Eszköztelen vadkárelhárítás

A mezőgazdasági területeken történt, vaddisznók okozta kártétel megtérítése a vadásztársaságokra hárul. Hogy csökkentsék a vadkárokat a vadásztársaságok vadkárelhárítást is végeznek, mind megelőző, mind vadat elriasztó szándékú megmozdulásokat szerveznek búza-, kukorica- és krumpliföldekhez a termény megvédése érdekében. A feladat eddig sem volt könnyű, a vadászok esténként kimentek egy növényi-kultúra határába, kiültek és nem engedték be a vaddisznókondát, elriasztották vagy kilőttek belőlük. Ma egy vadász kétszer is meggondolja, kiüljön-e egy búzatábla, vagy kukoricaföld szélébe a medvék miatt.

Mivel a búzát már learatták – de azelőtt jártam és megtapasztaltam, hogy milyen a vadmozgás ott – most arra voltam kíváncsi, mi zajlik a kukoricaföldeken, hogy történik a vadkárelhárítás, és ha valóban olyan sok a medve, mint mondják, akkor remek alkalom a gyűjtőmunkára a medvés könyvemhez.

Sepsikőröspataki Karácsony István mezőgazdász-vadász barátomat kerestem fel, hogy részt vehessek egy vadkárelhárításon. „Semmi akadálya, hajnali fél ötkor legyél itt” – kaptam meg az engedélyt.

Városi ember létemre, de olyan, aki a természetet elég gyakran járja, kiderült, foghíjason öltöztem. A szél már felkelt, mire a mezőre érkeztünk. Olyan volt mintha egyből két hónapot ugortunk volna elő az időbe, időjárás szempontjából, magyarán fáztam, pedig még csak tíz perce, hogy kint vagyunk, és legalább két és fél órát maradunk, tudtam meg. Hárman indultunk el, Karácsony Nándi és fia, István is velünk tartott, aki csodálkozott is a vékony öltözetemen. István az autóból kiszállt, figyeltem, nincs nála fegyver.

Recsegés, morgás hallatszott egész közelről

– Ilyen sem volt eddig, hogy vadász létemre otthon a szekrénybe áll a vadászpuska – jegyezte meg.

Miközben recsegés, morgás hallatszott egész közelről, az árokból. Súgva kérdeztem: medve? Míg nem látjuk, nem biztos – felelte, és nekifogott felvázolni, hogy mi is történik a kukoricaföldeken.

– Körülbelül augusztus tizenötödike óta kezdődött el a medveinvázió a mezőgazdasági területeken. Mi, a mezőgazdászok, akik kukoricát termelünk, reggel-este próbáljuk megvédeni a termést a medvéktől. Minden este, minden reggel több medvével találkozunk, szám szerint háromtól nyolc egyedig látunk egy-egy kimenetelkor. De olyan alkalom is volt, hogy este és reggel összesen tizenhármat számoltunk – mesélte halkan. – A három-, négybocsos anyamedve sem ritka manapság, sőt mi több, a zaláni területen a vadászok és a vadászegyesület vezetője szerint is van egy anyamedve, amely öt boccsal jár. Ezek nappal sem mindig húzódnak vissza az erdőbe, sok alkalommal lenn maradnak a mezőgazdasási területeken, a kukoricásban, ott töltik el a napot, és éjszaka újrakezdik az aktivitást.

– A gazda mit tud tenni ilyenkor, hogyan ellenőrizi le az esetleges kárt? – kérdeztem.

– Semmi szín alatt nem ajánlatos bemenni a kukoricásba, mert nem lehet tudni, hol vannak megfeküdve a medvék. Természetesen a gazdát érdekli, hogy mekkora kárt csinálnak, de nem ajánlatos bemenni a kukoricásba, sem bottal, sem fejszével, sem semmivel, mert nagyon veszélyes. Tudjuk, de látjuk a tévében is, hogy mennyi medvetámadás történik. Este is nagyon oda kell figyelni, ha az ember kint van, mivel volt ez a két hónapos szárasság, a medve olyan csendben érkezik a sötétben, észre sem veszed, csak amikor már ott áll melletted, öt–tíz méterre. Sok esetben nem támad, de ha boccsal van, és ilyen közel, akkor nagy a valószínűsége, hogy nem ússza meg az illető ép bőrrel.

