Családi nap a Székely Nemzeti Múzeumban

Mielőtt hazakerült volna a budapesti Néprajzi Múzeumba, Az Alföldön innen – Erdélyen túl. A Fekete-Körös vidéke a századfordulón című, hosszabb ideje utazó kiállítás szombaton még egyszer felragyogott a Székely Nemzeti Múzeum felnőtteknek, gyerekeknek egyaránt élményt jelentő záró rendezvényén.

Györffy István jeles néprajzkutató a múlt század elején járt az elszigetelt, így igen archaikus viseletet, szokásokat őrző vidéken, minthogy gyakornokként az akkor még fehér foltot jelentő területekre küldték. Nagyon alapos, lelkiismeretes kutatást végzett, három fényképezőgéppel előírás szerint dokumentálta a Felső-völgy településszerkezetét, építészetét, lakóinak viseletét, szokásait, az általuk használt eszközöket. 271 fényképet készített és rengeteg tárgyat begyűjtött, ezekből válogattak a kiállítás kurátorai.

Szombaton a jelenlevő kurátoroknak köszönhetően szakavatott tárlatvezetésen vehettek részt a múzeum látogatói. Katona Edit főleg a népviselet elemeire tért ki, a későbbiek során külön előadásban is, míg Gebauer Hanga a fotógyűjtemény jelentőségét méltatta és Györffy fotós tevékenységét részletezte. Így tudhattunk meg olyan kuriózumokat, hogy a legmagyarabb faluba, Körös-Tárkányba Mária Terézia korában is érkezett meg egy igen különleges női főkötő, a csepesz. A férfiak viseletében pedig akkor tűnt fel a cifraszűr, mikor a mai Magyarország területén már háttérbe szorult, és a szűcsök új piacok után néztek.

Megható volt látni, hogy a fotózáshoz beöltöző családok fotóin még a mezítlábas gyermekek is kokárdát viseltek, a férfiködmön hátára pedig a magyar címert is ráhímezték (a házak kapuin is állandó elem volt), önazonosságuk kifejezését ennyire lényegesnek látták az akkori magyarok. És ugyanígy megdöbbentő volt a fotókon szereplő több emberről tudni, hogy a faluba betörő román csapatok 1919-ben lemészárolták őket, többek közt egy egész családot, melynek sírjánál a Felső-völgyben mostanában járó néprajzkutató is megállhatott.

Mind a gyermekek, mind a felnőttek kiélhették kíváncsiságukat, hiszen a múzeumpedagógiai foglalkozások keretében a székelyudvarhelyi Napfény műterem működtetői, a fényképész Kováts család negyedik generációját képviselő Kováts Zoltán és Szidónia segítéségével ők maguk nagyíthattak fényérzékeny papírra filmnegatívról fotót, megismerkedhettek a camera obscurával és a sztereoszkóppal is. Ez utóbbi műszer szolgált arra, hogy a fotókat térben (3D-ben) láthassák. Nem mai találmány tehát ez a technika, Györffy maga is készített ilyen fotókat (ahogy ő nevezte: tömörlátványokat) egy speciális, kétlencsés kamerával.