Borús a szentgyörgyi tornászok fölött az ég

Mintegy 200 szülő és támogató aláírásával beadvánnyal fordult a sepsiszentgyörgyi városi tanácshoz a városi sportklub torna szakosztályának edzője, Botos Liviu, hogy teremgondjaikra megoldást találjon, ugyanis a Mikes Kelemen Líceum udvarán eddig használt tornaterem állapota katasztrofális. A petíció a helyi tanács május 30-i, csütörtöki ülésének napirendjén szerepelt, de megoldás nincs, és a közeljövőben nem is körvonalazódik.

Botos Liviu jelenleg az ifjúsági és sportminisztérium alárendeltségében működő városi sportklub gyermektornászait edzi a Mikes Kelemen udvarán lévő, valóban igen leromlott állapotú épületben. A tetőn befolyik az esővíz, a falak repedtek, hull a vakolat, az öltözők is szegényesek, mindez közvetlen balesetveszélyt jelenthet a tornászgyerekekre. Ez áll a beadványban is, amely a helyzet rendezését sürgeti, hogy ott az edzéseket tovább folytathassák a tanítványokkal. A tornászedző ugyanakkor a megyei tanácshoz is benyújtotta beadványát.

A helyi tanácsban a liberális párt színeiben megválasztott Comaneci Liviu tanácsos terjesztette elő az ügyet. Válaszában Tóth-Birtan Csaba alpolgármester elmondta, korábban Kolcza István tanácsos már ismertette velük a helyzetet. Két hónapja gondolkodnak új helyszínen, de ennyi idő rövid ahhoz, hogy megoldást találjanak vagy építsenek valamit e célra.

Már Istvánt, a Mikes Kelemen Líceum igazgatóját mélységesen sérti, hogy az iskola nevét meghurcolják, holott az az épület nem is szerepelt az iskola telekkönyvén (egyébként a bentlakás sem, amely szintén ott áll az udvaron), idén sikerült csak beíratni. Továbbá évek óta a sportklub használta az ingatlant, de kérdés, eddig miért nem fordított rá senki pénzt;  az iskola nyilván nem tehette, ésa havi 120 lej bérből sem lehet javítani. Ő csak azért engedte meg, hogy oda húzódjanak a tornászok, mert tényleg nem volt más lehetőségük – mondta az iskola vezetője.

A tavaly az Országos Településfejlesztési Programtól nyert pályázati pénzből elkezdődtek a fő iskolaépület régi szárnyának felújítási munkálatai, amelyek szintén sürgősek voltak, hasonlóképpen rossz állapotban van az épület másik szárnya, amelynek javítására szintén pályázati pénzt remélnek.

– Miért lett volna prioritás egy olyan épület rendbetétele, amelyet nem is használunk? – tette fel a kérdést Már István, aki cáfolta azt az újságcikkekben megjelent állítást, miszerint az épületet lebontanák a nyáron, bár véleménye szerint azt eleve „úgy tákolták össze, hogy nem is érdemes pénzt fordítani rá”.