Iskola a határon

Ha Barót felöl érkezünk Bölönbe, rögtön jobb kéz felől láthatjuk azt 19. században emelt épületegyüttest, melyet jelenleg iskolaként használnak, s amelyben a helyi Bölöni Farkas Sándor Iskola kisebb diákjai tanulnak. A kívülről ütött-kopott, inkább 18., semmint 21. századi ingatlan látszatát keltő épületegyüttes már évek óta feszültségek forrása Bölönben.

Bejáratánál egy márványtábláról az olvasható le, hogy nevelőintézetnek épült 1876-ban, a bölöni unitáriusok buzgóságából. A kommunista hatalomátvétel után államosították, aztán 2009-ben visszakerült korábbi tulajdonosa, a bölöni unitárius egyház birtokába. És emiatt kezdődtek a gondok. Nyilván nem a tulajdonrendezés miatt, hanem azért, mert a román állam – melynek láthatatlan jelenlétét trikolór jelzi az omladozó vakolatú épületen –, ha tudomást is vett a tulajdonosváltásról, azt már nem emésztette meg, hogy ezután az iskolaépület használatáért fizetnie kell, tovább nem tehet úgy, mint ahogy azelőtt egy fél évszázadig tett a kommunista érában, amikor fejfájás nélkül, ingyen és bérmentve mindenhol lelakta a történelmi épületeket.

Ez az épületegyüttes mindig is iskolaként szolgált, már akkor is, amikor még nevelőintézetnek hívták, és iskola maradt benne a 2009-es visszaszolgáltatás után is.

– A törvény is erre kötelezett, hogy az épület rendeltetését a visszaszolgáltatás után öt évig meg kell őrizni – tudtuk meg Kozma Albert bölöni unitárius lelkésztől.

Itt azonban bejött a képbe a helyi önkormányzat, a törvények szerint ugyanis a helyi elöljáróság kötelességéhez tartozott és tartozik gondoskodni arról, hogy az oktatás megfelelő körülmények között történjen egy adott településen. Úgyhogy a szóban forgó épület használatát illetően az önkormányzat mint bérlő és az egyház mint tulajdonos között megegyezés született egy öt évre szóló szerződés formájában. Annak lejárta után azonban, 2014 óta, a tiszteletes elmondása szerint az önkormányzattól senki arrafelé se ment, magától értetődően bért sem fizettek az iskola után, az épület viszont folyamatosan, a mai napig használatban van. A bölöni egyház most peres úton kívánja behajtani az önkormányzattól a tartozást.

A történet egy kívülálló szempontjából több helyen is sántít. Nap mint nap autonómiáról, székely önrendelkezésről beszélünk, viszont közben egy helyi közösségünk apró gondját sem tudjuk magunk között megoldani, magyarán a mi udvarunkat sem tudjuk megseperni, miközben világmegváltó álmokat szövögetünk. Az ügyről most Sikó Imre polgármestert, lévén, hogy szabadságon van, nem tudtuk megkérdezni, ám korábban elmondta, a községvezetés inkább bővít egy másik iskolaépületet, mintsem, hogy a nagy bért fizesse az egyháznak. Azt hangoztatta, az elmúlt években hatszázezer lej bért fizettek ki az épület használatáért az egyháznak, ami nagy terhet jelentett számukra. Az egyház szerint viszont nem a helyi adókból kellene ezt a bért fizetni, hanem az önkormányzatnak kérnie kellene az államtól a bér összegét, ám az sem egyértelmű, hogy legalább kérték-e egyáltalán. Így marad a patthelyzet, a pereskedés, ki tudja még meddig.