Dicső napok emlékezete

A koronavírus-járvány megfékezése érdekében bevezetett intézkedések betartásával emlékeztek meg Háromszék-szerte az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc kitörésének 64. évfordulójáról. Így a tavasszal nyakunkba szakadt és a mindennapjainkat azóta is megkeserítő áldatlan állapot, a rendezvények kényszerű elmaradása által rányomta ugyan bélyegét az ünnepre, de a főhajtást nem tudta megakadályozni.

A szigorítások kényszere miatt Sepsiszentgyörgyön, a Volt Politikai Foglyok Szövetségének tagjai is csak korlátozott létszámban róhatták le kegyeletüket ‘56 hősei előtt. A város képviseletében Antal Árpád András polgármester, valamint Sztakics Éva leköszönt és Tóth-Birtan Csaba tisztségben maradt alpolgármester társult a származásukért és meggyőződésükért börtönnel sújtott, meglett, viszont meg nem tört férfiakhoz.

Az emberi méltóságért kiálló, valamint életüket áldozó hősök iránti tisztelet és hála kifejezéseként, a maréknyi csapat elsőként a városháza külső falán elhelyezett Gloria victis-táblát koszorúzta meg. Ennek megtörténte előtt azonban a még életben lévő sors- és bajtársai nevében Zsók László politikai elítélt szólt az egybegyűltekhez. Néhány tömör mondatban felidézte a budapesti és magyarországi ifjak és egyetemisták szabadságért folytatott küzdelmét és erdélyi társaik velük való közösségvállalását. Zarándokútjuk következő állomása a forradalom és szabadságharc első háromszéki áldozata, Szalay Attila egykori lakóháza volt. Ennek falán márványtábla emlékeztet az 1958-ban fegyházbüntetésre ítélt és következő évben ott máig ismeretlen körülmények között elhunyt, jeltelen sírban nyugvó vértanúra. Az emlékezés virágainak elhelyezése a Kónya Ádám Művelődési Ház kertjében emelt ‘56-os emlékműnél folytatódott, és a kommunizmus áldozatainak az Erzsébet parkban állított kopjafájánál ért véget.

Csendes főhajtás a céhes városban

Kézdivásárhelyen ezúttal három helyszínen emlékeztek a sztálinista terror elleni forradalom és a szovjet megszállás ellen folytatott szabadságharc hőseire. 13 órakor a régi református temetőben, a Szoboszlay-perben kivégzett vértanúk emlékére állított kopjafánál a helyi önkormányzat, az RMDSZ Kézdivásárhelyi Szervezete, Fejér László Ödön szenátor, a Református Kollégium, a Történelmi Vitézi Rend kézdivásárhelyi állománya és civilek helyezték el a kegyelet koszorúit. A járványhelyzetre való tekintettel az előző évektől eltérően a refisek műsora elmaradt. Innen a megemlékezők a Hősök Emlékművéhez vonultak, ahol az említettek mellett a helyi középiskolák képviselői, a Kézdivásárhelyi Ifjúsági Szervezet, a Kézdiszéki Székely Tanács, az EMNT Kézdiszéki Szervezete, a Maassluis Nyugdíjasklub és a Kézdivásárhelyi Nők Egyesülete koszorúzott. A rövid megemlékezés a magyar és székely himnuszok eléneklésével ért véget. Este ugyanott a Kézdiszéki és a Kézdivásárhelyi Székely Tanács, míg az 1956-os emlékműnél a Tegyünk Kézdiszékért civil tömörülés képviselői rótták le tiszteletüket a hősök előtt.

„Szabad október 23!”

A Magyar Polgári Párt kovásznai szervezete közösen a Lyukaskő Egyesülettel szervezett megemlékezést pénteken, az ’56-os műemlék előtt. Fülöp Csaba, az MPP helyi elnöke köszöntötte a jelenlévőket, majd Balogh Zoltán kézdi-orbaiszéki esperes hirdetett igét, őt követően Szabó Levente, a Lyukaskő Egyesület elnöke idézte fel a 64 évvel ezelőtti eseményeket. Szabó László Dezső Október 23. című versével tisztelgett hőseink előtt Sinka Izabella, a Kőrösi Csoma Sándor Líceum tanulója. Az ünnepség végéhez közeledve ft. Péter Artúr plébános úr szólt a jelenlévőkhöz. A megemlékezés végén a 109. Havadtői Sándor cserkészcsapat segítségével helyeztek el koszorút a történelmi egyházak, Kovászna város önkormányzata, Fejér László szenátor nevében, a Magyar Polgári Párt megyei szervezete, Kovászna Városi Művelődési Ház, a Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület, RMDSZ kovásznai szervezete, az MPP kovásznai szervezete, illetve az Orbaiszéki Vitézi Rend. A magyar és székely himnusz közös eléneklése mellett a KIKAPCS-olsz! ifjúsági zenecsoport előadásában hallhattunk ünnepi énekeket.

A kommunizmus áldozataira is emlékeztek

Szokatlan módon, csendben, mindössze koszorúk elhelyezésével és gyertyagyújtással emlékeztek Baróton 1956 hőseire. Pénteken délután a Petőfi utcai 1956-os emlékműnél gyülekeztek maroknyian, köztük pártok képviselői, a város megválasztott polgármestere, Benedek-Huszár János, illetve két volt erdővidéki politikai elítélt, Oláh János és Bede István is, akik a magyarországi forradalmi eseményeket követően börtönbüntetést szenvedtek Romániában.
Az emlékműnél jelen lévők csendes főhajtással rótták le kegyeletüket, elhelyezték a koszorúkat vagy gyertyát gyújtottak, végül pedig közösen elénekelték a Himnuszt. Ezek után mindnyájan átvonultak a Baróti Szabó Dávid Líceum és a Gaál Mózes Iskola közös udvarára, ahol a cseh Jan Palach, a magyar Bauer Sándor és az erdélyi Moyses Márton közös emlékműve található.

Mindhárom fiatalember élete tragikusan ért véget: Jan 1969-ben, a prágai Vencel téren, Sándor szintén 1969-ben, a budapesti Múzeumkertben, Márton pedig 1970-ben, Brassóban, a Kommunista Párt székháza előtt gyújtotta fel magát, tiltakozásul az önkényuralmi rendszer túlkapásai, az emberi jogok eltiprása ellen. Itt is csendben, szomorúan emlékeztek a jelenlevőkkoszorúkat helyeztek el, végül ismét felcsendült a Himnusz.