Csak összefogással lehetünk eredményesek

Kulcsár-Terza József 2016-ban szerzett képviselői mandátumot a bukaresti törvényhozásban az RMDSZ és a Magyar Polgári Párt között született együttműködési megállapodás következtében.

Az elmúlt négy évben a képviselőház emberi jogi, nemzeti kisebbségi és egyházügyi bizottságában tevékenykedett, kétszer is benyújtotta Székelyföld autonómia-statútumát, és az ő nevéhez fűződik a romániai magyarság ügyeivel foglalkozó albizottság megalakítása. Idén az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Szövetség között megvalósult összefogás nyomán a szövetség Maros megyei választási listáján szerepel jelöltként.

 – Amikor ezelőtt néhány évvel benyújtotta Székelyföld autonómia-statútumát, azt mondta, egyedül maradt, többen próbálták lebeszélni az RMDSZ részéről is. Hogyan sikerült mégis együttműködni a képviselőtársakkal?

– A székelyföldi autonómiatörekvések képviseletéről senki semmilyen körülmény között nem tudna lebeszélni. Erről nemcsak ígéretet, hanem esküt is tettem, tehát nemcsak közösségi, hanem lelkiismereti ügynek is tekintem. Ezért az elmúlt négy éves ciklusban Székelyföld autonómia-statútumát kétszer is benyújtottam a parlamentnek. Először valóban egyéni törvénykezdeményezésként, másodszor viszont ellátta kézjegyével Biró Zsolt képviselőtársam is. De mindkét esetben előzőleg egyeztettem az RMDSZ képviselőházi frakciójával, és a szövetségi elnököt is tájékoztattam a lépéseimről, amíg a statútum bejárta a maga útját a parlamentben, a frakció tagjai egységesen léptek fel, amikor arról volt szó, hogy akár a szakbizottságokban, akár a plénumban kellett fenntartani. Ilyen tekintetben tehát az együttműködésünk hasznosnak bizonyult.

– A képviselőház emberi jogi, nemzeti kisebbségi és egyházügyi bizottságán belül az ön kezdeményezésére létrehozták a romániai magyarság ügyeivel foglalkozó albizottságot. Miért volt erre szükség és milyen hozadékai vannak?

– Lényeges előrelépésnek tartom, hogy ez az albizottság egyáltalán megalakulhatott, mert ezzel intézményes keretet sikerült biztosítani arra, hogy a romániai magyarság sajátos gondjai napirendre kerüljenek a parlamentben. Ez nyilván nem jelenti azt, hogy ezzel egy csapásra megoldottunk volna mindent, de legalább kimozdítottuk a holtpontról a román-magyar párbeszédet, és hiteles tájékoztatást tudtunk nyújtani a parlamenti pártok képviselőinek. Az albizottság ülésein például részletesen tárgyalhattunk annak idején a marosvásárhelyi katolikus iskola körül kialakult áldatlan helyzetről, és a székely terrorvád elítéltjeinek, Beke Istvánnak és Szőcs Zoltánnak az ügyéről is.

– A magyarellenesség számtalan megnyilvánulásának lehettünk tanúi az elmúlt négy évben. Véleménye szerint ez a helyzet javulni fog vagy tovább romlik majd a következő években?

– Már számtalanszor bebizonyosodott, hogy a román politikusok számára legkézenfekvőbb előhúzni azt a bizonyos, sokat emlegetett magyar-kártyát, amikor el akarják terelni a figyelmet a Romániában folyamatosan tetten érhető gazdasági, politikai, társadalmi, vagy akár a napjainkban egyre fokozódó súlyos egészségügyi válságról. Amíg ez része marad a politikai diskurzusnak, addig a közbeszédben is hangsúlyosan jelen lesz. Mondhatnám, hogy ezzel megtanultunk együtt élni, de ez nyilván nem jelenti azt, hogy ebbe bele is kellene törődnünk.

– A december 6-i választásokon immár nem háromszéki jelöltként, hanem a Maros megyei listán juthat ismét mandátumhoz. Ez befolyásolja valamiben a további parlamenti munkáját?

– Köztudott, hogy a két szervezet közötti együttműködési megállapodás értelmében az RMDSZ két helyet biztosított az Erdélyi Magyar Szövetség jelöltjeinek, egyet-egyet a Maros, illetve a Hargita megyei listán. Így lettem én Maros megyei jelölt, de ez mit sem változtat azon, hogy a háromszéki emberek érdekeit ezután is éppúgy képviseljem, ahogyan eddig tettem. Egészen pontosan a teljes erdélyi magyarság képviseletére vállalkoztam, hogy a parlamenti jelenlét által a rendelkezésre álló eszközökkel megvívjuk a magunk harcát közösségi jogaink elismeréséért és tiszteletben tartásáért.