Esélyek és korlátok

Frissen érettségizett fiataloktól érdeklődtünk, melyek azok a tantárgyak, amelyekről azt gondolják, hogy nem veszik hasznát a jövőben, illetve mit gondolnak arról, hogy ezek a tantárgyak milyen szerepet játszanak az általános műveltség felépítésében. Arra is kíváncsiak voltunk, milyen tantárgyakat, esetleg módszereket tanultak volna szívesebben, amelyek elengedhetetlenek az élethez, karrierhez, továbbtanuláshoz. Végül pedig arra a kérdésre kerestük a választ, hogy hol keresendő a hiba, amiért ezeken nem sikerül változtatni.

Az érettségizők körében megoszlottak a vélemények. Hodor Barbara, a Nagy Mózes Elméleti Líceum tanulója a latin nyelv tanítását látta feleslegesnek. Elmondása szerint egyetlen pozitív hatása volt: ha egy könyvben találkozott egy szólásmondással, akkor talán felismerte, megértette. Ellentétben Kocsis Zsuzsával, a Református Kollégium diákjával, aki visszagondolva egyetlenegy tantárgyat sem tartott hasztalannak, úgy gondolja, mindegyiknek megvan a maga szerepe az életünkben, és nem véletlenül kerülnek be az órarendünkbe.

A műveltség sok összefüggő tárgyból épül fel

Ezt az oldalt képviseli a Bod péteres diáklány, Kovács Anita is. Szerinte a tantárgyak többé-kevésbe hasznosak voltak.

– Úgy gondolom, nem tudnék kiemelni egyetlen olyan tantárgyat sem, ami hasztalan lett volna eddigi diákéveim során, mivel, mint tudjuk, minden mindennel összefügg, az egyik tantárgy kiegészíti a másikat. Egyetlen problémát látok, ami a tanügyi rendszerben a fekete folt, az a sok tömör anyag mihamarabbi leadása, nem pedig a megértetésére való törekvés. Viszont az explicit egyenlet megoldását mindig is fontosnak tartottam, mert hát egy explicit egyenletet bárkinek meg kell tudni oldania! Nemde? – osztotta meg véleményét Marthi Szabina, szintén a Bod Péter Tanítóképző végzős diákja.

Az általános műveltség felépítésében is változó vélemények alakultak ki. Kocsis Zsuzsa szerint nem feltétlenül a tantárgyak játszanak szerepet ebben, inkább az iskolai és a szülői nevelés által tanuljuk meg azt, amit „illik tudni”.

„Mindenki egy zseni”

Rancz Attila, a Nagy Mózes Elméleti Líceum természettudomány szakos tanulója úgy véli, ezen tantárgyak által ismerhetjük meg a történelem hőseit, vagy ha a vallásórák szerepét nézzük, akkor a lélektani kérdések feltárása által fejlődhet általános műveltségünk. Barbara véleménye szerint minden tantárgy hozzá tud adni egy keveset az emberi általános műveltséghez. Álláspontja szerint minél több dologról hallottunk és tanultunk, annál színesebb a gondolkodásmódunk. A Bod péteres lányok nézetei szerint addig nem fejlődik az általános műveltségünk, amíg jegyre kell megtanulni az anyagot, hiszen a legtöbb diáknak így csak a bemagolt lecke marad, vagy végső soron még az sem, csupán a félelem a jegyek miatt.

A harmadik kérdésünkre, miszerint milyen tantárgyakat, esetleg módszereket tanultak volna szívesebben, amelyek elengedhetetlenek az élethez, karrierhez, továbbtanuláshoz, egyhangú válasz született. Mindenkinek magának kellene kiválasztania azokat a tantárgyakat, amelyeket szívesen tanulna, hiszen az érdeklődési területek teljesen eltérőek minden diák életében. Leginkább az etikát és a társadalmi nevelést látnák hasznosnak, módszertanilag pedig az interaktív és gyakorlati órákat helyeznék előtérbe. Marthi Szabinának a kérdés kapcsán Albert Einstein idézete jutott eszébe: „Mindenki egy zseni. De ha egy halat az alapján ítélsz meg, hogy tud-e fára mászni, akkor egész életében hülyének fogja érezni magát.”

Az oktatási rendszert ideje lenne újragondolni

A hibát mindannyian az oktatási rendszerben látják. A diákok hiányolják, hogy a rendszer nem kéri, nem hallgassa meg a véleményüket, csupán a saját szabályaikat követik. Kovács Anita állítása szerint a hiba ott kezdődik, hogy a tantervet megírták, hiszen a tanterv egy adott programot kínál, de más lehetőséget nem igazán. Rancz Attila meggyőződése, hogy egy teljesen új rendszert kellene kialakítani.

A színes vélemények mellett a frissen érettségizők azt is elárulták, hogyha újra kezdenék, akkor is ugyanabban az intézményben sajátítanák el azt az ismeretanyagot, amely az érettségihez szükséges. Marthi Szabinának csak annyi a kikötése, hogy időutazva 2015 szeptemberében, az iskola udvarán megtartott évnyitón ugyanazokat a megszeppent ismerős arcokat láthassa, akiket a barátainak nevezhet.

Tamás Réka