban az élet jelentős momentumaihoz fűződő uzoni népszokásokat taglalja. A kötetet Nagy Balázs tanulmánya zárja a jelen állapotokat taglaló szociográfiai munkával.

A könyvbemutatón közreműködtek a lisznyói és uzoni református kórusok.