Hamarosan látható lesz

Elpusztultnak hitt könyv­ritkaságot kapott vissza a Székely Nemzeti Múzeum az Országos Széchényi Könyvtártól. Az 1559-ben kiadott Székely-krónika kalandos utat tett meg, 70 évvel ezelőtt azt hitték, hogy a zalaegerszegi bombázáskor megsemmisült, most pedig restaurálva került vissza Erdélybe. A kötetet Vargha Mihály, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója szerdán vette át Budapesten, hamarosan a háromszéki közönségnek is bemutatják.

Az ünnepélyes átadón Vargha Mihály, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója és Tüske László, az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatója kézjegyével erősítette meg a könyvritkaság átvételéről szóló dokumentumot, biztosítva ezáltal hivatalos hazatértét.
„Két típusú ország és két típusú szemlélet létezik. Az egyik ország és annak intézményei az egykor, mások által elmenekített kincseket feltárják, restaurálják, és visszaadják a székelyeknek. Ebben a helyzetben vagyunk most itt, Budapesten, az Országos Széchényi Könyvtárban. Köszönet érte. A másik típusú ország és annak közgyűjteményei az elrabolt értékeinket eldugják, kérésre sem adják vissza. Mindenféle kibúvót keresnek, hogy mit, miért nem lehet” – mondta az eseményen Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke. „Mi Székelyföldön tudjuk, van egy hely a világon, ami a miénk, és ahol 1000 éve értéket teremtünk. Azt szeretnénk, ha szülőföldünket és az ott teremtett értékeket senki nem kérdőjelezné meg, mert elvitathatatlanul jó ez a hely, ahol élünk és alkotunk: 1000 éve Erdélyben, 100 éve Romániában” – hangsúlyozta.
A Székely Nemzeti Múzeumba hazakerült könyvritkaság egyike annak a három okiratnak és könyvnek, amely túlélte az 1945-ös zalaegerszegi bombázást, ahol elpusztult a sepsiszentgyörgyi múzeum vonaton menekített, 28.855 értéktárgyának java része. Székely István krónikája a világ jeles dolgairól (Chronica ez vilagnac yeles dolgairol. Szekel(y) Estvan- Krakkó, 1559) az első épen maradt könyv, ami előkerült az elpusztultnak hitt anyagból. A kötet első néhány oldala hiányzik, a valódi értéke tulajdonképpen abban áll, hogy 1879-ig a legrégebbi magyar énekeskönyv, a múzeum alapítójáról elnevezett Csereyné-kódex hordozókötete volt. Ez a Székely-példány egykoron nemcsak Giróthi Péter 16. századi másolatait őrizte: az erdélyi Horvát Ilona özvegységéről szóló versét, illetve Balassi Bálint költeményének egy változatát, hanem a teljes Csereyné-kódexet, vagy­is Tinódi Sebestyén Jászon-monda feldolgozását és Enyedi György, Szegedi András, valamint Pesti György históriás énekeit is. 1879-ben az énekeskönyvet leválasztották, külön kötötték, valószínűleg a zalaegerszegi bombázás során megsemmisült.
A Székely-krónikát hosszú ideig az OSZK Régi Nyomtatványok Tára egyik páncélszekrényében őrizték, valamikor az 1940-es évek végén kerülhetett a Magyar Nemzeti Könyvtárba. „(…) a könyvtárosok és a belső kutató kollégáink féltették a kincset, nehogy vissza kelljen szolgáltatni a kommunista Romániába, mert esélye volt annak, hogy a példány örökre eltűnik, és nem kerül vissza a Székely Nemzeti Múzeumba. A példány igen rossz állapotban volt a tűzvész következtében. Ám az OSZK restaurálóműhelyében – Benke Éva munkája nyomán – megszépült a könyv, időközben bibliofil tokot kapott, és a restaurálták a zalaegerszegi vasutas feljegyzését is” – számoltak be az OSZK munkatársai a könyvtár Facebook-oldalán.