Nem a jutalomért, hanem az adás öröméért lelkesednek a gyermekek
Ötödik alkalommal hirdette meg a Máltai Szeretetszolgálat sepsiszentgyörgyi szerveze...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
A hétvégén tartották a Középajta és Sepsikőröspatak közötti Vadas- tetőn az „unitárius búcsú”-ként is emlegetett vallási népünnepélyt, vagy ismertebb nevén a vadasi unitárius találkozót, melynek megszervezése idén a Nagyajtai Unitárius Egyházközségre esett.
A szép, erdőszéli környezetben, az árkosi unitárius egyházközség által 2015-ben állított harangláb mellett ennek megfelelően Fekete Levente nagyajtai unitárius lelkész tartotta az igehirdetést, minekutána Demeter Zoltán köri felügyelőgondnok szólt az egybegyűltekhez. Azon szándékának is hangot adott, miszerint az elkövetkezőkben a találkozót felváltva szervező öt unitárius egyházközséghez – az árkosihoz, a nagyajtaihoz, a sepsikőröspatakihoz, a bölönihez és a kálnokihoz –a baróti is csatlakozna, így azáltal ők is felkarolnák a vadasi találkozók szép, a régmúltba visszanyúló hagyományának ápolását.
Török István esperes gondolatai a magyar történelemnek, a magyar múltnak a jelenen át közös jövőnk fele vezető ösvényének az ilyen ünnepélyek, együttlétek révén is erősödő szálait vizsgálták. Úgy fogalmazott, nekünk, egykori honfoglalók utódainak talán nem is az a kérdés a legfontosabb, hogy elődeink honnan és mikor jöttek, és talán még csak az sem, hogy a velünk együtt élő népekkel a „ki volt itt hamarabb” örök kérdését vitassuk, hanem az, hogy akarunk-e maradni szülőföldünkön, és ha igen, mennyi ideig.
– Jelenlétünkkel itt, a Vadas-tetőn azt bizonyítjuk, itthon vagyunk. Hogy éppen kié egy erdőrész, az csupán adminisztrációs kérdés, ám meggyőződésem, hogy egy adott helyen minden azé a népé, mely benépesíti, belakja azt, és elhiszi, hogy számára az az ígéret földje – hangoztatta.
Jövőben Sepsikőröspatak lesz a szervező
Ezután átadták a találkozó vándorzászlaját: Barabás András nagyajtai gondnoktól ifjú Költő Sándor, a sepsikőröspataki unitárius egyházgondnoka vette át azt. Jövőben ők szervezik az eseményt.
A vadasi népünnepélyt 1948-ig gyakorolták rendszeresen a Vadas-hegy két oldalán található unitárius közösségek – mondta el érdeklődésünkre Fekete Levente. Ekkor, nyilván a kommunista hatóság tiltására, a találkozók abbamaradtak; hosszú szünet után, 1996-ban indították újra.
– Mindig a szervező egyházközség gondoskodik a megfelelő előkészületekről, arról, hogy a találkozók programja is színes, egy szabadtéri népünnepélynek megfelelő legyen. A találkozókra felekezeti hovatartozás nélkül mindenkit szeretettel várunk, elvégre az ünnepély üzenete az, hogy mi, itt lakók összetartozunk, közös a sorsunk, közösek örömeink, gondjaink, épp ezért értékelnünk, segítenünk kell egymást – mondta a nagyajtai lelkész, aki a találkozók újraindításának kezdeményezője.
Az általa elmondottakat az istentisztelet, illetve a köszöntők után fellépő nagyajtai Gazdag Miklós Polgári Dalkör előadása is nyomatékosította – a Fehér Orsolya által vezényelt dalosok többek között a magyarok világhimnuszát is előadták, majd a szintén nagyajtai Toók Katalin előadásában két szép magyar vers is felcsendült a virágos hegyi réten: Bedőházi János Erdély és Jakab Ödön Kriza című versét hallgathatták meg a jelenlevők.
Százévesnél régebbi tuba is szólt
A továbbiakban szabad program következett, mindenki keresett egy árnyékos helyet, és megsütötte az otthonról hozott miccset, flekkent, szalonnát, beszélgetéssel, közös szórakozással töltve a nap hátralevő részét. A szervezők arról is gondoskodtak, hogy ne maradjon étlen-szomjan az sem, aki nem pakolt fel: a helyszínen roston sült húst vagy sört lehetett kapni, fiatalok egy csoportja pedig helyben sült lángost kínált eladásra az egyik fa alatt.
A középajtai rezesbanda tizenegy fúvósa népszerűbbnél népszerűbb dallamokat játszott a közönségnek. A 85 éves Benedek Gyula bácsi, aki, mint elmondta, 1946 óta, vagyis több mint hét évtizede zenél az immár a harmadik zenekarban, lapunknak megjegyezte:
– Akikkel valamikor együtt zenéltem az első két zenekaromban, már senki sincs az élők sorában.
Az idős bácsi régebb zenekarvezető is volt, és sok szép emléket őriz azokból az időkből, amikor a középajtai fúvószenekar még bálokban, majálisokon mulattatta a népet. Ám nemcsak régi emberei, de régi hangszerei is vannak a középajtai fúvósoknak! A Vadas-tetőn Kósa István szólaltatta meg azt a tenor tubát, melynek hangja – legalábbis elmondása szerint – egykor még Ferenc Józsefet, az Osztrák-Magyar Monarchia uralkodóját is lenyűgözte.
A tubán található felirat valóban arról tanúskodik, hogy a hangszer nem mai gyártmány.
– Pesten készült, szólt Ferenc Jóskának, aztán Kun Bélának, majd Maniu-nak, a kicsi magyar világban Horthynak, utána 45 évig pedig a kommunistáknak. Most szabadon szól annak, aki szereti hallgatni – mondta a tulajdonosa.
További fotók itt.