„Erdélyt kinéztem magamnak”

A magyarországi Veress Nikolett Adrienn július elejétől tevékenykedik Kézdivásárhelyen, a helyi Zöld Nap Egyesület EVS-önkénteseként. Az egyéves projektet teljesítő lánnyal egyebek mellett az elmúlt hónapról beszélgettünk.

A Veszprém melletti Tótvázsonyból érkezett, vendéglátó-ipari végzettségű Nikolett korábban részt vett ifjúsági cserén, illetve a helyi ifjúsági egyesület kötelékében is önkénteskedett, ám ilyen hosszú távú programban ez idáig nem volt része. „2012 körül csatlakoztam a helyi ifjúsági egyesülethez, amely ugyancsak fogadott EVS-önkénteseket, és már akkor megtetszett, így elhatároztam, hogy ezt én is szeretném. Erdélyt is hamar »kinéztem magamnak«, hiszen életem része a néptánc, amit ott folytathatok”, osztotta meg lapunkkal ideutazása előzményeit. Középiskolai tanulmányait 2018-ban fejezte be, azt követően szakmájában helyezkedett el, ám legutóbb tudakozóban dolgozott. „Ausztriában is dolgoztam vendéglátóiparban”, tette hozzá.

Arra a kérdésre, hogy a koronavírus-járvány miatt nem bizonytalanodott-e el ideutazását illetően, így válaszolt. „Otthon is megtörténhet bármikor, hogy »bezárnak«”, véli. Hozzátette, ezt a bizonytalan időszakot sokkal könnyebben vészeli át, mint azt gondolta. „Tetszik, hogy itt minden lehetőséget nagyon jól kihasználnak, elsősorban a szabadtéri programokra, rendezvényekre gondolok. Így csupán annyiban érint negatívan a dolog, hogy nem mehetek haza, mert két hétig karanténban kellene maradnom”, fejtette ki.

Megjegyezte, az itt eltöltött időszak minden várakozását felülmúlta, kezdettől fogva nagyon jól érzi magát a céhes városban. „Örülök, hogy mindenki nagyon befogadó. Ami azonban felháborító, az a közlekedés. Tömegközlekedés gyakorlatilag nincs, emellett a sofőrök a gyalogátjáróknál nem állnak meg, és mérgesít, amikor azt hallom, hogy »hátul a biztonsági övet nem csatoljuk be, mert azért nem büntetnek«. De hiszen azt nem a büntetések elkerülése végett kell becsatolni… ezt leszámítva azonban minden rendben van. Tetszik, hogy ebben a közösségben könnyebb megmozdítani az embereket, mint odahaza.”

Hangsúlyozta, bár sokan hangoztatják, önkénteskedéssel nem lehet pénzt keresni, szereti ezt az életformát. „Úgy vélem, önkéntesként többet kapok vissza, mint amennyit én adok. Emellett jólesik segíteni, nem minden a pénz”, hangsúlyozta. Hobbijai között első helyen a már említett néptánc áll. „Szeretek teniszezni és biciklizni is, ám már tizennyolc éve táncolok, és örülök, hogy itt is befogadtak a Perkő Néptáncegyüttesbe”, újságolta. Ittléte alatt kerékpár-, illetve gyalogtúrákon, továbbá csapatépítő tevékenységen vett részt, emellett az irodai munkából is kivette a részét. Megjegyezte, „szeretem, hogy eddig még nem volt két egyforma napom”.

Hozzátette, a jövőben megvalósítandó programok közül úgy véli, a gyerekekkel való foglalkozások lesznek a kedvencei. A jövőt illetően, a hazatérte utáni nyarat még pihenéssel töltené, majd visszamenne Ausztriába dolgozni, emellett új szakmát is tanulna. „A varrás, szabás, illetve a virágkötés is nagyon tetszik, majd meglátom, melyik irányba fordulok”, summázott.