A decemberi parlamenti választásokra készülve sorozatunkban a leendő képviselőket és szenátorokat mutatjuk be. Könczei Csabát, aki az RMDSZ háromszéki képviselőjelölt-listáján a második helyet foglalja el, olvasóink zöme jól ismeri, hiszen mint a mezőgazdasági igazgatóság vezetőjét gyakran kérdeztük a helyi gazdákat foglalkoztató gondok kapcsán, vagy kértük fel értékelésre, ha átfogó képre volt szükségünk a megye agráriumát tekintve.
– Úgy vélem, fölösleges lenne felkérnem bemutatkozásra, de egy-két mondatban azért nem árt feleleveníteni pályája gyökereit.
– 1966-ban születtem Kézdivásárhelyen, a sepsiszentgyörgyi 2-es Számú Ipari Líceumban (ma Mikes Kelemen) végeztem élelmiszeripari kémia szakon. A brassói műszaki egyetem mezőgépészeti szakára felvételiztem, majd elvittek katonának. 1990-ben diplomáztam, három évet dolgoztam referensként a mezőgazdasági igazgatósánál, újabb hét év a Horticomnál telt el farmvezetői minőségben. Négy évig a fűtésszereléssel foglalkozó Al-Modul Kft-nél voltam technikai igazgató, majd a takarmányokat forgalmazó Bandrino cégnél töltött két év után hívott vissza Barabás Géza igazgató úr a megyei mezőgazdasági igazgatósághoz, és szívesen jöttem, mert mindig is vonzott az adminisztratív mezőgazdasági vezetés. Aligazgató lettem, majd egy kis kitérő után, 2010-ben neveztek ki a mezőgazdasági igazgatóság élére. Családos vagyok, két fiúgyermek édesapja.
– Képviselőként mit tekintene elsőrendű feladatának, a legsürgősebben megoldandó feladatának?
– Úgy érzem, a gazdatársadalom bizonytalanságban leledzik, sok tényező miatt kockázatos a munkájuk eredménye, hol az időjárás, hol az árak nem jók, vagy export-import gondok merülnek fel. Én azért vállaltam a képviselőjelöltséget, hogy olyan törvények kidolgozásában működjek közre, amelyek növelik a gazdák biztonságérzetét. Ennek sarkalatos pontja az értékesítés, mert a megtermelt mennyiséggel és minőséggel jól állunk helyi szinten. A rövid értékesítési láncok kidolgozása, a szövetkezeti rendszerek kidolgozása nagyon fontos, főleg a kis- és közepes gazdáknak, akik többen vannak felénk és általában Erdélyben. A családi gazdaságoknak tovább kell működniük. Tényleges megoldásokat kell keresni az időjárás vagy a vadak által okozott kár reális mértékű megtérítésére, mert most csak a kártételig bekövetkezett költségeket térítik meg, de nem veszik figyelembe az elveszett profitot vagy a termesztésbe belefektetett több hónapos munkát. Az új öntözőrendszerek kidolgozása, a biotermesztés ösztönzése támogatási rendszerrel szintén égető kérdés.
– Kivel kellene jó kapcsolatokat ápolni, együttműködni a vázolt célok eléréséhez?
– Mindezeket az elképzeléseket a mezőgazdasági bizottságban kell fenntartani és átvinni, tehát ott kell meggyőzőnek, diplomatának lenni. De ahhoz, hogy ott legyünk, nagyon fontos az összmagyar összefogás, az erdélyi összefogás. Úgy érzékelem, a gazdatársadalom és az emberek nagy része elvárja tőlünk, hogy a magyarság egységesen lépjen fel, egységfrontot alkosson. Ez az összefogás megtörtént, és ha a szavazóik mellénk állnak, akkor súlyosabb frakciója lesz az erdélyi magyarságnak a parlamentben. Ez a végső cél, hogy az RMDSZ ne legyen megkerülhető tényező.
Kovászna megyében évente mintegy 300 ezer tonna burgonyát termesztenek, amiből mindössze 100 ezer tonna raktározására van kapacitás. Ez alig 30 százalékot jelent. Ha ezt fel lehetne tornázni 60–70 százalékra, akkor folyamatosan el lehetne látni a belpiacot. Ősszel dömping van, emiatt olcsón értékesítik a termést, pedig tavasszal már drágábban is el lehetne adni nagyobb mennyiséget a szupermarketeknek. Erre van már követendő példa. A megyében létrejött hat kistérségi értékesítési szövetkezet, amelyek raktárak építésére, különböző berendezések és mezőgazdasági gépek beszerzésére pályáztak. Többen közülük már a finanszírozási szerződés aláírására várnak, tehát megtették az első lépéseket. Könczei Csaba szerint a raktározási kapacitás növelése és a csipszgyárak jelenléte húzóerő lehet a gazdálkodásban: ez jelenti a jövőt, hiszen biztonságra van szükség a hosszú távú fejlődéshez.
Ez az ember egy nulla.