Egy nap az esztenán

Egy sajtósra néha érdekesebbnél érdekesebb feladatok várnak, így került két újságíró lány az esztenára Kiskászontól nem messze, hogy végigkövesse a pásztorélet egy napját. Szent Mihály napja tájékán nem az erdőn, hanem a Lókertben találtunk rájuk.

Reggel hét volt, így kicsit még álmosan kóvályogtunk, de az esztenán tizenöt ugató kutya fogadott, attól meg rögvest kinyílik az ember lányának szeme. Félelmünket a reggeli táj, a juhok bégetése, a pásztorok kedves mosolya csillapította. Megkértük őket, mutassák be, hogyan is telnek napjaik. Aztán szép sorjában kiderült, hogy mit esznek, hogy a medve itt sem játék, meg a „napi fél pálinka és a két sör nem sok”. Illetve, hogy minden nehézség ellenére milyen szépségei vannak a pásztoréletnek.

Reggel nyolc körül kinyílik a kosár kapuja, a juhok elindulhatnak legelészni

A juhokkal együtt mi is útnak indultunk, miközben Józsi bá’ készségesen mesélt. „Minden nap ugyanolyan. Madárcsicsergésre kelünk, reggelizünk, megisszuk a kávét, mosogatunk, megfejjük a juhokat, majd irány a rét. Dél körül visszamegyünk ebédelni, ismét megfejjük a juhokat, majd jöhet egy fél óra heverés. Négytől kilencig újra a réten vigyázzuk a nyájat. A nyári hónapok nagyon nehezek. Olyankor kilenc után még sok teendő van: fejünk fél tizenegyig, vacsorázunk, majd lefeküdhet az, aki nem a sajtot csinálja. Akire még viszont az a feladat is vár, csak éjfél után kerül ágyba, és ugyanúgy velünk kell hajnali fél ötkor. Ősszel ehhez képest este korán ágyba fekszünk, rádiót hallgatunk, nagyon nincs, mit egyebet csináljunk. A két évszak összekeverése lenne az igazi!”

Józsi bácsi szerint habár minden nap ugyanolyan, mégsem unalmas a pásztor élete

Miközben Pali, a pásztorok főnöke étkezési szokásaikról mesélt, nem tudtunk betelni a táj szépségével, a bárányok nyugodt legelésének látványával, a kutyák játékával, és össze-össze súgtunk, hogy bárcsak tovább maradhatnánk. „Mivel most már nem az erdőn vagyunk, hanem sokkal közelebb a faluhoz, otthonról kapunk ételt. Nyáron unásig ettük a túrós, ordás málét, de most már jobban örülünk a házi kosztnak. Otthonról kapjuk a töltött káposztát, a húslevest, de ha kell, csinálunk magunknak pityókatokányt, fuszulykát. Mi, férfiak is tudunk főzni, de azért nem fognánk neki egy töltött káposztának.”

A juhok mellé pálinka is kell. Általában szilvát isznak, de néha a közeli üzletből is vásárolnak, ha a szükség úgy hozza. „Persze, nem részegedünk le, nem kell minket a földről összeszedni, de az egész napos jövés-menés mellé egy fél szilva és egy-egy sör nem sok” – oszlatja el a szemeinkből kiolvasott aggodalmat.

Az üstben épp a megmelegített töltött káposzta pihen

A juhászélethez szorosan hozzátartozik a medve. Ők ehhez már hozzászoktak, és nagy segítségükre vannak a kutyák. Ha éppen reggel hétkor nem idegen lányokat kell ugatniuk, akkor boldogan falatozzák a moslékukat, miközben a gazdáik is reggeliznek. Nemcsak medvétől, hanem rókáktól és vidráktól is óvják a sereget. Az öreg kutyák a vezetők, az utánpótlás az esztenán marad, és játszadozik.

A kutyákra mindig számíthatunk, mondják a pásztorok

„Az erdőn minden nap találkozunk medvével, éjjel-nappal lejárnak – hangsúlyozta Albi bácsi. – Nem egyszer támadtak már meg, sok juhot elveszítettünk miattuk, de persze a kárért senki nem felel. Az egyik sebhely még mindig látszik az arcomon. Szerencsére bízhatunk a kutyákban, segítségünkre vannak, hű társaink, bántani a medvét ugyanis embernek nem szabad. Talán a medvéért jobban büntetnének, mintha egy embert bántanánk! Volt itt olyan medve, amelyet hoztak, nem félt sem kutyától, sem embertől, egyenes a hangra jött. Talán ezek a legveszélyesebbek” – magyarázta.

Utánpótlásból sincs hiány. Itt nőnek a jövő medvekergetői

A nehézségek mellett megvannak a pásztorélet szépségei is. Hiszen cserébe kárpótolja őket a simogató szellő, a nyugalom, a csend, a természettel való harmónia. „A szépség annyi, hogy szeretjük – mondja erre Józsi pásztor. – Más pénzért sem, de mi ingyen is csináljuk. Ezt szoktuk meg, mindenkinek azt kell csinálnia, amit megszokott. Én 46 éve, Albi és Pali 51 éve ennek a szakmának élnek. Sajnos, attól félünk, hogy a mostani fiatalság már nem fog ezzel foglalkozni. Nem könnyű, anyagilag nem éri meg, de ez a mi szakmánk. Az idei szezon hamarosan véget ér, Szent Katalin napján hazaköltözünk. Összecsomagoljuk az esztenát, és áprilisig lakat van rajta.”

Gyorsan kiszámoltuk, hogy Szent Katalin napjáig mennyi van hátra, majd úgy döntöttünk, nem várjuk meg a költözést. Rövid búcsú után távoztunk az esztenáról, közbe-közbe hátrapillantva, hogy a kutyák nem felejtették-e el a korábbi barátkozásunkat.

Bartok Barbara, Tamás Réka

A szépség annyi, hogy szeretjük, mondják a pásztorok