Nem tudjuk megvédeni a termést

– Akkor még is mit lehet tenni?

– Mikor észrevettük, hogy milyen nagy károkat tesznek a medvék a kukoricásokban, a gazdákkal közösen lejelentettük a kőröspataki polgármesteri hivatalhoz. Kisgyörgy Sándor polgármester a panaszunkat továbbította az erdészeti felügyelőségre, valamint a megyei környezetvédelmi hivatalhoz, ahonnan rögtön ki is küldték a delegációt, akik próbálták felmérni a kárt. Csak a legnagyobb gond az, hogy a felmérés napjától már eltelt több hét, és a medvék továbbra is itt vannak minden este a kukoricásban, és a kár egyre nő. Nem lehet semmivel megakadályozni törvényszerűen, hogy ne menjenek a kukoricásba. Nincsen lehetőségünk megvédeni a terményünket, sem vadászatilag, sem másképp. Esti lesre engedélyt nem adnak, mert nem szabad lámpával vadászni. Egy lehetőség adott: reggel kimenni vadkárelhárításra, mert naplemente előtt és napfelkelte után szabad csak vadászni, nem medvére, hanem disznóra és rókára. Viszont, ez is segítség mert, ha az ember kint van, és látja, hogy a medve jön, rászól, ilyenkor irányt változtat, és lehet, hogy épp nem az én kukoricámba megy be, hanem lennebb a harmadik, negyedik táblába, de úgy is megkeresi a napi betevőjét.

– Sovány vigasz, egész éjjel nem lehet kint, a földeken az ember.

– Ki van zárva, hogy egész éjjel kint legyen valaki. Ahogy a nap rövidül, este kilenc órától már várható, hogy a medvék érkeznek, olyan is van, hogy egy anyamedvével jön három bocs, utána jön két fiatal medve, amelyek még nincsenek elválva egymástól, de az anyjuktól már leszakadtak. De volt mikor egyszerre három medve is érkezett. Egyszerűen nagy a kár, és nincsen törvényes módszer arra, hogy a gazda meggátolja és megfékezze ezt a nagy inváziót.

– Minden reggel és este kint vagytok…

– Próbálkoztunk azzal, hogy gumiabroncsokat vittünk ki a területre, meggyújtottuk, 2–3 órát ég, gondoltuk, hogy egy kicsit távolabb tartja őket, de sajnos nem vált be, engem felszólítottak, ha ebben a szárasságban folytatom a tüzelést, bírságot rónak ki rám, mert veszélyeztetem a területet. Az sem válik be, hogy autóval kimegyünk, dudálunk, ordibálunk, karbidágyúval lövünk, annyira megszokták, hogy mikor lőttél kettőt, már nem zavarja őket semmi, elvannak a kukoricásban. Kénytelenek vagyunk bemenni autóval a saját termésünkbe, ahhoz, hogy egy medvét esetleg ki tudjunk kergeti, de az van, ha egyik kiment, 100–200 méterre ott marad bent a másik kettő vagy három, és csinálja a kárt.

A villanypásztor nem sokat ér

Azt kérik, védjem meg a termést, de hogyan? Tüzelni nem szabad, tegyek villanypásztort, ez az ajánlás. A mi tapasztalataink pedig azt igazolják, hogy a villanypásztor nem sokat ér a medvék és a vaddisznók ellen. Olyan villanypásztornál figyeltük meg, hogy mit tesz a medve, amely szakszerűen volt felszerelve, komoly oszlopokkal, négy zsinórral. A medve nekiment, és mikor az áram megrázta, megriadt, de nem hátrafelé menekült, ahogy az várható volt, hanem előre rontott, rögtön le is szakította a villanypásztort, vitt magával mindent, zsinórokat, oszlopokat. Amikor a villanypásztor megrázza a medvét, de nem szakítja el a zsinórokat, akkor valóban nem próbálkozik többet, nem megy újra neki a zsinórnak, hanem lyukat ás a villanypásztor alá. Kiássa magának a járatot, és folyamatosan azon közlekedik. Van olyan medve, amelyik elfelejti, hogy hol ment be, majd reggel, vagy amikor megszomjazik, bömböl, mert nem tud kijönni. Na, akkor menjen oda valaki.

