Emlékjel és székely lobogó a Gyepáron

Amint arról lapunk tegnapi számában már beszámoltunk, Felsőlemhény fölött, a Keleti-Kárpátok fő gerincvonulatán emelkedő, 1302 méteres Gyepár-tetőn vasárnap a kedvezőtlen időjárás ellenére is több mint kétszázan emlékeztek meg a Trianonban 1920. június 4-én ránk kényszerített békediktátum aláírásának 100. évfordulójáról.

Ettől a naptól egy hatalmas székely lobogó hirdeti ezen a helyen, hogy vagyunk, az alája rögzített fekete zászló pedig évszázados gyászunkat jeleníti meg. Ünnepélyes felvonásukra hagyományőrző huszárok és honvédek, valamint a Vitézi Rend és Történelmi Vitézi Rend háromszéki tagjai jelenlétében került sor. Torokszorító és életre szóló élményt nyújtó látvány volt, amint önazonosságunk jelképe himnuszaink hangjának kíséretében felkúszott a 12 méter magas, egy héttel korábban betonba öntött zászlórúdra.

A felemelő pillanatokat követően Biró Erika szörcsei református lelkipásztor szólt az egybegyűltekhez.

Szerinte ma itt nem csak arra van szükség, hogy a Trianon okozta tragédia miatt bánkódjunk, hogy elismételjük, kik a felelősök azért, ami történt, és mekkora igazságtalanság ért minket. „Ma itt arra van szükség, hogy magunkba tekintsünk, számot vessünk a jelennel, és reménységet kapjunk a jövőre nézve.

Mi békeszerető, erős nemzet vagyunk, akiket nem tudott megsemmisíteni sem a Nyugat, sem Kelet, sem az elmúlt száz év. De ha nem vigyázunk, ha nem kérjük a Teremtőt, hogy fordítsa vissza népünket a krisztusi szeretet törvényéhez, akkor romlást hozunk magunkra. Mert Trianon nem ért véget! Fel vagyunk szegezve a keresztre! Ráadásul külső és belső Trianon is veszélyeztet minket.

A külső Trianont a nemzeti jelképeink elleni támadások, katonáink sírjainak a meggyalázása, a betelepítések, az ártatlanul bebörtönzött székelyek jelentik. A tisztviselőink újonnan érkezettekkel való kicserélése, a provokációk, az államelnöki uszítások. A belső Trianon, amikor gyermekeinket a boldogulás, pénzszerzés, jobb élet reményében arra bátorítjuk, hogy külföldre menjenek. Amikor nem mondjuk el nekik, hogy csak ezen a földön vannak itthon. Hogy az idegenben elvesztegetett évek fájdalma örökre a lelkükben marad!

Mi vagyunk Trianon végrehajtói, amikor annak adjuk el a földet, aki jobban fizet, ha már meg kell válni tőle, és nem a fajtánknak. Amikor hagyjuk, hogy meggyalázzák a katonáink sírjait. Amikor csak erőtlenül méltatlankodunk, az ártatlanul bebörtönzött fiatalaink miatt. Amikor nem ragaszkodunk a hagyományainkhoz, gyönyörű népviseletünkhöz, és hagyjuk feledésbe merülni a táncainkat, dalainkat! De belső Trianon a megosztottság, a széthúzás és a marakodás is. Megmaradni pedig csak akkor tudunk, ha számunkra újból az Isten lesz az első, és második a nemzet.”

Az elgondolkodtató mondatok és az Úr imájának elhangzása után Jakab Piroska rámutatott a Trianonban meghozott nagyhatalmi döntés főbb okaira és következményeire. Kiss Erika Reményik Sándor Eredj, ha tudsz, Antal Teofil Wass Albert A láthatatlan lobogó, míg Sebestyén Botond Andróczky Lászlóné Adósunk Európa című versét szavalta el. A hangulatot az Albu Erika és a szörcsei kórus ajkairól felcsendülő dalok tették még emelkedettebbé. Nemzeti tragédiánk felidézése a keresztre feszített Nagy-Magyarországot ábrázoló, ugyancsak a 100. évfordulóra állított Trianon-emlékjel megkoszorúzásával ért véget.

A felemelő és méltóságteljes ünnepség megszervezése Biró Erika, Lukács Botond és
Miklós Barna érdeme.