Gombanap a múzeumban

A gombák sok embert foglyul ejtenek: egyeseket a hasukon keresztül, mások szívesen indulnak erdőbe-mezőre személyesen is „kincskeresni”, felfedezni és közben a természet áldásait élvezni, továbbá egyesek tanulni is hajlandók róluk – főként ez utóbbiakkal találkoztunk szombaton, a sepsiszentgyörgyi László Kálmán Gombászegyesület által szervezett tizenkettedik gombanapon a Székely Nemzeti Múzeumban.

Általában októberben van a gombanap, de tekintettel a hosszan tartó szárazságra, Zsigmond Győző egyesületi elnök halasztgatta a megszervezését, hátha egy kis csapadék kedvezőbb feltételeket teremt hozzá. És lőn csapadék, csak éppen kicsit megkésve. A szombat reggel ugyanis friss hóval lepte meg a meghirdetett gombásztúrára indulókat, akik ennek ellenére – mint személyesen is tapasztaltam – határtalan ambícióval, kiskosárral, kiskéssel felszerelkezve indultak neki a sugásfürdői erdőnek Zoltán Sándor vezetésével.

Az ő tapasztalata ahhoz kellett, hogy tudják, hol mit lehet keresni. Ha lombhullató erdőben mentünk, akkor laskagombát a fákon, ha irtáson vágtunk át, akkor gyűrűs tuskógombát a fák tönkjein, ha fenyőerdőben bóklásztunk, akkor fenyőpereszkét. Végül is lepketapló bőven akadt, immunerősítő teának szánva került a kosárba annyi, hogy egész télen kitart.

„Komolyabb” zsákmánnyal nem nagyon lehetett büszkélkedni, de vigasztalásul szolgált a Bástya és Park vendéglők által a helyszínre szállított finom, gombás fogásokat tartalmazó ebéd. A következő programpontként meghirdetett gombakiállításhoz mégis sikerült legalább egy-egy példányt begyűjteni a taplófélékből, és fülőke is került a kosárba, aminek azért van jelentősége, mert az volt a nap főszereplője. Kis-közepes termete ellenére – a laskagomba mellett – ő a gombászok téli reménysége, amelynek a legnagyobb fagy sem árt, a hó alól is ki lehet kapargatni, vagy a fatörzsekről leszedni. Egy jó gombásznak a memóriájában vannak a jó lelőhelyek (igaz, néha a külső memóriában, GPS-koordinátákkal megtámogatva).

Paraziták és doktorok
Nem remélt módon a kiállításon húszféle gomba szerepelt a sárga kénvirággombától a júdásfüléig. Zoltán Sándor ez utóbbiról elmesélte, hogy bodzafákon terem, neve is onnan ered, hogy Júdás állítólag bodzafára akasztotta fel magát, mellékesen véralvadásgátló hatása is van. A gyűrűs tuskógomba (gebegomba) közismert, a vöröses nyálkásgomba finom és ehető, ráadásul nem is nyálkás, mint családjának többi tagja, a sötét trombitagomba finom savanyúságként és fűszerként is hasznosítható. Az óriás parazita bokrosgomba szép mintapéldánya a park egyik fájáról érkezett, fiatal példányaiból finom levest lehet főzni, míg a labirintustapló csak látványával gyönyörködtet. A nálunk termő pecsétviaszgomba (ganoderma lucidum) megjelenésében hasonlít ugyan a rákellenes gyógyhatásáért felmagasztalt ganoderma lingzhihez, gyógyhatása azonban kérdőjeles.

A kiállítási anyag ismertetése után a fülőkékről tartott előadást Zoltán Sándor, aki a szentgyörgyi központi piacról gombavizsgálóként is ismerős lehet sokak számára. Érdekesség, hogy a fülőkék micéliumai akár 1 méter hosszúságú gyökérszerű képződményekké formálódnak, mélyen lenyúlnak a talajba, ezért ezek a gombák száraz időben is jól teremnek.

