Baróton az utóbbi időkben igencsak figyelemközpontba került az iskolaépületek állapota, főleg azt követően, hogy a megye sajátos képzést és odafigyelést igénylő gyermekek számára akart épületeket felhúzni itt, mely szándékától végül is a helyi szülők tiltakozása miatt elállt.
A baróti szülők azt kérték, hogy elsősorban saját gyermekeik számára teremtsenek normális körülményeket az iskolákban, mielőtt másokat idehoznának. A megyei önkormányzat a helyi polgármesteri hivatallal karöltve ígérte, közösen járulnak hozza ahhoz, hogy a baróti iskolaépületek jobb állapotba kerüljenek.
Néhány napja a barótiak észrevehették, hogy az általános iskola és a líceum közös épületénél kerítést javítanak. A munkálat az egyik helyi tanácsos, Nagy István figyelmét sem kerülte el, aki a legutóbbi tanácsülésen rákérdezett, hogy ez a munkálat már része-e a feljavítási tervnek, vagy csak amolyan előjavítás, hiszen konkrétan a baróti tanácsosokkal még nem közölték, hogy mire is költik az intézmények a közös összeget. Nagy észrevételezte, hogy a kerítésen a hagyományos téglákat betontéglákkal cserélik, aminek értelmét megkérdőjelezte, és azt is megkérdezte, hogy ezzel vajon javítanak-e az iskolát látogató diákok hangulatán, de választ nem kapott.
Ha a baróti önkormányzat azt hiszi, hogy a baróti iskolában a kerítés újjáépítése a legnagyobb prioritás, akkor igencsak megkérdőjelezhető nemcsak az ítélőképessége, de az egyszerű, józan paraszti gondolkodása is. Régi családi történet, talán negyvenéves: radinába menve a háziasszonynak nem volt ideje tortát sütni, így rendelt egyet a cukrászattól. Mikor felvágták, szégyenében majdnem elsüllyedt: a fényes, friss, ropogós cukormáz alatt már zöldre penészedtek a tortalapok.
Ilyen ez a kerítés is: míg az iskola belülről rohad, kint kerítést renoválnak.