„Élő házakra” vágyik sok háromszéki

Szalmabála-, vályog- és földházakról, csömpölyegből készült házakról, elfeledett-újrafelfedezett építő- és szigetelőanyagokról, építési technikákról tartott előadást Németh János építész január 29-én a sepsiszentgyörgyi Ifjúsági iroda szervezésében, az Erdélyi Művészeti Központban. A szerényebb költségvetéssel rendelkező fiatalok és idősek, a természetvédők körében nagy népszerűségnek örvendett a téma, de a közönségben az öko-házakkal szimpatizáló műépítészek is jelen voltak.

A sepsiszentgyörgyi Ifjúsági Iroda effAct nevű programjának célja, hogy kis, környezet- és öntudatos változtatásokkal olyan nagy dolgokat, mélyreható változásokat érjenek el, amelyek pozitív hatással lesznek a városra és a benne élőkre. Így volt már felhívásuk ruhacsereberére, gyalogos közlekedésre, a közösségimédia-használat, illetve az információ-dömping csökkentésére, az energiafogyasztás visszaszorítására. Az öko-házak, vagy ahogy az esemény címében szerepel „az élő házak” építéséről szóló hétfő esti rendezvényük fogadtatása azonban minden előzetes várakozásukat felülmúlta: mindamellett, hogy közel 300-an jelezték érdeklődésüket, sokan igényelték az élő közvetítést a közösségi hálón, illetve az előadásról készült felvétel közzétételét. A helyszínen pedig a kezdeti mintegy 50 fős közönségből legalább harmincan kitartottak az előadás végéig, ami közel négy órát jelentett.

Németh János építész több mint tíz éve foglalkozik a környezetbarát házak építésével, illetve tanácsadással. Autodidakta módon képezte magát a témában, azaz először magának épített házat – egyhektáros makfalvi telkükön, a feleségével együtt, kétkezi munkával, két hónap alatt építettek fel egy 85 nm hasznos felületű off-grid dombházat. Németh azt megelőzően Franciaországban találkozott a környezetbarát építkezéssel, tanulta is a gyakorlatban, ravul ejtette az a légkör, ami ott uralkodott, nemcsak az építményekben, hanem az építtetők között is. Ez a „szerelem”, társulva az akkori gondjaival: bankhitel, albérlet, taszította az alternatívák keresése felé és végül a legjobb döntésnek bizonyult az irányváltás, mert az öko-házak építésére nagy igény van, nemcsak a fiatalok, hanem az idősebbek körében is, akik az egészségükért és az egészséges környezetért bizonyos mértékben hajlandók életmódjukon változtatni – nem is kell föltétlenül lemondani a városi komfortról, mert az ezekben a házakban is biztosítható, csak másképp.

Helyben levő anyagokból, kétkezi munkával

Ahogy hallottuk, az öko-házak építtetése elég sok hozzájárulást kíván az építtetőktől, tulajdonosoktól: sok időt és fizikai munkát. Ez kell ugyanis ahhoz, hogy a szalmabálák helyükre kerüljenek a (többnyire) fa létraszerkezetbe, vagy ahhoz, hogy az agyagból olyan bucikat formáljanak, amik végül egy falat alkotnak (akár más tartószerkezet nélkül). Mellesleg pedig így lehet alacsonyabb költségvetéssel házat építeni. Sokakat a szükség visz rá a legolcsóbb megoldások keresésére, például sok az elvált nő (és férfi is) azokon a műhelymunkákon, ahol a gyakorlati tudnivalókat oktatják. De az agyaggal való vakoláshoz, később pedig a karbantartáshoz is idő és fizikai munka kell: figyelem és törődés a ház iránt. Cserében ezek a házak, amelyeknek lényege (az kellene legyen), hogy a helyben adott és természet kínálta anyagokból készüljenek, lélegzenek, ideális klímát és nedvességtartalmat kínálnak: télen melegek, nyáron hűvösek, a falak beszívják a túl sok nedvességet, száraz időben kipárologtatják, „lélegeznek”.

A törvényekkel meg kell küzdeni egy öko-házért

A közönségből ilyen-olyan módon már sokan tájékozódtak az öko-építészet iránt, voltak akik már nekifogtak szalmabálaház-építésének, illetve környezetbarát anyagokkal való fal-, födém-, tető- vagy padlószigetelésnek. Bár ez a trend kívül esik a fősodoron, és néha a törvényeken is, Romániában ugyanis nehezen, vagy inkább sehogy nem engedélyeznek olyan építőanyagokat, vagy építési technikát, amelyek egyébként több évszázados épületekben fellelhetők, azaz kiállták az idők próbáját. Vannak persze természetes anyagokból előállított ipari szigetelőanyagok is (pl. gyapjú, farost, kender, ezek azonban drágák) Vállalkozó szelleműnek kell tehát lenni, de azok, akik ennek birtokában voltak az előadáson, újabb ötleteket kaphattak a még olcsóbb, még hatékonyabb szigeteléshez.

Egyszerű (is lehet), mint a faék 

Németh Jánostól megtudhattuk, hogy a perlit (egyfajta vulkanikus üveg, amit hőkezeléssel pattogtatnak ki), nagyon jó szigetelő, csak párazáró fóliával kell védeni a nedvességtől. Ez fapadlók alá való, míg a vályogpadló (vagy döngölt föld) alá az ún. üveghab (románul: sticlă celulară) való. Kiválóan csökkenti a melegítésre használt energiamennyiséget a lakóház köré épített melegház, vagy a fűtést nem igénylő helyiségek is (pl. egy dombház esetében). Az is jó megoldás, ha az amúgy nem hőtartó agyagból két falat építünk, közöttük egy légréteggel.
Székelyföldön a csupán csömpölyegből (agyagbucikból – angolul és románul „cob”) készült ház ritka, Moldovában gyakoribb, noha Németh János szerint a legkézenfekvőbb és a legolcsóbb megoldás a telken levő agyagot felhasználni az építéshez. Erre alkalmas a legtöbb erdélyi területen levő agyag. A szalmabálaházak népszerűsége azonban feljövőben, Háromszéken már áll vagy folyamatban van körülbelül tíz és aki utánajár, az megtalálja hozzá azt a tervezőt is, aki hozzá hasonló szemlélettel, rokonszenvvel viseltetik az öko-építészet iránt.

Az előadás 30 napig majdnem teljes terjedelmében visszanézhető az Ifjúsági Iroda Sepsiszentgyörgy Facebook-oldalán, aki pedig Németh Jánossal szeretne kapcsolatba lépni, az a Construim case naturale Facebook- oldalon vagy a colibaverde.ro honlapon talál elérhetőségeket és a témával kapcsolatos hasznos információkat is.