Folyamatosan a célon tartotta a szemét Gáspár Bernadett

Látványos fordulat a háromszéki érettségizők élmezőnyében: miután múlt héten az érettségi előzetes eredményei alapján bemutattuk olvasóinknak a legjobb jegyet felmutató háromszéki magyar tagozatos érettségizőt, az óvások után a Székely Mikó Kollégium tanulóját, Pál Ágnest egy századpontos különbséggel, vagyis 9,78-as médiával megelőzte a kézdivásárhelyi Dr. Csiha Kálmán Református Kollégium tanulója. Gáspár Bernadettel is beszélgettünk.

– Bizonyára az óvás előtt is szép magas jegyeid voltak minden tantárgyból, ha már az átlagod 9,58 volt. Melyik eredményeddel nem voltál megelégedve?

– A magyar írásbeli dolgozatom esetében éreztem azt, hogy én ebből többet is ki tudnék hozni, mert jól írtam: a verselemzés is jól ment, a szövegértési feladattal sem volt gond, a harmadik tételnél pedig a történelmi hős ábrázolásához pont aznap éjjel s még a vizsga reggelén is olvastam Zrínyi Miklósról, így abból is könnyedén hoztam azt, amit kellett. Ezért gondoltam, hogy a 9,20-as jegyem még javítható. Végül nagyon megérte fellebbezni, mert 10-esre emelték a dolgozatjegyem, s ezzel az átlagom is nőtt 2 tizeddel, vagyis 9,78-ra.

– Izgultál különösebben valamelyik tantárgyból írandó dolgozat miatt?

– Hát egy kicsit a román írásbeli harmadik tétele miatt, ebben egy irodalmi alkotásról kérnek 300-400 szavas értekezést. Felkészüléskor mi ehhez tanultunk sablonokat, volt ami jobban, volt ami kevésbé jól ment, de szerencsére az előbbiek közé tartozó tételt kaptam.

– Te csak a – ne kendőzzük – bemagolt szövegek alapján tudtál olyan jó jegyet összehozni románból? Vagy mit ajánlanál az utánad jövőknek, hogy tanulják meg jobban a nyelvet?

– Nekem volt alkalmam a beszélt nyelvet is gyakorolni: kirándulásokkor a többiek mindig engem kértek meg, hogy vásároljak, kérdezzek meg vagy rendeljek számukra valamit, és az országos lovasversenyeken is többnyire románul kellett kommunikálni. Szóval szókincset lehet bővíteni iskolai tananyag alapján, de kell egy alaptudás ahhoz, hogy akár a sablonokat értve sajátítsuk el, jegyezzük meg.

– Hogyan motiváltad magad arra a rengeteg tanulásra, ami egy ilyen jó középiskolai teljesítményhez, érettségi jegyhez szükséges volt?

– Kiskorom óta tudom, hogy állatorvos akarok lenni, így már kilencediktől készülök arra, hogy a bejutás szempontjából releváns érettségiátlagom legyen. Ráadásul eléggé maximalista vagyok. Most a Kolozsvári Agrártudományi és Állatorvosi Egyetem (USAMV) állatorvosi szakára jelentkezem. Eleinte a Budapesti Állatorvostudományi Egyetemre készültem, viszont az itthoni érettségi időpontja egybeesett az ottani egyetem felvételi időszakával, ezért idén nem sikerült oda jelentkeznem, viszont jövőben újra próbálkozom. Ha egy év múlva sikerül bejutnom Budapestre, akkor ott majd kezdem első évtől az egyetemet, ha nem jön össze, akkor folytatom Kolozsváron.

Visszatérve a kérdésre… Amikor mégis lanyhult a motivációm, a családhoz, a barátokhoz fordultam, ők erősítettek meg, hogy végig tudom csinálni, el tudom érni azt, amit akarok, dehát az ilyen napok is hozzátartoznak az úthoz, át kell lendülni rajtuk. Ugyanakkor van egy „álomfalam” is: a számítógépem kezdőképernyőjén olyan képek kollázsa van, amelyek mindegyike valamelyik célomra emlékeztet.

– Szoktad-e jutalmazni magad valamilyen nagyobb teljesítmény, erőfeszítés kifejtése után?

–  Igen, sokféle módon: például megnézek egy évadot egy kedvenc sorozatomból – attól függ, milyen hosszú epizódok és évadok vannak –, de lehet a jutalom egy fagyi, egy új könyv, vagy egy egésznapos kikapcsolódás, társasozás a családdal vagy kimenő a barátokkal.

– Egy utolsó kérdés még az iskoláról. Milyen volt számodra a középiskola, a Református Kollégium, milyen benyomással, érzéssel hagyod ott?

– Összességében nagyon pozitív élményt jelentettek a középiskolai évek, nagyon szerettem a Református Kollégiumban tanulni. Jó osztályunk volt, az egész iskolai közösség „rettenetesen” jó, a tanárok rendkívül segítőkészek. A felekezeti iskolákra jellemző, hétfő reggeli áhítat nagyon jó hét indító volt, abból magunkkal vihettünk egy, a lelkészeink által számunkra aktualizált gondolatot. Olyan jólesett, hogy nem egyből a mély vízbe ugrottunk, azaz a koncentrált tanulásba, hanem ebben a lassúbb tempóban kezdtük a hetet.

– Miért éppen állatorvos lennél?

– Kiskorom óta nagyon kötődöm az állatokhoz. Mikor láttam a televízió Animal Planet vagy Viasat Nature csatornáin az állatorvosos dokumentumfilmeket, nagyon megfogtak. Szeretnék sokféle állat jólétéért tenni, gyógyítani őket, és minél többfélét testközelből megismerni, kutatásokat végezni.

– Említetted, hogy lovasversenyekre jártál. Bizonyára ennek is köze van hozzá…

– Igen, én hetedikes koromban kezdtem a lovaglást, és csak most, 12. osztály előtt hagytam abba, mert nem fért bele az időmbe. Több országos díjugrató versenyre is eljutottam. Több lovon is lovagoltam, de volt egy nagyon meghatározó számomra: kilencedikes koromban összebarátkoztam egy csikóval a kurtapataki Zonda lovardában, és innen számítva a következő három év nagyon meghatározó volt számomra, sok versenyen vettünk részt együtt. Ezúttal is meg szeretném köszönni Bajcsi Ákosnak és Tímeának, a lovarda tulajdonosainak, valamint egykori edzőmnek, Ambrus Szabolcsnak a támogatást és bizalmat, hiszen nélkülük nem lett volna lehetőségem országos szintű versenyeken is megméretkezni és eredményeket elérni.

– Van valami olyan tételmondatod, idézeted, amit sokszor elmondasz magadnak, amit mindig szem előtt tartasz? Nevezhetjük ars poeticának is….

– Igen, Henry Fordtól: „Az akadály az a rémisztő dolog, amelyet akkor látunk, ha levesszük szemünket a célról.”

Fotó: Gáspár Bernadett személyes archívuma