Erdővidéki unitáriusok Indiában

A Baróti Unitárius Egyházközség és a Beacon Unitárius Univerzalista Egyházközség (Summit, USA) tavaly ősszel ünnepelte a Kiss Alpár – mostanra már nyugalmazott – lelkipásztor által kezdeményezett és hosszú éveken át törtalommal feltöltött testvérkapcsolatuk harmincadik évfordulóját. Időközben, 2018-ban ebbe az együttműködésbe a Jowai-i Unitárius Egyházközség is bekapcsolódott, idén az erdővidékieknek sikerült őket felkeresniük.

Az utóbbi egy év folyamán online térben, zoom-meetingeken folytak a megbeszélések, idén március 8–19. között sikerült sor keríteni a személyes találkozóra Indiában. Négy egyesült államokbeli hittestvérük mellett Barótról László-Benczédi Zsófia baróti unitárius lelkész és férje, valamint Bardocz Andrea vett részt a látogatáson, utóbbi lapunkkal is megosztotta élményeiket, tapasztalataikat.

Hosszú, fárasztó és kihívásokkal teli, három repülőutat magába foglaló utazás után, kimerülten érkeztek meg a Gauháti repülőterére, ahol már vártak rájuk indiai barátaik. A közel 30 fokos melegben, a hatalmas forgalom és folytonos dudálás közepette nehéz volt felfogni, hová csöppentek éppen. „Szinte lehetetlen leírni, milyen körülmények uralkodnak abban a két tartományban, Meghalayában és Assamban, amelyeket meglátogattunk. Rendkívül változatosak a körülmények, helyenként jobb az infrastruktúra, néhol éppen kátyúznak, máshol viszont még aszfalt sincs” – meséli Andrea.

Ahol a nőké a hatalom

Meghalaya szó szerint a „felhők lakhelyét” jelenti, és India északkeleti részén található. Érdekes látnivalókat kínál, hegyek (Khasi, Garo és Jaintia) veszik körül, a legmagasabb pontja 1965 méter. A tartomány fővárosa Shillong, a lakosság közel háromnegyede keresztény, mintegy fele a khási törzshöz tartozik. Hivatalos nyelv az angol, viszont leginkább a khási nyelvet beszélik. „Kevés ilyen társadalom van a világon: a hatalmat és a földet csak nők örökölhetik.”

Az ott töltött idő felében az erdővidékiek és amerikai társaik családoknál voltak elszállásolva, így sikerült bepillantást nyerniük életkörülményeikbe. „Nem mondhatom, hogy a hétköznapjaikba, mivel szabadságot vettek ki, hogy velünk lehessenek, körbevezessenek, megmutassák nevezetességeiket” – pontosít Andrea.

Végtelenül kedves, közvetlen emberekről van szó, legalábbis akikkel szerencséjük volt találkozni. Egyszerű körülmények között élnek, de nem azért, mert esetleg nem lenne, amiből „kényelmesebbé” tehetnék az életüket. Egyszerűen nem igényelnek mindenféle felszerelést, kütyüt, dekorációt, divatcikkeket. „Hasznos tárgyakkal veszik körbe magukat, de nem esnek túlzásba. A lakások egyszerűen vannak berendezve, van, amelyik antik bútorokkal, néhány családi képpel díszítve.”

Fürdőszoba két csappal

Ahol Andrea kapott szállást, a fürdőszobában volt ugyan angol WC és hozzá tartály is (más helyeken vederbe kellett vinni a vizet, és úgy leöblíteni használat után), viszont sem tusoló, sem fürdőkád. „Két csap volt a falon, egyik a meleg víznek, ami egy bojlerhez volt kötve, másik a hidegnek. Ezen két csap alá helyezve egy vederbe lehetett megfelelő arányú vizet elegyíteni a mosakodáshoz” – szemlélteti az ottani körülményeket riportalanyunk.

Ott tartózkodásuk során kilenc unitárius templomot látogattak meg. Mindenhol szeretettel fogadtak őket, „jöttek felnőttek, gyermekek, mindenki kíváncsi volt a fehér emberekre.” A legszegényebb egyházközségekben is megvendégelték, ha csak egy teával is kínáltak, de azt szívből készítették.

