Ígéret, az van ismét

Senki sem vitatja (legalábbis nyilvánosan nem), hogy a szociális munkát ellátó szervezetek alkalmazottai, akik a járvány ideje alatt a rászorulókon otthon, tehát nem ellenőrzött környezetben segítettek, legalább annyira ki voltak téve a fertőzés veszélyének, mint akik a kórházakban dolgoztak, de lehet, hogy még jobban. Veszélyességi pótlék tehát nekik is járna, csak valahogy nem jut…

Tóth Anna, a Diakónia Keresztyén Alapítvány otthongondozó szolgálatának vezetője a vonatkozó kormányrendelet megjelenésekor is igen visszafogott volt, úgy fogalmazott: nagyon örvend, mert munkatársai „megérdemelnék” a pluszjuttatást, de erre „egyelőre nem venne fel kölcsönt”. Arra azonban aligha számított, hogy jó fél évvel a jogszabály megjelenése után sem kapnak egyetlen lejt sem.

Az ügyüket felvállaló Sanitas Szakszervezeti Szövetség képviselői hétfőn találkoztak a munkaügyi miniszterrel. Raluca Turcan „teljesen jogosnak” nevezte az igényt, és ígéretet tett arra, hogy „a legrövidebb időn belül” megoldják.

– Nem teljesen világos, hogy mit jelent a legrövidebb idő, de attól tartok, hogy erre mindenképpen csak a költségvetés elfogadása után kerülhet sor – mondta el megkeresésünkre Vasile Neagovici.

A Sanitas szakszervezet Kovászna megyei elnöke szerint a szociális munkások ügye „megoldódni látszik”, hisz a költségvetés szempontjából „elhanyagolható összegről” van szó. A másik két követelésük, hogy – az érvényben lévő törvénynek megfelelően – január elsejétől nőjenek a bérek az egészségügyben (s a törvény szerint a többi költségvetésből fizetett ágazatban is), és hogy a túlórákra számított pótlékot a jelenlegi, és nem a két évvel ezelőtti fizetésből számítsák ki, már „keményebb dió”. Márpedig azokat is a költségvetés elfogadása előtt kell megoldani.