Egy falu eltűnt

Benedek-Huszár János, Barót polgármestere minap egy demográfiai statisztikát tett közzé közösségi oldalán, melyben Barót és a hozzá tartozó falvak lakosságának számbeli alakulását taglalja, visszatekintve a legutóbbi népszámlálás óta eltelt időszakra. Előrebocsátjuk: a helyzet nem rózsás, és erre rávilágít a polgármester is. „Nézzünk szembe minden szépítés nélkül közösségünk gondjaival!” – hívja fel a figyelmet.

A 2011 óta eltelt időszakban Barót és a hozzá tartozó falvak demográfiai vesztesége 544 fő – írja a polgármester, vagyis egy falunyi népet elveszített a közösség. Ennyi volt a különbség, természetesen mínuszban az elhalálozások és a születések között. Vagyis ez a szám csak a természetes szaporulat negatív mérlegéből adódó veszteség, ezen kívül ki tudja, mennyien hagyták el a vidéket, hogy egyebeket ne is említsünk.

Az okokat nem tisztünk nekünk elemezni, de jól tudja minden háromszéki: elsősorban a gazdaság mélyrepülését kellene megakadályozni ahhoz, hogy valami változzon, mert hát ki az a fiatal, aki letelepedik ott, ahol nincs munkahely, nincs lakhatási lehetőség, a gyermekvállalásról nem is beszélve. Nagyon beszédes az a tény is, hogy a baróti szülészeten tavaly egész évben öt baróti gyerek született. Öt! Azt mondják, jó, hát vannak, akik elmennek Sepsiszentgyörgyre vagy Székelyudvarhelyre szülni, tehát nem mérvadó ez a szám. Igen, csak akkor feltevődik egy másik kérdés: miért pumpálunk annyi pénzt a baróti kórházba, ha mégsem tudunk ott egyes helybélieknek szüléshez megfelelő körülményeket teremteni?

Más kérdések is feltevődnek. Ilyen demográfiai mutatók mellett kinek építjük a baróti új iskolát, vagy kinek fogjuk építeni a bölcsődét? Óriási összegű beruházások ezek, melyek sok pénzt darálnak fel a helyi költségvetésből is), tehát nem lenne szabad elmenni a gond mellett. Benedek-Huszár polgármester optimista hangnemben zár: „azon kell dolgoznunk, hogy olyan körülményeket teremtsünk fiataljaink számára, amelyek itthonmaradásra, hazaköltözésre, gyermekvállalásra ösztönzik őket, amellyel lassítjuk, megállítjuk, majd megfordítjuk a közösségünk elsorvadását előre vetítő tendenciákat. Nincs nálunk a megoldás receptje, de gondolkodjunk együtt rajta, és ha megvan, tegyünk érte!”

Mi sem tudjuk, hol van a megoldás receptje, annyi viszont bizonyos, hogy az elmúlt években gyakorlattá vált „boldoguljon ki, ahogy tud” háromszéki receptet ideje sutba vágni, helyette pedig konkrét, a fiatalokat segítő programokat kell életbe ültetni, mind megyei, mind helyi szinten, melyek valós megoldásokat kínálnának a jelenleg kilátások nélküli fiataloknak. Különben az utolsó hamarosan becsukhatja maga mögött az ajtót. <<