Jobb lett volna ha hallgat szerintem.
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
A nemzetközinek is nevezhető böllértalálkozón öt csapat vett részt. A házigazdák mellett, a hagyományoknak megfelelően az anyaországi Bogyiszlóról és Sármellékről, a Hargita megyei Csíkcsicsóból, illetve a délvidéki Törökfaluból érkeztek küldöttségek.
A 120-130 kilós sertéseket szekerekkel szállították reggel hét órára a helyszínre, onnantól – akárcsak egy háztáji disznóvágáskor – az események felgyorsultak, az ügyeskezű böllérek tették a dolgukat; az áldozatok visítottak, ropogott a szalma, duruzsoltak a perzselők, sürögtek-forogtak az asszonyok.
Fogyott a pálinka, a forralt bor, a forró tea, kisérőnek pedig zsíros kenyeret, majd később perzselt disznóbőrt és -fület lehetett kóstolni, ugyanakkor szólt a háttérben a népi muzsika is Ábri Béla kézdiszentléleki prímás és két társa jóvoltából. Délre pedig elkészült a több mint százliteres üstben az agyas leves, amivel mindenkit megvendégeltek.
Csernáton idén harmadszorra a házigazdája a rendezvénynek, az első találkozót Bogyiszlón, Csernáton egyik magyarországi testvértelepülésén tartották meg 2010-ben, azóta a böllértalálkozó „körbejár” a résztvevő településeken, minden esztendőben más és más látja el a házigazda szerepét.
Tóth István bogyiszlói polgármester úgy látja, hogy sikerült megőrizni a rendezvény hagyományos jellegét, és a kezdetben kitűzött cél sem bizonyult hiábavalónak.
„Amikor meghívtuk a testvértelepüléseket különféle ünnepségekre, a találkozókon a képviselőik csak feszélyezetten ültek, nem volt közvetlen, baráti a kapcsolat. Ekkor jött az ötlet, hogy találjunk ki egy olyan rendezvényt, ami egy kicsit összerázza a csapatokat, feloldja a hangulatot, de ugyanakkor tanít is, ebből lett a hagyományos disznóvágások bemutatása” – emlékezett vissza a kezdetekre Tóth István. „Közben nagyon szoros barátságok szövődtek, ráadásul mindenki bemutatta saját disznóvágási szokásait, ízvilágát, a technikai tudásból is átadtunk egymásnak. A hagyományőrző jelleg rendkívül fontos, hiszen bár a Kárpát-medencében még változatlanul mindennapi szokás, de egyre ritkábbak a családi disznóvágások, akárcsak a hagyományos, többnapos lakodalmak” – avatott be a polgármester.
A hétfős bogyiszlói böllércsapat leginkább azzal hívta fel magára figyelmet, hogy nem perzselték, hanem forrázták a disznót. „70–80 fokos víz szükséges, azt visszahűtjük, elérve azt a hőfokot, amikor tövestől kijön az összes szőr; utána megsütjük, ennek hatására úgy le lehet húzni a bőrt, mint egy asztalterítőt. Ugyanaz a hatás, mint amikor perzselik, azonban a disznófősajtnál például biztosan nem találni szőrt a bőrön. Ez egy minőségi magaslata a bőrös húsoknak” – magyarázta Tóth István, aki azt is elárulta, hogy mivel készülnek az esti disznótoros vacsorára.
„Pecsenyét sütöttünk, resztelt májat is, készül a magyaros, vagyis jól megpaprikázott kolbász és a hurka. Tulajdonképpen a hagyományos reggelinket készítjük el. Mifelénk úgy van, hogy valami sütemény, bundás kenyér vagy lángos, pogácsa van reggel, a szúrás előtt, meg persze pálinkázás. Azt hívjuk reggelinek, ami délben készül: a pecsenyét, a sült húsokat” – magyarázta.
