Jelentsük a kötekedőket!

Elgondolkodtató esetet osztottak meg szerkesztőségünkkel, amelynek kapcsán a rendőrségtől érdeklődtünk, arra keresve a választ, hol van a határ a molesztálás, fenyegetés és a gyermekcsíny között, illetve mikor érdemes a rendőrséget riasztani, ha fiatalok civakodnak.

Kedd délután, kevéssel három óra után a Templom utcában három suhanc alázott meg egy negyediket. Egy férfi figyelt fel az esetre, és közbelépett, amikor testi fenyítés szándékával közeledtek a szemmel láthatóan rémült, körülbelül III–IV. osztályos áldozat fele.

– Már érkezésem előtt volt valami konfliktus, hiszen a srác nadrágszára a hidegben fel volt tűrve combszárig, és éppen cipőjét húzta vissza. A kegyetlen suhancok elkezdték veréssel fenyegetni, feladatokat találtak ki neki. A srácon látszott a kétségbeesés, de a beletörődés is, hogy nem az első eset. Amikor az egyik barnább srácocska kezét emelte az áldozatra, rászóltam erélyesen, hogy hagyja abba. Feleselt, hogy mit avatkozom bele, mert ez az ő osztálytársa – mesélte a férfi, aki, mivel a rémült fiatalt figyelte, nem pontosan értette, hogy feléje milyen átkok hangzottak el. Amikor a rendőrséget említette, a támadó megfutamodott.

Az eset kapcsán számos kérdés tevődik fel, például, hogy ez a hatóságok szemében gyermekcsíny vagy fenyegetés? Érdemes-e ilyenkor az egyenruhásokhoz fordulni, hiszen ha pillanatnyilag meg is oldódott a konfliktus, másnap elölről kezdődhet.

Tolvaj-Marin Nicoleta, a megyei rendőrség szóvivője kifejtette, ilyenkor nem kell az ütlegelésig várni, nyugodtan lehet riasztani a rendőröket, akik a helyszínen mérlegelnek, és súlyosságtól függően intézkednek: a szülőket és az iskolát is tájékoztatják az incidensről.