Kevés mérgező gomba van közöttük, de mindegyik faj szárai annyira rostosak, hogy nem ajánlatos azokat elfogyasztani, mert megterhelik a gyomrot. Furcsaságként említette, hogy különböző könyvekben eltérő az egyes fülőkefajok megítélése, többel is előfordul, hogy hol ehetőnek, hol ehetetlennek ítélik különböző szerzők, például a rozsdásszárú fülőkét, a bunkóslábú vagy a széleslemezű fülőkét. A téli fülőkékről aztán részletesebben is beszélt Zsigmond Győző egyesületi elnök, etnomikológus, mostani kiemelt témája e gombák szerepe volt a néphagyományban. És mert a művészet a gombás rendezvényeken kéz a kézben jár a tudománnyal, közjátékként Könczey Kinga és Krecht Emese, a Plugor Sándor Művészeti Líceum tanárai adtak elő Bartók Béla- és Farkas Ferenc-műveket fuvolán és zongorán.

Inspiráló természet
Premierként a gombanapok történetében képzőművészeti kiállítás is helyet kapott a Székely Nemzeti Múzeum Bartók-termében. Gerendi Enderle Anikó nagyváradi származású, 2004 óta az Egyesült Államokban élő, igen sokoldalú képzőművész (formatervező, galerista, művészet-terapeuta, grafikus) gombákról készült vízfestményeit egyelőre csak üveg alatt nézhették meg az érdeklődők, később azonban Zsigmond Győző reményei szerint egy igazi, nagy kiállításon is szerepelhet a több mint 100 darab gyönyörű akvarell, amelyeken a gombák minden jellegzetes részlete szerepel, és sosem az esztétikum rovására.

Mint alkotójuk személyes üzenetben vall róla, „a gombák már gyerekkoromban érdekeltek, csodáltam végtelen változatosságukat, és vonzott szépségük, de potenciális veszélyességük riasztó volt számomra. E feszültséget csakis a megismerés és tapasztalat oldhatja fel, ezért gombahatározókat kezdtem böngészni… Sok év telt el, s a gombák rejtélyes világa iránti vonzalmam csak nőtt. Megdöbbentett a felismerés, hogy a gombák nem növények, mint ahogy az iskolában tanultuk, hanem önálló ágát képezik az élővilágnak, valahol az állatvilág és a növényvilág között. E tény, valamint a szemünk elől többnyire rejtett életük még titokzatosabbá tette létüket.”

Együtt a gombászok apraja-nagyja
Az is jó a gombanapban, hogy minden korosztályt megszólít. A gyerekeknek Vinceffy Orsolya múzeumpedagógus és Demeter Piroska tartott kézműves foglalkozást, természetesen gombákat nemezeltek, melléjük magvakból virágot alkottak. A Nem térkép e táj! honismereti program keretében múzeumlátogatásra érkező negyven lemhényi iskolás nagy örömmel kapcsolódott be e tevékenységbe. Közben gombaismereti vetélkedő is zajlott az ambíciós kisgombászoknak, akik másodiktól hatodikig képviseltették magukat, végül Andriescu Edináé lett az első díj, amely tanúsítja, hogy az előadáson nyitott szemmel-füllel vett részt.

Mindent összevéve másfél százan kerültek kapcsolatba a gombákkal a szombati rendezvényen, de volt már olyan is, hogy csak a túrán közel százan vettek részt, és a Bartók-terem is kicsinek bizonyult. Mindemellett népszerűek a László Kálmán Gombászegyesület kiadványai, a naptár, a Kárpát-medence gombáit ábrázoló kártyacsomag, amellyel kanasztázni is lehet, valamint a Moeszia folyóirat, amelynek a helyszínen kapható volt az összevont 9-10-es száma. A kétszáz fős tagsággal rendelkező, jövőre húszéves László Kálmán Egyesület újabb érdeklődőket is szívesen befogad.
A végére még egy aktuális információ: változott a gombavizsgálat ideje a piacon, hétfőn, szerdán és pénteken reggel 8 és 10 óra között lehet Zoltán Sándort keresni.