Erdőről a fák tövében

Csak a szemének hisz Csákány László, a Szemerja–Görgő Közbirtokosság elnöke, és erre biztatta azt a 208 közbirtokossági tagot is, akinek tulajdonrésze van az ő keze alatt. Illetve van is, meg nincs is. Ezt a furcsa tényállást a sajtónak, a jelenlévő alig öt tagnak és másik öt, erdőügyek felől érdeklődő jelenlévőnek is elmagyarázta, ugyanis ennyin fogadták el a meghívást a szombati nyílt napra, az éves beszámolót megelőző terepszemlére, amelyen informális keretek között eshetett szó erdőgazdálkodásról, környezetvédelemről. A hasznosat a kellemessel összekötve, szalonnasütés tett pontot a séta végére.

Fogjuk a hidegre, hogy ennyin vagyunk – egyeztünk meg, majd elindultunk a Büdöskúttól a Pacéra. Azokon a kopasz dombokon, a forrás felett 70 éve még erdő volt, de a megmaradt 7 hektáros erdőre is tarvágási parancs volt kiadva, ezt még a kommunista időkből származó üzemtervvel is bizonyította Csákány. Hosszas huzavona után, egy 2 hektáros sávban történt kitermeléssel sikerült megmenteni a maradék 5-öt. Az államosítás alatt 1/3-dal csökkent a város erdőterülete.

Tilos beerdősíteni a használatlan legelőt

 – Akkoriban legelő kellett a 220 fős szemerjai csordának, még 12 éve is 120 tehén volt, ma egyetlen tehenet tartanak istállóban az említett városrészben. Paradox módon azonban törvény tiltja azt, hogy a valaha volt, most kihasználatlan legelőt, mint mezőgazdasági területet beerdősítsék. Pedig az erdő egészségre gyakorolt haszna háromszorosa a rajta levő fának, ugyanakkor védi a várost a huzattól, sőt szabályozza a csapadék irányát, mennyiségét is. A régi öregek tudták, hogy a városra az esők mindig Sugás felől jöttek, kivéve az utóbbi 10 évet. A 40-es években a Görgőn is levágták az erdőket, az akkori divat szerint fenyőt telepítettek oda, azok mára túlnőttek a lombhullatókon, és megállítják a csapadékfelhőket, amelyek így terhüket nagy kerülővel tudták csak letenni a város felett – magyarázta vezetőnk.

Ma már a hivatalok közötti kommunikáció csírájában létezik, a fakivágáshoz például környezetvédelmi engedély is kell, amelynek a megadásához összetettebb hatástanulmányt is kérhetnek. De még lenne tere a fejlődésnek…

Életet menthet az erdészeti térkép

– Az erdészeti térképek a legkomplexebbek, ahol a parcellák, alparcellák határait különböző, festett jelzésű fák jelzik – magyarázta a közbirtokossági elnök. – Állami pénzekből komoly szervezetek vannak fenntartva, például a hegyimentő-szolgálatok, turisztikai szervezetek, de az erdészeti térképeket nem kérik, nem használják.

Tényleges esettel is szemléltette, hogy mit jelenthet a kommunikáció. Amikor egy kislány eltévedt az erdőben, csak hossza keresés után jutott eszébe valakinek, hogy megkérdezze őt, az erdészt, nem tudna-e segíteni. A telefonon elérhető kislánnyal beszélgetve elvezette őt egy ilyen jelzett fához, amelynek a koordinátáit pontosan rögzítette a térkép, így a mentőcsapatoknak már könnyű dolguk volt.

Kié az erdő?

Rövid sétára indultunk, mely azt hivatott szemléltetni, milyen tevékenysége volt a közbirtokosságnak a múlt évben. Illetve a Hatod Magánerdészetnek, amely ezeket a munkálatokat elvégzi, a törvénykezés újabb furcsasága ugyanis, hogy a közbirtokosságnak mint tulajdonosnak nincs joga kezelni a tulajdonát, azt szerződés alapján egy magánerdészet kell elvégezze szigorú üzemterv alapján, tízévenként nagyon aprólékosan.

A közösségi hálón sokszor posztolnak megpocsékolt fákról, erőrészekről fényképet a természetbarátok, és akkor azt írják, „az erdőnk”. Amikor az erdő hasznáról, az általa nyújtott javakról van szó, akkor mindenki tulajdonosnak érzi magát, amikor azonban szóba jönnek a költségek, az őrzésé, az adóké, a kezelésé, az üzemtervé, akkor azt mondják, „az övék, fizessenek” – kifogásolta az erdész.

Megtudtuk, a Szemerja–Görgő Közbirtokosság erdeinek nagy része aránylag fiatal, tehát nem vágásérett lombhullató erdő, tőről sarjadt, értéke így kisebb, másik része pedig fenyves, tehát az abból származó jövedelem alig fedezi az előbb említettekre való összegeket. Csak gyérítésből származó fákat szabad kivágni, ezek mennyiségét szigorúan szabályozza a törvénykezés, az a számítógépes program, amely a farakományok szállítási kódjait generálja, leáll, amikor az aktákban a kitermelhető famennyiség elérte az üzemtervben szereplő mennyiséget. Az erdő – legalábbis az, amiről itt beszélünk – nemhogy jelentős jövedelmet generálna tulajdonosának, de alig önfenntartó. És ha a fát – nyilván a nagyobb értékű tűzifát, vagy épületfát – eladják a területről, akkor még a lehullott ágakat sem viheti ki úgy a tulajdonos, hogy ne kockáztatna börtönt.

Tetten ért fatolvajok

Fiatal, 6 éve ültetett tölgyes ültetvény mellett mentünk el. Sűrűn egymás mellett álltak a fácskák, „azért, hogy törekedjenek a fény felé, egyenesen és magasra nőjenek, ne bokrosodjanak” – magyarázta vezetőnk. Pár lépéssel odébb nem várt életképbe botlottunk, mely azonban nem is ért meglepetésként: 3–4 roma szedett össze egy szekérre való karvastagságú ágat, de vágtak is a tőről sarjadt fiatalabb fácskákból. Ezúttal nem voltak agresszívek, mint az gyakran megesik, de ez mégiscsak illegális művelet, Csákány László jelentette a hegyi csendőrségnek az esetet, azok pedig eljártak az elkövetőkkel szembe. A szekeret s az ágat lefoglalták, (de nem hosszú távra), az elkövetők ellen eljárást indítottak.

Ezen a megélhetési bűnözésen túl, tágabb összefüggésbe helyezve a dolgokat, az erdők fogyását a nagy kereslet generálja, viszont a fogyasztói igényeket a marketinggel úgy alakítják, hogy ne a 3–4 nemzedéket megérő, tömör fából készült bútorokat vásárolják az emberek, hanem a préselt lemezből készült modern dolgokat. Egyes uniós államokban egyre inkább olyan nagykapacitású gépeket használnak, amelyek egyenesen aprítékot termelnek, tehát véletlenül sem deszkát.

Az idén meggyérített fiatal bükkös mellett elhaladva elérünk ahhoz a nagyon fiatal csemetéshez, amelyet a 2014 telén az ónos eső miatt kitöredezett, (haszon nélkül) kitermelt erdő helyére ültettek nagy közösségi összefogással, sok önkéntes odaadó munkájával. Itt zárult a körút, megsült a szalonna, megmelegedtünk a tűz mellett, és a mai nap tanulságaival, a téli erdő szépségével töltekezve indultunk haza.