A sármellékiek újoncnak számítanak, hiszen csak a tavaly csatlakoztak a hagyományos disznóvágáshoz. A két hölgyet is felvonultató kilenctagú csapat savanyú paprikás vesevelő-pörköltet, sármelléki húsos káposztát, paradicsomos káposztalevest és sült húsokat ígért az esti mulatozás asztalaira.
„Második alkalommal veszünk részt, és úgy vélem, ez egy nagyon jó lehetőség arra, hogy megerősítsük a barátságokat, újakat kössünk. Ilyenkor találkozunk a testvértelepüléseink testvértelepüléseivel, akikkel úgymond unokatestvér-települési viszony köt össze, szóval igazi közösségépítő alkalom” – fogalmazott Horváth Tibor sármelléki polgármester.
A vajdasági Törökfalu 2002 óta ápol testvértelepülési kapcsolatot az anyaországi Bogyiszlóval, általuk kerültek be a körforgásba, legutóbb, 2020-ban pedig ők voltak a rendezvény házigazdái. Népes, 12 fős csapattal jöttek, mert elmondásuk szerint: „szeretünk bulizni, inni és disznót vágni”.
Ezt bizonyítandó, elsőnek darabolták fel a disznót, és egy malacot is megsütöttek nyárson forgatva. Peller Zoltán böllér irányítása alatt házi kolbászt, rizses hurkát és a mi miccsünk testvérét, csevapcsicsát készítettek estére.
A csíkcsicsóiak is tizenketten sürögtek-forogtak a feldolgozó-asztal körül. Vezetőjük, Sárosi Antal igazi huncut székely módjára csak annyit árult el, hogy csíkiasan dolgozták fel a kolbászt, a véres és a kásás hurkát, valamint a disznósajtot, aminek a titka a fűszerezésben rejlik, arról viszont nem beszélhet, hiszen „azért titok”.
A házigazdák minden fronton állták a sarat, mind a községháza alkalmazottai, mind pedig a helyi tanácsosok kivették részüket a munkából. Szotyori Szabolcs szakavatott mozdulatokkal darabolta fel a disznót, szokatlan sebességgel került a tekenőkbe a zsírszalonna, a tokaszalonna, az oldalas, a comb, a szűzpecsenye, a tarja, a bőr, a háj, a köröm, a csont, a hurkába való – tehát semmi sem veszett kárba.
A jól megérdemelt munka gyümölcseként este a felsőcsernátoni Bod Péter Népházban disznótoros vacsora süvegeli meg a napot, ahol a különféle módon elkészített, korábban már felsorolt hagyományos ételek kerülnek az asztalra.
Jobb lett volna ha hallgat szerintem.
Fáj az igazság, mi?
Milyen relevancia van a brassói utcák és a csernátoni disznótoros között? Tényleg jobb lett volna, ha a butaságát megtartja magának. Igen, az emberek szeretnek bulizni, enni-inni. És nem savanyú káposzta lenni.
A hülyeséged, ami fájdalmas, kicsi barátom!
Szép táraság! Tiszta nekkerman az egész!
Na most kellett volna a székelyruát felvenni, s nem ilyen szedettvedett cókmókban kiállani…
Hol vágják népviseletben a disznót? Ön normális? A disznó nem a Kaufland polcán terem, bizony, elég piszok munka van a feldolgozásnál, általában nem nyakkendőbe és Gucci öltönyben öltözve végzik a hurkatöltést.
Ez a hagyományos, nem a székely ruha.
Mi ott voltunk , a Brassó megyei hetfalubol veletlenul vetodtunk arra. Le a kalappal a szervezők előtt. Főleg a helyi polgármestert illeti dicséret. Mindenkihez volt egy jó szava. Minden részletre odafigyelt. Mint egy vérbeli vezető. Sok ilyen kéne mindenfele.
Kedves hölgyem/uram adjon abból amiből ivott hogy lássam én is azt amit ön mert amíg én ott voltam egyedül áldogállt
Tiszta rodeo
No. Úgy látszik pár embernek nem tetszett ez se he.
Kell menni,megvenni az ágyon injekciózott húst. Azt lehet népviseletben is,vagy akár képviseletben. Aszfaltozott úton. Teljesen más a téma itt ,mintsem lakóparkok,stb. Most tessék bele gondolni.
