Biciklizni necesse est! Éjszaka is. Csak nem összevissza cilingérozva kerge berke módjára. Fel kell venni a foszforeszkás lajbit (ami ne legyen kopott s mocskos) s legyen tükör s lámpa a pléhszamaron elöl-hátul, akár több is – mondom, lámpa, olyan lámpa, ami világít is, nem kék fényű ledes gyújtó – s akkor lehet csapatni. No nem a felezővonalon részegen kacskaringózva, hanem a széleken kicsi egyesben, egyfolytában hátra is figyelve s ha aató gyün, akkor bizony óvatoskán félrehúzódni előle, netán le es szállani. Így nem történhetik gebasz! Mert bizony, kedves biciklisek, az aatónak, azaz a sofernek látni kell tüktököt. Ezek nélkül gyakorlatilag láthatatlanok vagyunk, heába van halogénylámpa az aatón. Tisztelettel, egy olyan valaki, aki éccaka is biciklizett több tízezer mérőföldet s nem mellékutakon.
Szerintem jobb ha sőtétedés után nem biciklizik senki . Ezt kellene inkább megszokni .