Hogyan lehet elérni a Z generációt?

Feladták a leckét a mai negyveneseknek és a náluk idősebbeknek. Ha szót akarnak érteni a kütyükkel kelő és fekvő Z generációval, hosszas, előzetes tanulmányokat kell folytatniuk. Márpedig az együttműködés elkerülhetetlen, ebből következően a tanulás is. Az idei tusványosi táborban a Z és C generáció elérési lehetőségeiről, szokásairól és viselkedésmintáiról beszélgettek Erdős Szabolcs, az Együtt Európáért Alapítvány alapítójának moderálásával Héjja Gábor, e szervezet stratégiai tanácsadója, Illés Boglárka jogász, a magyar ifjúságpolitikáért felelős helyettes államtitkár és Kádár Magor kolozsvári kommunikációs szakértő, a BBTE Kommunikáció, Közkapcsolatok és Reklámintézetének vezetője.

Az 1995–2009 között születetteket nevezzük Z generációnak, a C-k pedig tagjai e csoportnak, őket a kooperáció, kommunikáció kulcsszavakkal lehetne jellemezni. Utóbbiak még képesek valós kapcsolatteremtésre és együttműködésre, ami nem a teljes generációra jellemző – hangzott el. Kell-e azzal foglalkozni, hogy ezek a fiatalok inkább virtuális közösségekben mozognak, mint a valódiakban, hogyan változtatja ez meg a körülöttük lévők mindennapjait vagy pont a saját életüket, és mennyire különbözik az a mienktől? – ezek a kérdések vetődtek fel a beszélgetésben. Héjja Gábor szerint a huszonévesek kommunikációjának más módja – például az, hogy a szobából Facebookon üzenik a konyhába, hogy mit szeretnének vacsorára – kihat a családi életre, a párkapcsolatokra is, meghatározza, mennyire lesznek aktívak a civil közösségekben, lakótársulásokban, és tanulmányozandó, hogy például a párkapcsolat hosszúsága mennyire függhet ettől, mert a gyermekvállalás kormányzati szintű stimulálásának ez is egy sarkalatos pontja.
A kétezres évek elején jelent meg az az amerikai tanulmány, amelyik bedobta a köztudatba a digitális bevándorlók és digitális bennszülöttek fogalmát. A Z generációról, illetve szüleikről van szó (a szülők a bevándorlók), az utóbbiak ugyan még elboldogulnak a modern technológiával, de nem otthonosak benne. (Az más kérdés, hogy a mai modern technológiát egytől egyig ma már vén trottyok tervezték és alkották meg, a Z generáció egyelőre használja, mint birka a füvet – szerk.)

Mit csinálnak a képernyő simogatásán kívül?
Egy ifjúságot kutató projekten belül 8000 anyaországi és 4000 határon túli fiatalt kérdeztek meg, hogyan képzelik a jövőjüket. Noha a passzívak vannak a legtöbben, nem az a jellemző, hogy azok élnek az online térben, akik kiszorultak az offline közösségekből, hanem azok használják inkább a médiát, akik az igazi közösségekben is aktívak, és megtalálják a helyüket – született meg a következtetés. Amerikában viszont a párkapcsolatok kialakulása már jellemzően az online térben történik, a megismerkedés után kerül sor a személyes találkozásra. Héjja Gábor szerint Magyarországon a civil szervezetek nyugdíjas közösségek, a képviselőtestületekben sincs ifjúsági aktivitás, ez még inkább így van a fejlődő régiókban, vidéken. Nem az jellemző, amit itt Tusványoson tapasztalnak, hogy egy ifjúsági szervezet működtet aktívan egy fesztivált.
Illés Boglárka vitába szállt ezzel a meglátással, szerinte jó helyen kell keresni a fiatalokat, sportegyesületekben, hallgatói és diákönkormányzatokban, környezetvédelemben például nagyon tevékenyek. Az online játékok forgalmazói pedig nagyon hatékonyan megtalálják őket reklámjaikkal, a telefonapplikációkon keresztül letölthető fizetős játékok teljes éves bevétele meghaladja a moziipar világviszonylatban összesített bevételét. Ennek az iparágnak az elsődleges célcsoportja a digitális bennszülöttek.
Ez a generáció csak most kezd bekapcsolódni a civil kezdeményezésekbe, mondta Kádár Magor, éppen M@iePsd-s botrányos rendszámtáblával példálózván. A valós életben történő cselekmény átmegy a digitális közegbe, és onnan visszapattan a realitásba egy szélesebb társadalmi visszhangot, tiltakozást, további cselekvést kiváltva. Mikor van egy „közösségi zsongás” (a buzzmarketing már több mint húszéves fogalom) valamiről, amiről mindenki beszél, akkor elmennek, és személyesen aláírják a „fără penali” kezdeményezést.