Itt, Kálnokon egy fiatal gazda szakszerűen bekerítette a kukoricaterületét, kimentünk és már az első este azt láttuk, hogy jött egy csorda disznó, leszakították a villanypásztort és bemenetek a kukoricába, az eredmény annyi, hogy még a villanypásztorba is kárt tettek. Tehát nincs az a védekezési mód, amivel jelen pillanatban meg tudnánk védeni a terményünket. És sajnos senki komolyabban nem figyel erre a dologra, ígéretek vannak, de senki még nem mondott olyan választ, amivel meg tudnánk mindezt gátolni.

Még nem száradt meg a medvenyál

A nap még nem kelt fel, de már virradt, hallottuk, hogy mozgás van a kukoricásba. Az esti riasztás nem volt hatékony. Épp egy medve szaladt ki a kukoricás felső feléből. Vártunk, míg a nap felkelt, majd István javasolta, menjünk be, ott készíthetek fotókat, győződjek meg, milyen kárt végez a medve. Alig léptünk be a kukoricásba, hatalmas letarolt rész fogadott. Egy darabon bejártuk, óvatosságból megkérdeztem, nappal is bejön oda? Ezek itt vannak nappal is, ki sem mennek belőle, kaptam meg a választ. Kívánkoztam már ki a kukoricából, de István csak nézte a tönkretett terményét. Ezt most ették meg, mutatott egy frissen lerágott kukoricacsőrre, amelyiken még nem száradt meg a medve nyála.

Végre kijöttünk a kukoricásból, elindultunk hazafelé, mikor hirtelen lefékezett István, kiugrott az autóból, és intett, hogy kövessem. Óvatosan haladtunk előre a mezőben, a gépet videofelvételre kapcsoltam. Egy szilvafánál előre mutatott, ekkor vettem észre, hogy a kukoricatábla szélén ott áll egy anyamedve a tavalyi bocsával, mindkét állat hatalmas volt. „Nappal is úton vannak, fél nyolc, nem zavarja őket, hogy kétszáz méterre ott van egy esztena” – mondta. A medvék megfutamodtak, István szembeszaladt velük, hogy felém terelje, mint később kiderült azért, hogy tudjak fotókat készíteni. Csak, hogy az anyamedve elkezdte csattogtatni a fogait, ami azonnali megállásra intette Istvánt. Később megbeszéltük, hogy este is jövök. Amúgy három medvét láttunk a reggel.

Kedvencük a tejes kukorica

Este negyed kilenckor volt a találka, korábban indultam otthonról, ezért mikor ráfordultam a Sepsikőröspatak felé vezető bekötőútra, úgy döntöttem, a híd után megállok és benézek a mezőbe. Nyolc óra volt, a nap még fent, és azt láttam, ahogy két medve a tarlón játszadozott a kukoricás mellett. Egyedi látvány volt, lenyűgözött. Maradtam volna, hogy közelebb menjek egy jobb fotóért, de akkor elkések.

Ezúttal négyen mentünk ki, a szomszéd fiatalember, Cosmin Dascălu is csatlakozott, aki egyébként hajtó, tisztába van a dolgokkal. Ezúttal felöltöztem rendesen.

Míg várakoztunk, rákérdeztem Istvánra: Mondtad, hogy sokkal több a medve, mint ezelőtt.

– Igen, most erre jelent pillanat nincs magyarázat, csak az, amit tapasztalunk minden nap, hogy ezelőtt a vaddisznó-hajtóvadászaton, egy szezonban kétszer-háromszor találkoztunk medvével, most hatot, hetet is látunk egy kimenetelkor.

