Csak divattörvények vannak

Tanulságos terepgyakorlaton vettek részt húsvét előtt a BBTE sepsiszentgyörgyi kihelyezett tagozatának környezettudomány szakos hallgatói, ezúttal a mocsári kockásliliom-virágzás apropóján. Ennek kapcsán pedig a helyszínen, a zabolai gróf Mikes család birtokán a vizes élőhelyek kialakulásáról, a természetvédelmi területek menedzsmentjéről (és annak hiányáról) is hallhattak.

N agy gond nálunk, hogy bár vannak a természet biodiverzitásának megőrzésére, a ritka állatok és növények védelmére szolgáló törvények, ezek alkalmazása sok kívánnivalót hagy maga után. Többnyire csak „divattörvények”, uniós kényszer hatására születnek, majd gyorsan elfelejtik őket. Így történik meg, hogy felszántanak, lelegeltetnek, motorokkal sanyargatnak szigorúan védett virágoknak otthont adó területeket (mint a fekete kökörcsin, kockásliliom, boldogasszony papucsa, nárcisz). Nem kell más megyékre ujjal mutogatnunk, ezek nálunk történnek meg, például Nagyborosnyó mellett vagy a Rétyi Nyírben – magyarázta az odafele vezető úton Csákány László, aki a Szemerja-Görgő közbirtokosság gondnokaként kötött együttműködési szerződést az egyetemmel. A zabolai Mikes-birtok hasonlóképpen szerződésben vállalta, hogy támogatja a hallgatók tudományos tevékenységét, megfigyeléseket végezhetnek ott, így a múlt heti kiszálláson a gróf is társult a környezettudomány szak tanáraihoz – Bartalis Ildikó szakirányvezető, Gál Noémi és Sikó-Barabási Sándor voltak jelen – és I., II. és III. éves hallgatóikhoz.

A kockásliliomokkal beterített mezőn került sor a nyíltszíni órára: a jelenlevők megtudhatták, hogy a tavaszi hagymás virág a vizes réteket szereti, ám nemcsak ő, hanem egy „jelölő” növény, a szibériai nőszirom is, amely szintén szigorúan védett, csak később virágzik.

– Egy életteret minden évszakban meg kell figyelni ahhoz, hogy értékeit felismerjük – magyarázta Csákány. – Majd ennek megfelelően kell megválasztani hozzá a gazdálkodási formát az európai unió környezetvédelmi szabályozása alapján úgy, hogy értékei megmaradjanak. Ez nálunk nem túl rokonszenves gondolat. Pedig törvény van rá, hogy minden egyes közigazgatási egységnek kellene legyen egy környezetvédelmi szakembere, neki lenne ez a feladata. A Natura 2000-es területeket nálunk kijelölték 10 éve, és azóta változatlanok, holott azok is frissítésre szorulnak: egyes helyeken eltűnnek védett fajok, másutt megjelennek. Ennek lehetünk itt is tanúi.

A zabolai gróf Mikes család leszármazottja, Gregor-Roy Chowdhury rámutatott, hogy már nagyapja korában gazdálkodásra kevésbé alkalmas, vizes terület volt az, ahol állnak, ezért csatornákat, zsiliprendszereket építettek ki. A zsilipek biztosították a terület megfelelő vízháztartását, hogy a föld alkalmas legyen a gazdálkodásra. A zsilipek állapota az államosítás ideje alatt leromlott, a földterület degradálódásnak indult. Egy Toscanaban látott, mesterségesen létrehozott vizes élőhely adta az ötletet, hogy ezt itt is meg lehetne csinálni, és így már negyedik éve nem is csapolják le a területet, sőt, bekerítették, hogy legeltetni se lehessen. Kialakultak tószemek, megjelent a vízi növényzet, láttunk vízityúkot, bíbicet, vadrécét. Lassan megjelennek a halak, majd a vidrák, így felépül egy vizes élőhelyre jellemző életközösség. Annak, hogy nem csapolják le a területet, talán az is hozadéka lehet – kísérleteznek a tulajdonosok –, hogy a szomszéd területek nem lesznek annyira szárazak, jobban használhatók gazdálkodásra. A szomszédos legelőn a liliom megjelente is azt bizonyítja, hogy a vízgyülemnek nagy hatása van a környező területekre.

A hallgatók közül Túróczi Andrea és Ferencz Orsolya-Zsuzsa harmadévesek e terület talaj- és vízmintáit, a növényzet alakulását kísérik figyelemmel, majd diplomadolgozatban vonják le a következtetéseket. A másod- és elsőévesek veszik majd át tőlük a stafétát. Hivatástudatban és elkötelezettségben példát vehetnek oktatóikról.