Dr. Páll Andor emlékezete

Tegnap kísérték utolsó útjára dr. Páll Andor berecki nagyvállalkozót, mecénást. Arra kértünk néhány közismert háromszéki személyiséget, hogy osszák meg velünk és olvasóinkkal a 2020. augusztus 8-án elhunyt üzletemberhez fűződő gondolataikat, emlékeiket.

„Nem hiszem, hogy létezik tősgyökeres felső-háromszéki, aki ne ismerte volna Andor doktort – vélekedik Fórika Balázs kézdivásárhelyi kántor. – Jómagam több mint harminc éve ismertem. És nem csak mint kiváló szakembert, hanem elsősorban az Embert, a példás keresztényt tisztelhettük benne. Olyan embert, akit páratlan szerénysége, alázata, embertisztelete még nagyobbá tett. Az elmúlt három évtized kezdeti – és később is fel-felbukkanó –, anyagilag nehéz pillanataiban egyike volt a térség azon első vállalkozóinak, akik az egyházi, kulturális vagy akár sporteseményeket messzemenően támogatták, bátorították. Halk, barátságos, de határozott szava többet ért sokpecsétes, díszbetűkkel írott szerződésnél. Lenyűgöző egyszerűsége pedig valóságos támaszt, biztonságot jelentett sok-sok ember számára. Adjon az Isten örök nyugodalmat neki!” – búcsúzott dr. Páll Andortól a Szentháromság-templom kántora.

Reggeltől reggelig dolgozott

Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke 20-22 éve ismerte meg dr. Páll Andort. „Akkor találkoztunk először, amikor szakmai segítséget kért, hogy az »elprivatizált« Brafortól megvásárolja az ojtozi fatelepet. Akkor győződtem meg emberi kvalitásait, remek tárgyalókészségét illetően. Később jöttem rá, ha akkor ő nem lát lehetőséget, hogy a romlásnak indult fafeldolgozót talpra állítsa, akkor odavész nem csak a vállalkozás, hanem az ojtozi emberek munkalehetősége is. A munkahelyeket megtartotta, az embereknek munkát és kenyeret biztosított. Nem csak Ojtozban, hanem Lemhényben, Bereckben és sok más településen a megyében… Nem kevés dolog ez a mai világban! Azóta sokszor találkoztunk, beszélgettünk, segítettek egymásnak, ha arra volt szükség. „Segíteni egymáson – ez volt az egyik legfontosabb jellemvonása, amely nem csak a gyulafehérvári tanulmányok miatt alakult így, hanem az otthon lenyomata egy ember jellemében. Ismereteim szerint érdek nélkül segített azon, aki rászorult. Nem spekulált, nem nyerészkedett. Dolgozott. Nem reggeltől estig, hanem reggeltől reggelig. Minden nap. Most látjuk, hogy többet kellett volna pihennie… De ez már késő! Nyugodtnak, higgadtnak maradni minden körülmények között – tanítani lehetne ezt az énjét is Páll Andornak. Mindig volt ideje. Nem kapkodott, nem sietett. Megfontolt volt beszédében, cselekedeteiben. Volt ideje a barátaira is. Ha be-betévedtünk a falu szélén lévő birtokára, mindig került friss pisztráng, pálinka, jó kenyér. Mindig volt néhány szerény, jó szava, amit megosztott velünk. Csak most látjuk, hogy többször kellett volna leülni, beszélgetni… De ez már késő!” – osztotta meg gondolatait kérésünkre Tamás Sándor.

Felső–Háromszék jótevője

„Nyugtalan a mi szívünk, míg meg nem nyugszik benned, Istenünk.” Szent Ágoston idézetével búcsúzik falubelijétől Balogh András volt kultúrigazgató, aki szerint maszkokba kényszerített világ zaklatott életű gyermekei vagyunk. „Ebben a miliőben élve megdöbbenve értesültünk dr. Páll Andor haláláról. Az egyre inkább elanyagiasodott és elembertelenedő világban ő volt a kulturális, iskolai és egyházi rendezvényeink fő szponzora. Mint volt kulturális intézményvezető az elmúlt húsz esztendőre visszatekintve összegezhetek: hét fotóművészeti alkotótábort, olvasótáborokat, festő- és kézműves táborokat, hittantáborokat vagy vendégszereplő színtársulatokat támogatott önzetlenül, de nemcsak Bereckben, mert ilyen szempontból ő volt Felső háromszék jótevője. Kultúrapártoló, egyházpártoló személye hiányozni fog köreinkből. Jótékony fáradozása, mindenkori segítsége, szerteágazó közéleti, egyház tanácsosi tevékenysége hiányozni fog. Jótékonykodó fáradozásait köszönjük. Az általa létrehozott értékekért hálásak vagyunk. Most, hogy hazatért, eltávozásával szegényebbek lettünk. Földi életében szerzett érdemeiért jutalmazza meg őt az Isten, akit egész életén át az embereken keresztül szolgált” – fogalmazott a nyugalmazott művelődésszervező.