Higgyünk a Teremtő és a magunk erejében!

Most, amikor 2016 immár múlttá foszlott, és a szilveszteri mámor utolsó cseppjei is felszívódtak a jelenné szelídült jövőben, az ünnepi ábrándok csúcsairól kénytelenek vagyunk leereszkedni a jégvirágos hétköznapokba és lépteinket ismét azok kátyús valóságához igazítani. Ellenkező esetben ugyanis nemcsak boka, hanem tudatficamot is szenvedhetünk, márpedig nekünk most az eddigieknél is nagyobb szükségünk van a józan eszünkre és ítélőképességünkre. Körülöttünk ugyanis egyre jobban dühöng a gonosz, és hatalmas hullámokat vet az általa felkorbácsolt gyűlölet, melynek már a két év küszöbén is ártatlan emberek sokasága esett áldozatául Európában és nem csak.

A sátán tehát nem fecsérelte az időt sem pihenésre, sem mulatásra, azonnal nekilátott aljas munkájának. Ne feledjük azonban, hogy a hiten, szereteten és jóakaraton nyugvó isteni akarattal ő sem szállhat szembe. És, ha tetteinkkel, magatartásunkkal, valamint életvitelünkkel, kiérdemeltük az Úr segítségét és kérjük is azt – részesülni fogunk benne. A gonosz pedig tehetetlen dühében vinnyogva fog visszahúzódni a kertjeink alól, mert aki Istennel kötött szövetséget az csak próbatételeknek van kitéve, a bajok azonban elkerülik. Éppen ezért mit is kívánhatnánk mi, a világban szétszórt magyarok, magunknak, illetve egymásnak mást az új esztendőben, mint kőkemény, megingathatatlan és sziklaszilárd hitet? Hitet Istenben, valamint a tőle sugárzó szeretet és jóság védelmező hatalmában.  

A Teremtőbe és általa a magunk erejébe vetett hit viszont nem csak védőhálót nyújt számunkra, hanem állandó és kiapadhatatlan erő és energiaforrást is. Ennek jótékony hatása pedig a megmaradásunkon kívül a gyarapodásunkat és sokasodásunkat is biztosítja, amint ezt egy Farkaslakáról frissen érkezett levél is igazolja. Ebben ugyanis a barátom óvónő felesége arról értesít, hogy „a csillaggá énekelt szülőfaluban, múlt évben 14 embert temettek, de 40 gyermeket kereszteltek!” Kell-e, lehet-e ennél örömtelibb hír székelyek és magyarok számára az újesztendőben? Hiszen szülőföldünket, hazánkat, és nemzetünket csak úgy tudjuk megtartani, ha asszonyaink a Kárpát-medencét teleszülik gőgicsélő csecsemőkkel!