Fontos a kölcsönös tolerancia

A Babeș-Bolyai Egyetem sepsiszentgyörgyi kihelyezett tagozatán a Környezettudományi Kar a legkisebb létszámú, és lehet hogy éppen ezért a legösszetartóbb, legaktívabb is. A magyar tudomány napjára konferenciát szerveztek a jelenlegi és volt hallgatók, illetve oktatóik.

A környezettudomány szakon a fiatal hallgatók mellett szép számmal vannak olyanok, akik egy közelálló szakterületen már tapasztalt és elismert szakembereknek számítanak, mégsem átallottak érett fejjel újrakezdeni a tanulmányokat, továbbképezni magukat. Ugyanakkor az oktatók is szívesen vannak a tanítványok körében, még a kötelező órai tevékenységen kívül is, akár terepmunkákon, akár – mint ez alkalommal – előadókként. Minden évfolyam lelkesen kivette a részét a szervezésből, ezt a lelkesedést méltányolta a konferencia nyitányában Antal Noémi egyetemi adjunktus is, majd átadta a szót Csákány Lászlónak, a Szemerja–Görgő Közbirtokosság elnökének, aki azon túl, hogy friss végzettje a környezettudomány szaknak, az intézménnyel együttműködő partnerként helyszínt biztosít a diákok terepgyakorlatainak, ezek pedig igen nagy népszerűségre tettek szert körükben.

Előadásában Csákány éppen az terepgyakorlatokon megfogalmazódó következtetéseket összegezte, és bebizonyította, hogy az erdő mint bonyolult életközösség mennyi kevésbé értékelt ökoszisztéma-szolgáltatást nyújt az embe­reknek: oxigént termel, véd a levegőszennyezéstől, klímaszabályozó szerepe van. Tényleges számokban illusztrálva a fentieket, egy hektár erdő egy évben 70 tonna port szűr ki a levegőből, egy fa pedig 70 kg oxigént termel ugyanennyi idő alatt. Az egyetemistákkal közösen végzett csemeteültetések apropóján arra intette a hallgatókat, hogy a szemléletváltás magjait ültessék el a fejekben, mert a jövőnket csak a mértékletesség által tudjuk megmenteni.

Sikó-Barabási Sándor, aki betanító tanárként a talajtant oktatja a hallgatóknak, nyugdíjba vonulása után a Kovászna megyei, nem túl nagy farkasállomány tanulmányozására fordított a korábbinál sokkal intenzívebb figyelmet, nyomméretezéssel, székletvizsgálattal, vadkamerás és álcás vadlesekből végzett megfigyeléssel, a lehető legteljesebb körű stúdiumokat végezve. Több érdekes észrevétel után (mint pl. hogy egyes vidékeken a farkasok sok kutyát megesznek, és ennek következtében sok parazitát is beszereznek) így összegezett: e kecses mozgású, szabad természetű állatoknak toleranciára van szükségük az emberek részéről.

Péter Levente a medvék és az emberek kapcsolatáról tartott érdekes előadást, Nyáguly Mátyás azt boncolgatta, mikor mond ellent, mikor igazolja a népi szólásokban megfogalmazott hagyományt a tudomány, vagy éppenséggel mi az alapja a „hallgatózik, mint süket disznó az árpában” mondásnak.
A vidékre való tanulmányút után szép összmunkával mutatta be hat harmadéves hallgató a Gyimes völgyét és annak ökoturisztikai adottságait, még autentikusabbá téve az előadást azzal, hogy egyikük, Szabó Anna Mária népviseletet öltött. Szünetben a helyi gasztronómiai specialitást, az alivánkát is megkóstoltatták a jelenlevőkkel, sima, de mákos, citromos, szilvás változatban is.

Végül az elsőéves Baló Szilárd beszélt a Szemerja-patak menti tan­ösvényről, az ő előadásával fejeződött be a cseppet sem unalmas tudományos konferencia.