Drága jó giliszták a földben

Új, környezetbarát, kíméletes földművelést próbálgató egyéni gazdák emlegették a napokban a szépmezői földek leromlott állapotát. Azokról a valamikor híresen jó termőföldekről van szó, amelyeken ma is repcét, búzát, krumplit termesztenek Kovászna megye nagygazdái. Mit tudnak ezek, s megyeszerte a nagygazdák által megművelt földek adni, kérdeztünk Orbán Miklós fiatal agrármérnököt, aki maga is több hektáron műveli a fenti kultúrnövényeket, nem mellesleg pedig az Agrosic Közösségek Közti Társulás elnöke.

A nagyipari gazdálkodásban, a pityóka vagy a bőtermő búzahibridek esetében nem lehet kikerülni az évi legalább egy, gyomirtóval, rovarölővel, minimum kettő, de akár 4–5 gombaölővel való kezelést – szögezi le, mert a világnak szüksége van a nagy hozamokra: nem lenne elég a harminc évvel ezelőtt megtermelt mennyiség.

– Nyilván, álszentség lenne letagadni, hogy a gazdák profitra is törnek, de ha búzából elég lenne a valamikori 3000 kg/ha átlagtermés (a mai 6–8000 helyett), akkor valószínűleg maguk is lemondanának a vegyszereknek legalább a feléről, ami jelentős költséget jelent – szögezi le ifjabb Orbán Miklós.

Arról faggattam, mennyire alkalmazkodnak a termelők a kornak azon kihívásához vagy igényéhez, miszerint a termőföldet jó állapotban, jó humusztartalommal, jó talajélettel kell megtartani. A kétféle igény ugyanis, úgy tűnik, ellentétben van.

A vegyszerek megengedett mennyiségben való alkalmazása mellett fenntartható a jó talajélet, megőrizhető a humusztartalom – állítja beszélgetőpartnerem saját tapasztalatára hivatkozva. A giliszták jelenléte például ezt bizonyítja. De mint elmondja, a háromszéki gazdák is már törekednek arra, hogy megpályázzanak olyan korszerű gépeket, mulcskultivátorokat – már több mint félszáz jelenleg is van a megyében –, amelyek egyszerre több talajmunkát elvégeznek: a növényi maradékokat visszadolgozzák a talajba (egyértelmű, hogy nem égetünk!), tömörítik, az pedig paplanként védi a földet a kiszáradástól, növeli szervesanyag-tartalmát is.

Ez manapság azért is nagyon szükséges, mert nincs elegendő szerves trágya. Az APIA-tól támogatást is kaphat az a gazda, aki 5 évre vállalja, hogy másodvetésű növényekkel (csillagfürt, repce, mustár) is „elvégzi” ezt a műveletsort. Ehhez is kell a jó gép, mert jó magágyat kell készíteni az aprómagvaknak, különben hamar elvesztik csíraképességüket. A talajlazítást, vetést, tárcsázást egy menetben elvégző gépek használata azért is érdeke a gazdáknak, mert megelőzhetik a taposást, a talajtömörödést, illetve az eketalp kialakulását – a szántás kerülendő, amennyire lehet. Pityóka alá mindenképpen kell, de egy 3-4 éves vetésforgó alkalmazásánál csak éppen 3-4 évente.

Bár a félszáz mulcskultivátorral rendelkező földművelő a még csak elenyésző hányadát jelenti a háromszéki gazdatársadalomnak, terjed ez a talajkímélő és pénztárcabarát gyakorlat.
– Ennek megint ellentmond az a többek által jelzett mentalitás, miszerint falun a megengedett vegyszermennyiségből sokkal bővebben tesznek a permetszerekbe, hogy „biztos legyen” – vállalom fel az ördög ügyvédje szerepét.

– Nem érdeke az embernek, hogy többet költsön vegyszerre, falun pedig kevés a pénz, a túladagolással pedig csak „megfogni”, azaz fejlődésében visszafogni lehet a növényt – bizonygatja az agrármérnök.
Ráadásul kedvez a rezisztens károkozó megjelenésének. A nagyáruházakban értékesített pityókát pedig nagyon szigorú ellenőrzésnek vetik alá ilyen szempontból is – nyomatékosít.

Ezen engedélyezett és tiltott, szűken vagy túl bőven adagolt vegyszerekre egy másik cikkünkben térünk vissza.