Christopsomo és halászlé

Korábban már bemutattuk a kézdivásárhelyi Zöld Nap Egyesületnél (ZNE) tevékenykedő határon túli ESC-önkénteseket. Ezúttal a közelgő karácsonyi ünnepek apropóján beszélgettünk Xeniával, Nikivel, Aytennel és Halissal.

A thesszaloniki Polixeni Ntanou szívesen mesélt a görögök karácsonyi szokásairól. „Idén a Zöld Nap Egyesület önkénteseivel töltöm a karácsonyt. Az otthoni szokásos ünnepi ebédről azonban nem feledkezem meg, és természetesen valami jellegzetes görög karácsonyi eledelt is készítek. Odahaza karácsony reggelén templomba megyünk, majd ebédre összegyűl a család, és hagyományos görög étkeket, illetve édességeket fogyasztunk. Mindig megsütjük a Christopsomo (Jézus kenyere – szerk.) nevű kenyeret, amelynek közepére egy keresztet formázunk, de a kourampiedes (cukros zsemle – szerk.) és a melomakarona (mézes süti – szerk.) is elmaradhatatlan az ünnepi asztalról.

A július elejétől Kézdivásárhelyen tevékenykedő Veress Nikolett Adrienn számára az idei karácsony sem lesz más, mint az eddigiek. „Az ünnepet szerencsére itthon, a családom körében tölthetem. Sikerült hazautaznom, így számomra teljes a karácsony, nem lesz igazán eltérés az előzőekhez képest. 24-én délelőtt feldíszítjük testvéreimmel a karácsonyfát, utána nagyszüleimmel közösen ebédelünk, majd elmegyünk templomba, amit ajándékbontogatás és közös társasjátékozás szokott követni. A menü elég hagyományos nálunk, apukám halászleve, nagymamám töltött káposztája, bejgli és még rengeteg finomság”, avatott be a részletekbe.

A törökországi Ayten Kurnaz és Halis Özcan számára ez lesz az első karácsony. „Mi, muzulmánok nyilván nem ünnepeljük odahaza a karácsonyt, azonban idén együtt töltjük ezt a keresztény ünnepet a helyi egyesületi tagokkal. Már sorsot húztunk, hogy ki kinek készít ajándékot, és ez szó szerint értendő, ugyanis magunk készítette kézműves tárgyakkal kedveskedünk egymásnak. Tetszik a szokás, amelynek megfelelően a keresztények karácsonyfát díszítenek, hagyományos ételeket, illetve ajándékot készítenek az ünnepre szeretteiknek, úgy vélem, ez a közösség megtartó ereje”, fejtette ki Ayten.

Hozzátette, ők az újévet ünneplik odahaza. „Többnyire a televízióban az alkalomra készített komikus műsorokat nézzük, illetve Isztambulban éjfélkor visszaszámolnak, és együtt ünnepelnek a Taksim téren”, tette hozzá. Halis általában barátaival ünnepelte az új évet. „Tombolát vásárolunk, filmeket nézünk, nagyjából ez az, ami újévkor történik”.

Egyikőjük sem tesz újévi fogadalmat. „Nem hiszek a fogadalmakban. Tanulni szeretnék, önmagamat fejleszteni az új évben is”, sorolta Halis. „Az egyetemen volt egy kollégám, aki az év utolsó napján öt perccel éjfél előtt tanulni kezdett, mert úgy vélte, ha tanulva kezdi az új évet, ez a szokása egész évben kitart. Én csak egészséget kívánok magamnak és szeretteimnek, illetve azt, hogy minél több időt tölthessek velük”, summázott Ayten.