„Csernátoni lakópark rombolás”. Hát elég hülyén hangzott volna. Jobb vót így no.
A találkozón részt vevő települések nem csupán így tartják, őrzik és ápolják egymással testvéri kapcsolatukat. Ez csupán egy momentum a sok közül. Ez a találkozó részben hagyományőrzés, részben közösségi program és az összetartozás egy szála.
Bogyiszlóról származom, de már rég nem ott élek, mégis volt szerencsém a saját bőrömön tapasztalni a testvértelepülési kapcsolatok áldását. Amikor Alsócsernátonban és Csíkcsicsón jártam, és megtudták, hogy bogyiszlai vagyok, úgy bántak velem, mintha otthon lennék. Mert nem csak a szüleidnél, de a testvérednél is otthon vagy. 🙂
Meséim, verseim ihletői nekem ezek a távoli „otthonaim”.
– Bódai-Soós Judit, író
Igen, hagyományörzés, testvéri kapcsolat stb. Poros- sáros hagyomány őrzése, a nyomor továbbadása plusz barbár állatkínzás. Mjg más régiók- Romániában is- fejlődnek, gazdagodnak. Erről van szó. Inkább olvasnék egy magas technológiát használó üzem átadásáról Csernátonban, ahol nem minimálbérért gürcölnek az emberek, már akinek van munkája. Temes, Kolozs, Brassó, Bihar, Fehér megye fejlődése mond valamit?
Néhány hozzászólónak súlyos szövegértelmezési gondjai vannak és emellett torz világképe. Az utolsó hozzászóló arról ábrándozik, hogy az Airbus gyárat nyit Csernátonban, mikor a település kimondottan mezőgazdaságra van berendezkedve és turizmusra. Egyre több a panzió, ott a gyönyörű tájmúzeum, vizimalmok stb. Igen, ezek a rendezvények egészítik ki a turizmust.A felsorolt megyék (általában a megyeközpontok a húzók) mind régi múltra visszatekintő egyetemekkel rendelkeznek és mindig erős volt az iparuk. Nagy befektető manapság ott nyit üzemet, ahol van egy csomó mérnök és egy haloom informatikus. Ezért dübörög Brassó vagy Kolozsvár, főleg ez utóbbi. A hátulütője az, hogy kolozsváron egy hét négyzetméteres lyukat 30 ezer euróért adtak el. Lakást venni a nagy fizetések ellenére gyakorlatilag képtelenség. Az iparosítás kovászna megyében a kommunizmus során kezdődött, a demokráciában kiderült, hogy kevés kivétellel életképtelen üzemekről van szó. Viszont egyre több a kisvállalkozás, manufaktúra. Kézdin pl. céhek voltak, amik kis műhelyeket fogtak össze, nem gigagyárakat. Azokban kell gondolkodni, mert a történelem folyamatosan ismétlődik, egy helyi vállalkozás nem csomagolja össze a cuccát az első változásra, míg egy multinak egy hétbe telik egy ilyen döntés. Már volt rá elég példa…
A kínajiak elig várlyák, hogyegy akumulátorgyárat épiccsenek csernátonba. Csak arra várnakk hogy az autópája épüjjön meg rajta keresztül s osztán neki! S dógozhatol nekük minimálbérétt a savgőzbe s teli lesz a töxxxxd litiummal es.
Akhó legláb a txxx majd littiumall fok mukodni ,csak égött csavarok belé és kész a refflettor.
Meccél beléje menetet előb.
Hát igen. Az áldozatok visítanak (máshol elkábítják óket, az emberiesség minimumaként).” “szeretünk bulizni, inni és disznót vágni”.
Eközben Brassó megyében gombamódra szaporodnak (vidéken!) a modern lakótelepek, egy- egy utcát néhány nap alatt újjávarázsolnak, míg Szentgyörgyön tessék megnézni a Táncsics utcát, szégyenek szégyene…