Zsongás, kihívás, érdekes tartalmak
Most már csak az az érdekes, amiről zsongás lesz a közösségi térben. A nem professzionális tartalmak pedig sokkal nagyobb eséllyel érik el a fiatalokat, mert hitelesebbek – vélte a kommunikációs szakértő. A tankönyvszerű tartalmakat nehezen fogadja be a Z generáció, amely online játékokon nőtt fel, ezért már vannak egyetemek, amelyek kurzusaikat erre a mintára építik, gamifikálják (játékosítják), így egy dolgozat vagy egy vizsga is csupán egy-egy kihívás (challenge). Sokkal befogadhatóbb minden anyag, ami a tantermen kívül zajlik.
– A digitális világ már nélkülözhetetlen, a kilencvenes években az addig létező két szocializációs közeg mellé – ami a család és iskola volt – belépett a digitális média, ez a kétezres évektől már uralkodóvá vált – tette hozzá Illés Boglárka. Vannak fiatalok, akik több időt töltenek a telefonjukkal, mint bármelyik barátjukkal, vagy akár az alvással. Ezért szükséges egy digitális gyermekvédelmi stratégia, mely a tudatos eszközhasználatra neveli a fiatalokat. – Azzal a kihívással szembesültünk, hogy a társas kapcsolatok kialakításának képessége csak a valós térben működik. De a frusztrációtűrés képességét is erősíteni kell. A közösségi médiában mindig süt a nap, mindenki boldog a párjával, a családjával, és ez hitelesebb információnak számít, mint a valós élet. S ha a fiatal számára ez pillanatnyilag nem igaz, akkor frusztrálódik – állapította meg Illés Boglárka. – Az érzelmi érést nem lehet felgyorsítani, a rázúduló információt, a sok negatívumot érzelmileg nem mindig tudja feldolgozni a fiatal.

Munkaerőpiac a boncasztalon
Erdős Szabolcs szerint a szóban forgó nemzedék tagjai sok területen kompetensek: gyorsan dolgoznak, alkalmazkodnak, feldolgozzák az információkat, de gyorsan megunják a munkát, 12 hónapon belül mennek a következő munkahelyre, vagy elkezdenek egy újabb képzést, esetleg külföldre távoznak. A cégvezetők meglepődve tapasztalják, hogy 35-40 éves pályakezdőktől is kapnak CV-ket.
– Nem beszélhetünk már a pályakezdők munkanélküliségéről, őket egyébként is számtalan projekt keretében segítik, és ők valóban hamar megjelennek a munkaerőpiacon. A munkáltatók ügyesebbje játékelméleten alapuló módszereket vezet be a munkahelyre, ebben még sokuknak fejlődniük kell. Hiszen a lelkes és motivált fiatalok pár hónapon belül elvesztik az érdeklődésüket, ami sok cégnek mindennapos problémát jelent.
Kádár Magor cégétől nemrég olyan képzést kértek, amely egy IT-cégben a bentlevő alkalmazottakat összehangolja a Z generációsokkal. Ha eddig egy-egy újonnan jövő munkatárs még becsiszolódott valahogy, egy generációt már nem tudnak megváltoztatni, főleg mert azokat a kompetenciákat keresi az alkalmazó, amely bennük megvan. Nekik pedig más a munkakultúrájuk, a motivációjuk. Ha a mai felnőttek szülei még egy munkahelyről mentek nyugdíjba, egy kutatás szerint a Z generáció hatszor fog munkaterületet váltani, azaz teljesen már téren fog újrakezdeni, legalább hatszor.

Kiket kell megszólítani?
Nagy kérdés tehát a munkáltatóknak, hogy kit szólítsanak meg: azokat, akik a pályán vannak, de négy-öt év múlva már nem lesznek ott, vagy ha más területekről jönnek majd át arra, ahol keresik őket, akkor hova forduljanak, milyen területen keressék őket?
– Illés Boglárka szerint a fenti jelenségek oka az, hogy ezek a fiatalok megélték a szüleik munkanélküliségét, a gazdasági világválságot, esetenként azt, hogy a szülők napi 10-12 órát dolgoztak, alig voltak a családjukkal. A szülők még tudták, hogy jó munkavégzéssel esélyük van egy biztonságos munkahelyre. Ám a fiatalok olyan munkát szeretnek, ami értéket teremt és felelősséggel jár, ezt kell elmagyaráznia neki a munkaadónak, ráadásul folyamatosan foglalkozni kell vele, motiválni kell. Ám a baby-boomer generáció most foglalja a felelősségteljes posztokat, látja a fiatal, hogy esélytelen az előrelépés. Így ők hajlandók, hogy sokat dolgozzanak mondjuk két napig, ha aztán szabadok, tapasztalatuk szerint a folyamatos munka sem ad biztonságot. A munkaadói oldal még nincs erre felkészülve.
Ha valaki olyan területet választ hivatásul, amiben tehetséges, abban sikerélménye lesz, abban el tud mélyülni, szívesen dolgozik, és a munkaerőpiacra való belépéskor nem a fizetés lesz az első kérdése. Meg kell szeretniük és lelkesedéssel kell végezniük a munkát, ennek feltétele azonban az, hogy felfedezzék, mihez van adottságuk, ezért fontosak a tehetséggondozó programok.
A beszélgetés végkonklúziója, hogy folyamatos változásra kell felkészülni. Ezzel együtt a munkaerő-piaci ciklusok változnak, nem tudjuk, hogy 10 év múlva is ilyen hiány lesz-e a piacon. Az előrelépés lehetősége azért adott, mert a koncentrált munkavégzésre képes alkalmazottakra mindenkinek szüksége van – mondta ki a végszót Illés Boglárka.