Fekélyes seb a város testén

Közel egy éve annak, hogy lassú agóniával meghalt a szentgyörgyi, állomási tó: a tavaly tavaszi hóolvadáskor felszínre kerültek az alacsony vízszint miatt fenékig befagyott tóban oxigén nélkül maradt elpusztult halak, most csak a kevés hónak köszönhetően nem látszik a gazzal benőtt tómeder. Merre tovább? – kérdeztük az illetékest, Czimbalmos-Kozma Csaba városmenedzsert.
A városvezetés visszavette a rosszul gazdálkodó bérlőtől a jobb sorsra érdemes létesítményt, de úgy döntött, hogy hagyják a vizet elszivárogni, nem költenek nagy összegeket arra, hogy teleszivattyúzzák a tavat, mely magasabban fekszik az Oltnál. További sorsát illetően ötletbörzét szerveznek, azaz pályázatot írnak ki, azzal a kikötéssel, hogy továbbra is a szabadidő hasznos-kellemes eltöltését kell szolgálja a terület, és zöldövezetnek kell maradnia (legalább jórészben).
Nemcsak szakemberektől, a lakosságtól is várják majd az épkézláb, rajzos ötleteket, de mert nálunk minden malom lassan őröl, ha születik is egy, a többség tetszését elnyerő terv, a licitek, fellebbezések és törvényi változások, egyéb akadályok miatt elhúzódik a kivitelezés, tehát még jó ideig, legalább két évig szokhatjuk a látványt, melyen csak az évszakok kozmetikáznak egy keveset.