– A tavalyhoz képest most mekkora a kár eddig a kukoricában?

– Összehasonlítva az idei kárfelmérést a tavalyival, itt, a kálnoki részen, ahol tizenegy hektáron vetettem kukoricát, a tavaly talán 1%-nyi kárt tettek a vadak, az idén pedig már 50%-ra rúg, és még nincs vége.

István azt ajánlotta, menjünk Cosminnal a felső felébe a kukoricásnak, ott a tetőn van egy les, oda üljünk fel, ők lent maradnak, telefonon értekezünk.

A nap hanyatlóba volt, amikor a les előtti csipkebokorra egy idei tövisszúró gébics érkezett. A gébicsek vándormadarak, érdekességként a szülők szeptember elején már elmennek, a fiatalok csak októberben kezdik meg a vonulást, Afrikába.

A napot telihold váltotta, ami jó látási viszonyokat biztosított. Nem kellett sokat várnunk az első medvére, rálámpáztunk, elfutott. Fél tizenegyig voltunk fenn a lesben, eközben még három medve akart bemenni a kukoricába. Mikor találkoztunk a többiekkel a kukoricaföld szélén, megtudtuk, egy kétbocsos anyamedve be is ment, és másik kettő még próbálkozott.

– A medvék addig lesznek ott, amíg lesz kukorica?

–Így van! Amikor a búza elkezd tejesedni, akkor a medvék elindulnak lefelé a mezőbe, mert a kopaszfejű búzával kezdik a csemegézést, majd mikor learatják a búzát, akkor már ott van a tejes kukorica, ami ebben az időszakban egyik kedvenc eledele a medvének.

– Mi a legbosszantó egy gazdának, aki ráadásul vadász is?

– Az hogy lejelentettük a kárt a polgármesteri hivatalhoz, kijöttek a környezetvédelmi hivatalból, szóba álltunk a bizottsági tagokkal, akik kérdésünkre azt válaszolták, ők alkalmazottak, nekik nem tartozik a hatáskörükbe az, hogy most választ adjanak arra kérdésünkre, hogy mivel lehet meggátolni a medvék invázióját. Én, mint vadász, kötelességemnek éreztem, hogy elmenjek a megyei rendőrségre, a fegyverosztályra, ott azt mondták, folyamodjak a megyei parancsnokhoz, oda is elmentem, és a megyei parancsnok is azt mondta, nem a rendőrség hatáskörébe tartozik a téma. Javasolta nyújtsunk be panaszlevelet a környezetvédelmi minisztériumhoz, ami jelen pillanatba egyszerűen lehetetlen, mert amire odaér a panaszlevelünk, addig a kukoricánkat már rég letarolták a medvék.

„Halló! 112? Kilenc medve van a földemen…”

Egyik este felhívtam a 112-es sürgősségi számot, hogy kint vagyok a fiammal, és láttuk, kilenc medve ment be a kukoricaföldemre, jöjjön ki a hatóság, mert úgy értesültem, medveveszély esetén a 112-es segélyhívószámot kell hívni. Jöjjenek, valamit tegyenek! Elsőre a testi épségünk miatt aggódtak, mondták, helyezzük magunkat biztonságba. Elmondtam, már egy hónapja minden reggel és este kint vagyunk. Majd kijöttek a csendőrök, de a kocsiból nem mertek kiszállni, néhány petárdát eldobtak, szirénáztak. Másnap ugyanúgy jöttek a medvék a kukoricába. Sajnos az idén ez már így marad, és az is sajnos, hogy egyszerűen tehetetlen az ember. Nem törődik senki semmivel.

A jövőt tekintve sem volt túl bizakodó.

Hasonlóan, mint Tusnádfürdőn vagy Brassóban, itt, a megyeközpontban is meg fognak jeleni olyan helyen a medvék, ahol az emberek nem is gondolják, és hatalmas gondok lesznek, ha nem kapják meg a megfelelő megoldást a túlszaporodás meggátolására.

Kelemen László