Jánó Mihály művészettörténész kapta a Háromszék Kultúrájáért díjat

Jánó Mihály művészettörténész kapta idén a Háromszék Kultúrájáért díjat. Jó társaságba került, mert Kós Károly és Bánffy Miklós szelleme és hagyatéka is elevenen él a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum falai között – most éppen egy nagyszabású kiállításon mutatkozik meg –, ahol a Magyar Kultúra Napjának ünnepi rendezvénye zajlott.

A zsúfolásig telt Bartók-teremben a magyar himnusszal kezdődött hétfő este az eseménysorozat, majd Vargha Mihály múzeumizgató köszöntötte a vendégeket, sejtelmesen bekonferálva, hogy a Háromszék Kultúrájáért díj címzettje az intézmény kötelékében dolgozott hosszú évekig.

Az épület felújításának nehéz négy éve után a felújított múzeumhoz kapcsolódó jövőbeli tervekről is szót ejtett, ezekből ugyanis nincs hiány: szeretnék, ha felkerülne az intézmény a komolyzenei térképre, és sok klasszikus zenei koncert színhelye lenne a Bartók-terem; mindemellett Kós Károly emlékszobát is terveznek kialakítani. Hangsúlyozta, a múzeum kiállítóterei nemcsak a magyar identitást kell szolgálják, hanem hidat kell képezzenek a románság különösen azon része felé, amelyik őszinte érdeklődéssel és nyitottan keresi fel az intézményt.

Lukács Bence Ákos, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának konzulja méltatta a két jelentős erdélyi polihisztort, Kóst és Bánffyt, akik időszerű és időtálló életművet hagytak maguk után, miközben erkölcsileg maradandó példát jelentettek. Aggodalmát fogalmazta meg viszont azért, hogy bár kultúránk egyre keresettebb és értékeltebb a nagyvilágban, a globalizmus veszélyt jelent a fennmaradására nézve.

A rendezvénynek neves vendége volt Szabó Kati, az egykori olimpiai bajnok tornászcsillag, aki születésnapi programjában is helyet talált a közös ünneplésre – ezt Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnökétől tudtuk meg. De az elöljáró méltatta a jelenlevőket, mert mint mondta, az „együtt gondolkodó közösség szellemi kisugárzása, alkotó munkássága határozza meg és cselekvő módon formálja Székelyföld kulturális erőterét. Óriási kollektív felelősségükre is felhívta a figyelmet abban a tekintetben, hogy a következő nemzedéknek mi lesz a kultúráját meghatározó közös, alapvető érték.

Székelyföld legismertebb művészettörténésze a kitüntetett

Tamás Sándor árulta el, ki veheti át az idei Háromszék Kultúrájáért díjat: a köztiszteletben álló Jánó Mihály művészettörténész, aki ezáltal azon díjazottak sorát gyarapítja, akik „több évtizeden keresztül meghatározták a térség kulturális életét, szakmaiságukkal, hivatástudatukkal, kitartó munkájukkal egész közösségünket szolgálták.” Annak okán, hogy közel negyven éve ismeri a a kitüntetettet, Tamás személyesebb hangvételt ütött meg és Jánó gyermekkori becenevét is elárulta a közönségnek: édesanyja Vaskónak szólította csintalansága okán, s ez az elnevezés rajta maradt. És miután Tamás Sándor elárulta, ki kapja a díjat, át is adta a címzettnek azt.

A közönség ezután megtekinthette a Vargyasi Levente által Jánó Mihályról készített portréfilmet, amelyben a díjazott gyermekkora meghatározó élményeiről és szakmai karrierjéről is beszélt.

A kitüntetett laudációját Weisz Attila, a kolozsvári Képzőművészeti és Formatervező Egyetem oktatója olvasta fel: a 78 éves Jánó Mihály Kézdivásárhelyen a Céhtörténeti Múzeumban kezdte pályafutását, majd a Székely Nemzeti Múzeumban tartozó képtár vezetője lett, 1990-től pedig a Kovászna Megyei Művelődési Intézet főtanácsosa lett. Gazdag életművet, sokrétű tevékenységet tudhat maga mögött. Fő kutatási területe Erdély és Székelyföld középkori művészete, ő a Szent László-freskóknak legelismertebb kutatója, szakértője, de feldolgozta Baász Imre és Plugor Sándor életművét is. Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület díjának, a Szervátiusz és Orbán Balázs díjnak, valamint a Magyar Arany Érdemkeresztnek is a birtokosa.

 „Még szeretnék valamit”

„Köszönöm szépen, csak valahogy úgy vagyok, mint az egyszeri ember, hogy még szeretnék valamit” – kezdte a mikrofonhoz lépő díjazott, majd a tanácselnöktől kezdve a sepsiszentgyörgyi polgármesterig, a múzeumigazgatótól az őrkői táncosokig, a könyvtárosoktól az újságírókig, a mecénás vállalkozóktól a fotósokig, kóristákig, óvónőkig mindenkiben talált egy elismerésre méltó tulajdonságot, amit úgymond magáénak szeretett volna tudni, illetve minden felemlegetett mesterség űzőjének azt kívánta, hogy az övéhez hasonló díj szerepeljen szobája falán szépen bekeretezve. Végül családja tagjainak is köszönetet mondott.

A pesti Vigadóban bemutatott, most a Székely Nemzeti Múzeumba hozott Kós Károly és Bánffy Miklós életművének kapcsolódását bemutató (Bánffy Miklós és Kós Károly világa című) kiállítás ismertetése előtt a múzeumot tervező építész, író unokája szólalt fel. Kós Katalin, aki húsz évig baróti kultúraszervezőként működött és hálásan emlékezett meg Jánó Mihály azokban az években megtapasztalt mentori támogatásáról, a családi hagyatékból nagy örömmel ajánlotta fel a polihisztorhoz kötődő tárgyakat, többek között Könyv a lovakrul című könyv eredeti példányát.

Végül Szebeni Zsuzsa, a sepsiszentgyörgyi Liszt Intézet vezetője, a kiállítás kurátora ajánlotta az érdeklődő közönség figyelmébe a tárlatot és a katalógust, amely nemcsak a tudósoknak, hanem a laikusoknak is élvezetes, olvasmányos és gyönyörű fotókkal illusztrált mű.

Vargha Mihálytól ez alkalommal megtudhattuk, Kós rajzai alapján 13 épületdíszt sikerült elkészíttetniük a felújított épületben, többek között Makkai András Csaba királyfit ábrázoló vitráliuma is így készült el. Majd ő maga tartott tárlatvezetést, sok érdekes háttérinformációval téve még élvezetesebb élménnyé az estét.

A hétfő esti rendezvény szép színfoltjai voltak a sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen Középiskola végzős diákja, Kovács Sára által előadott népdalok is.

Fotó: Vargyasi Levente