Bocsáss meg, Jánoska!

Régi adósságot törlesztett Sepsiszentgyörgy a Mihai Viteazul-szoborcsoportnál 1984. június 5-én felrobbant bombával kioltott életű, alig 11 éves kisfiú, Vaszi Jánoskának emléket állító térkompozícióval. Ünnepélyes leleplezésére szombat délelőtt került sor a város vezetői és számos lakója jelenlétében. Sárpátki Zoltán szobrászművész alkotása a tragédia színhelyének közelében irányítja az arra járók figyelmét az ártatlan áldozatra.

A szomorú események, azok következményeinek és utórezgéseinek tömör, kétnyelvű ismertetése után a rendezvényt levezénylő Csernátoni Júlia felidézte, az elmúlt 30 esztendőben több javaslat elhangzott az emlékállítás mikéntjére vonatkozóan, „de egyetlen kezdeményezést sem kísért cselekvő akarat… A megfelelő embernek kellett a megfelelő helyre kerülnie” ahhoz, hogy ez végre megtörténjen.

Sepsiszentgyörgy polgármestere, Antal Árpád András a könnyeivel küszködve, el-elcsukló hangon szólt ugyancsak két nyelven az egybegyűltekhez, valamint a földi létből idejekorán és erőszakkal kirángatott Vaszi Jánoskához. „Harminc év sem volt elég, hogy a te gyilkosodat megtalálják. Talán, ha keresték volna… De valakik nem akarták, hogy kiderüljön. Valakik titokban akarták tartani akkor és azóta is, nem akarták és nem akarják, hogy megtudjuk, mi történt akkor, amikor egy 11 éves gyereknek kioltották az életét. Bocsáss meg, Jánoska, a közel 40 éves késésért, és azért, mert most is üres kézzel jöttünk… Ha megengeded, ma érted vagyunk itt, hozzád, eléd jöttünk. Rád emlékezünk és mindazokra az áldozatokra, akiket megfosztott az élettől ez a gyalázatos korszak” – fogalmazott az elöljáró.

A diktatúra bukása után a miértekre kétségbeesetten választ kereső, azonban mindenki által elutasított gyászoló édesanya végül a Volt Politikai Foglyok Szövetségéhez fordult segítségért. Puskás Attila személyében talált támogatóra, aki ez alkalomból elhangzott beszédében rámutatott, néhai Simó Erzsébet újságíróval együtt minden tőle telhetőt elkövetett az igazság kiderítése érdekében, de mindhiába. Az emlékmű állítását a Háromszéki Magyar Sajtóért Alapítvány nevében kezdeményező Váry O. Péter újságíró leszögezte, „a gyerek halála nem csupán egy család máig tartó tragédiájává vált, hanem az egész közösség sorsát befolyásolta, emberek ezreinek életét változtatta meg. (…) „Egy gonosz rendszer által elkövetett, máig kiderítetlen bűncselekménynek vált áldozatává, személye a kommunizmus összes áldozatát jelképezi. Ilyképpen a most avatásra kerülő emlékmű a diktatúra minden meghurcolt vagy vallatás közben, börtönben, munkaszolgálaton életét vesztett áldozatának mementója is”.

„Eltűnt, megsemmisült egy élettel teli, vidám, tehetséges, 11 éves gyermek. A túlélőknek pedig nem maradt más: ne feledjék el, ne nyugodjanak bele, óvják gyerekeiket, ne engedjék többé ide fajulni a világot” – fogalmazott a megemlékezők sorát záró Dénes Előd református lelkész, Vaszi Jánoska egykori osztálytársa.

Az alkotást Antal Árpád András polgármester, valamint Rápolti Éva, Vaszi Jánoska testvére leplezte le, és Hajdú János római katolikus esperes szentelte meg. Ezt követően az emlékezők átvonultak a római katolikus temetőbe, ahol Vaszi Jánoska sírján elhelyezték a kegyelet virágait.