Diákok idézték meg a forradalom emlékét Kézdivásárhelyen

Sokéves hagyomány szerint idén is diákok és tanáraik állították össze az 1956-os forradalom és szabadságharc tiszteletére tartott ünnepi műsort Kézdivásárhelyen. Előbb a református temető kopjafáinál, majd a Vigadó Művelődési Központ előtti téren gyűltek össze emlékezni a céhes város lakói.

A református temetőben a Dr. Csiha Kálmány Református Kollégium diákjai hajtottak fejet a szabadságharc hősei előtt. Az eseményen részt vettek az Erdélyi Vitézi Rend Kézdiszéki Székkapitányságának, valamint az 1956-os Magyar Szabadságharcosok Világszövetségének képviselői is.

A megjelenteket Bartos Károly iskolalelkész köszöntötte, majd Lupán Norbert kilencedikes diák tolmácsolta a kollégium diákjainak üzenetét. Mint mondta, a forradalomról beszélni 67 év távlatában igencsak nehéz, ugyanis ennyi idő alatt elhalványul, átalakul az emlékezet. „Amit akkor éltünk át, soha többé át nem éljük át. Az indulatot, ami akkor volt hiteles és valós, ma már, ha idézzük, alig több, mint színpadi díszlet” – fogalmazott.

A diákszónok kiemelte, a szabadságharc szelleme ma is kötelez. „Ma is rá kell ébrednünk, hogy párthovatartozástól, származástól, vagyoni helyzetünktől függetlenül elsősorban valamennyien magyarok vagyunk, egy nemzet. Legyünk a határ bármely oldalán vagy bárhol a világon. Csak magyarként, csak egy nemzetként védhetjük meg a szabadságunk, csak egy nemzetként tervezhetünk jövőt. Csak így maradhatunk hívek értékeinkhez, múltunkhoz, hőseinkhez, önmagunkhoz” – mondta Lupán Norbert.

Az iskola diákjai énekkel és szavalattal idézték meg az ’56-osok emlékét, majd Csigás Zoltán, az 1956-os Magyar Szabadságharcosok Világszövetségének elnöke szólt az egybegyűltekhez, külön köszöntve az Erdélyi Vitézi Rend jelenlevő képviselőit, akik szerinte képesek fenntartani a pesti srácok eszméjét. „Nagyon büszke vagyok arra, hogy őrzik a vitéz nagybányai Horthy Miklós által megalapozott hagyományt, mert szükséges a fiatalok számára, hogy erőt kapjanak, és álljon előttük példakép.

Beke Ernő, az Erdélyi Vitézi Rend kézdiszéki kapitánya felidézte, a budapesti forradalom az erdélyieket sem hagyta hidegen. Kézdivásárhelyen is forrtak az indulatok, szervezkedések zajlottak, és az akkori hatalom ezeket nem hagyta megtorlatlanul. „A Szoboszlai-kirakatperben kivégzett, meghurcolt, börtönbe zárt 1956-osok emlékére ezt a kopjafát állították az életben maradottak, hogy ezen nehéz időkre emlékeztesse az útókort” – hangsúlyozta.

A beszédeket követően Csigás Zoltán az ’56-os forradalom jelképét, egy lyukas magyar zászlót adományozott az Erdélyi Vitézi Rend képviselőinek.

A megemlékezés délután folytatódott a Vigadó Művelődési Ház előtti téren, ahol a Nagy Mózes Főgimnázium diákjai adtak elő alkalomhoz illő verses-táncos-zenés műsort. Pillanatképeket villantottak fel a forradalom eseményeiből, e mozzanatok tragikus, de ugyanakkor felemelő, ünnepi jellegét is kidomborítva.

Mindkét ünnepség himnuszaink eléneklésével és koszorúzással zárult.