A nevezetességek közül, amiket meglátogattak, Andrea az élő, emeletes gyökérhidat emeli ki, amelynek bejárása során több mint 3500 lépcsőfokon kellett le-, majd felmászniuk. Ugyanitt egy lélegzetelállító természetes úszómedence is található. „Csónakáztunk a Dawki folyón, amely kristálytiszta vizéről nevezetes. A Mawsmai világított barlangot is meglátogattuk, amely tele volt egy régebbi kor lenyomataival, fosszíliákkal. Sohra csodálatos kilátást kínált az elképesztő hegyekre, nem hiába hívják kelet Skóciájának. Szintén itt, Cherapunji mellett található a 340 méter magas Nohkalikai-vízesés – ez egyébként a világ második legcsapadékosabb helye, ahol az éves csapadékmennyiség 11.777 mm négyzetméterenként.”

Végtelen rizsföldek mentén

Különleges volt számukra a természetben járni-kelni, mivel mindenhol pálma- és banánfák, bambuszok kísérték, és a végtelen rizsföldek is szokatlanok egy székelyföldi utazó számára. A Kaziranga Nemzeti Park hasonlóképpen mély benyomást tett rájuk. „A dzsipes kirándulás során láthattunk indiai orrszarvút, vad vízi bivalyt, szarvast, majmot, vaddisznót, indiai marabut, ázsiai tátogatógólyát, keselyűt és még sok más kisebb-nagyobb állatfaj példányait” – meséli Andrea.

A kirándulás fő célja teljesült, hiszen megismerkedtek indiai partnereikkel, életkörülményeikkel, miközben elmélyítették barátságunkat amerikai hittestvéreikkel is. „Hálásak vagyunk az együtt töltött időért, amit ezek az emberek a családjaiktól, munkájuktól vettek el, hogy velünk lehessenek. Hálásak vagyunk azért a nyitottságért, közvetlenségért, amivel már az első napon fogadtak, a rengeteg mosolyért, kézfogásért, ölelésért, amit kaptunk.”

Andrea azt mondja, jóleső érzéssel szokta újra meg újra végignézni az ott készült fényképeket, videókat, bár azok nem mindig tudják visszaadni azt a hangulatot, jókedvet, lazaságot, ami azt a két hetet jellemezte. „Mert amikor a bizalom kialakulni látszott, amikor a barátság szövődött, amikor könnyesre röhögtük magunkat, nem nyúltunk a fényképezőgépek után.” És amikor rájuk gondol, mindig eszébe jut a tőlük tanult legfontosabb szó: khublei! Úgy is fordíthatnánk: Isten áldja!

Fotók: Bardocz Andrea személyes archívuma

Az indiai Jowaiban egy bizonyos Hajom Kissor Singh rakta le az unitárius közösség alapjait, aki a vallási tanokat könyvekből tanulta. Az első unitárius templomot 1889-ben építették, jelenleg mintegy 10–15 ezer unitárius él Indiában. Amint azt Ilkei Árpád vargyasi unitárius lelkész lapunknak elmagyarázta, az indiai unitáriusok inkább szabadelvűeknek tekinthetők, és a kereszténységnek is egy sajátos válfaját képviselik, ám bizonyos értelemben sokkal konzervatívabbak, mint például az angliai „hittestvéreik”, ahonnan a Dávid Ferenc-i tanok – sok-sok áttéten átesve és így jelentősen átalakulva – végül eljutottak hozzájuk. „De meg kell jegyeznünk, hogy szinte minden vallás és keresztény felekezet esetében vannak olyan csoportok, melyekre ha nem is vonatkozik a történelmi unitarizmus Erdélyben értelmezett jelentése, de hasonló hitelveket követnek, mint az említett indiaiak.” Az amerikai unitáriusok 1961-ben egyesültek az ateizmustól sem idegenkedő univerzalistákkal, megalakítva az Unitárius Univerzalista Szövetséget (1995-ben az Unitáriusok és Univerzalisták Nemzetközi Tanácsa is létrejött), és tulajdonképpen ők „fedezték fel újra” Hajom Kissor Singh követőit.