Csak az arany csillog

Talán van annak negyedszázada is, hogy Dumitru-Dorin Prunariuval, az első román űrhajóssal beszélgettem, és tárgyaltam később a tartalék űrhajóssal, Mitică Dediuval is, aki felsőbb parancsra Dumitruvá keresztelődött át. Sokáig ő volt az első jelölt, de a fellövés előtti ellenőrzések nem sikeredtek, meg kellett ismételnie.

Így került tartalékba, és ment Leonid Popov és Prunariu. Élete végéig búslakodott amiatt, hogy egy lépésre volt a nagy kalandtól, de a nemzetköri hírnév csak álom maradt. Nem tudta eleinte, hogy ez később előnyére válik, mivel Ceauşescu volt az országban az egyetlen Románia hőse, de kénytelen volt Prunariut, sőt az orosz Popovot is hőssé emelni, mert a Szovjetunió hőse címet már megkapták. Rühellte is emiatt a brassói származású űrhajóst, csak nemzetközi nyomásra teremtett megfelelő lakáskörülményt családjának és adott neki megfelelő munkát. Dediu hazai karrierje pedig felívelt, ennek ellenére a lemaradás tüskéje benne maradt. Mindörökre.

Akkor kezdtem körbenézni, hogy milyen is a másodikok lelkivilága. Jó néhány ezüstérmet nyert sportolóval beszélgettem, mindegyikük azt mondta, hogy ezt szinte senki nem tudta megemészteni, nem hozott örömöt, csak bánatot. Mégpedig azért, mert ez az a hely, ahol egy lépésre voltál a végső győzelemtől. És e lépés meg nem tétele miatt minden elúszott. Mondta is egyikük: „uram, csak bajnokok neve marad fenn, a többi beleúszik a tömegbe. Kevesen tudják például, hogy nem Nadia Comăneci volt Károlyi Béla legtehetségesebb tornászlánya, hanem Maria Cojan. Ővele mutatott be minden nehezebb gyakorlatot. „Berepülő pilótájának” mondta az edző, amíg ki nem derült, hogy nagyon rövidlátó. Ekkor egyszerűen lemondtak róla, pedig sokáig minden versenyen nyert Nadia ellen. Montrealra azonban még tartalékként sem vitték ki. Ekkor más irányt vett az élete, számítógépes lett. Benne maradt azonban, hogy lehetett volna ő a világelső.

Sosem felejtem el, hogy izgultunk, hogy Zsivótzky Gyula nyerjen már aranyat az olimpián, ne csak mind ezüstöt. Őt a sok keserűség a munka felé ösztökélte. De a legtisztább ezüstérmes Polyák Imre volt, aki az első két olimpiáján csak második lett. Az akaratereje következtében aztán aranyat nyert. A sok ezüstös azonban belevészett a történelem ködébe. Csak az arany csillog máig.