Jókedv a sportcsarnokban

Lehet számítani és készülni rá, lehet várni, előre örvendezni a nagy találkozásoknak, a munka finom végeredményének – a háromszéki kolbászparádé és káposztafesztivál tizenhatodik évesen kedves hagyománnyá érett.

Szombaton, a sepsiszentgyörgyi Szabó Kati Sportcsarnokban 38 csapat vett részt a kolbásztöltésen, 11 együttes finom káposztás ételeket főzött – az illatok pedig szép számmal vonzották a látogatókat. Mindezért összefogott Kovászna Megye Tanácsa, a Kovászna Megye Turizmusáért Egyesület, a Kovászna Megyei Kis- és Középvállalkozók Szövetsége, a Sepsiszentgyörgyi Vendéglátóipari Egységek Szövetsége és az Agrosic Közösségek Közti Társulás.

A szervezők minden évben kicsit alakítgatnak, kicsit csiszolgatnak az eseményen – vagy akár nagyot. Idén a legnagyobb változás az volt, hogy a főtérről zárt helyre költözött a gasztroparádé, mert ez volt az egyik feltétele annak, hogy ezekben a sertéspestis-járványos időkben egyáltalán megtarthassák az eseményt, melyre így az imént említett ok miatt is később került sor az átlagosnál. Másik feltétel az volt, hogy kintről semmilyen formában nem hozhat senki disznóhúst vagy azt tartalmazó készítményt, a Bertis cég állta a versenyhez való húsmennyiséget – összesen mintegy 600 kilót –, és az asztaldíszítéshez való finomságokból is kaptak egy adagot a résztvevők.
Berszány Tibor cégvezető elmondta, olyan engedélyezett hazai vágóhídról és magyarországi egységtől szerezték be a húst, amelyik európai áruforgalmazásra jogosító pecséttel rendelkezett.

Most először a szervezők egy közös asztalhoz is ültették a résztvevő csapatokat, kolbászos rántottával vendégelve meg őket, ám előtte Grüman Róbert, a megyei tanács alelnöke, Berszány Tibor és Diószegi László még felvágták – szintén először – a Diószegi cég által sütött három körülbelül húszkilós, egyenként 5–6 kilónyi, E-mentes, bertises Pista bá szárazkolbásszal sütött kenyereket – volt ám keletje, vitték a bámészkodók, de azért maradt még a 300 fős reggelihez is, melyhez 600 tojásból sütötték a rántottát. Persze, a früstök előtt volt koccintás, ahogy dukál, no és a személyenkénti 2 tojásos adagot még megfejelték némi egyéb disznóságokkal is a nagy feladatnak nekigyürkőző versenyzők.

Jókedvű, szép összmunka
Mondják, fárasztó a versenyszerű munka, de valami titkos összetevő mégis van benne, hogy újrázni támad kedve annak, aki egyszer belekóstolt. Az viszont már számottevő, ha olyant is sikerül rávenni a részvételre, akinek a gyomra is tiltakozik a zsíros szagok ellen – ez a KolbászHÁRITó csapat teljesítménye, de jó emberekkel, jó helyen lenni, ez már olyasmi, amiért tizedik éve járnak vissza a fiatalok.

Az 5 dolgozóból és 5 szurkolóból álló csapatoknak 10 kiló húst kellett feldolgozni, abból 2 óra elteltével 50 centis kolbászt leadni zsűrizésre a kb. 20 méterből, amire elegendő volt a töltelék. Hogy azt hogyan dolgozták meg, darabosra vagy finomabbra, miként fűszerezték, paprikázták-e vagy sem, az már a csapat döntése volt. Voltak kezdő fiatalok, voltak nagy versenyrutinnal rendelkező baráti társaságok, profi múlttal rendelkező vagy hobbiszakácsok, tanulók és nyugdíjasok. Mădălina Șantanak, a zsűri elnökének az volt az elvárása, tisztán, örömmel dolgozzanak, jó közösségben. Falvai János, a Bertis vezető séfje a hagyományos erdélyi ízeket kereste, de nem zárta ki, hogy hagyja magát meglepni, „lekenyerezni” egy innovatív fűszerezésű kolbásszal. Könczei Csaba, a Szabadtűzi Lovagrendet képviselő zsűritag azt is elmondta, a sütés előtti és utáni állagot, aspektust, ízt is értékelik, a pikáns kolbásznak például darabosabbnak, az édeskésnek pedig egyneműnek illik lennie, ezzel összefüggésben kell legyen a zsírosság és a fűszerezés is. De a fent említetteken kívül Sikó-Barabási Sándorral, az állategészségügyi hivatal igazgatójával, Uhrin Sándorral, a Csabai Kolbászklub Egyesület alelnökével, valamint a brassói Oana Irina Coantăval teljes zsűri pontozta az alapanyagok előkészítését, a munkaszervezést, a asztaldíszítést és a tálalást is.

Sokan mondták, hagyományos kolbász lesz, azaz nem paprikás, mert az magyarországi módi, itthon régebben nem volt hozzáférhető a pirospaprika. A nagybaconiak azért a biztonság kedvéért kétféle változatot készítettek, majd a jobbikkal versenyeztek, ez volt a stratégiája az öt erővidéki falut képviselő, állatorvosokból, agrármérnökökből álló fiatalos csapatnak. Már nem kellett bizonyítania a testvérmegyéből, Békésből érkezett orosházi kolbászklub csapatának, mely az eddigi főzőversenyeken szerzett 14 érmét is kiállította. – Még a káposztafesztiválra is neveztünk volna, ha nem lett volna egy napon – bizonygatta az egyik ambiciózus csapattag, Restály Györgyné.
Itt-ott hagyományos fűszerek, a só, bors, paprika mellett olyan adalékok is előkerültek, mint a török csípős paprika, a fokhagyma, a kömény, a füstölt sajt, a szerecsendió, a mustármag vagy az őrölt borókabogyó.

Nem mehetünk el szó nélkül a kreatív és a helyi jellegzetességeket híven tükröző asztaldíszítéssel kitűnő Kommandó mellett, amely ráadásul Ecsegfalva testvértelepülésről érkezett vendégekkel együtt két mezőnyben is versenyzett – kolbászoltak, káposztáztak.

Bizonyára többen is főztek volna káposztás ételeket, az előbb említett ok miatt mégsem, most 11 csapat állt rajthoz. A kondéroknak a stadion bejáratánál szorítottak helyet. A Constantin Brăncuși-líceum három csapattal is rajthoz állt, diákokat is hoztak tapasztalatot szerezni, de a Berde Áron Szakközépiskola lányai is – önszántukból – beneveztek, Morar Katalin tanárnőjükkel, tavalyi savanyú káposztából főtt töltött káposztájukkal egy különdíjat is hazavittek.

Tizenhárom csapat a pódiumon
– Nincsenek határok a konyhaművészetben – felelte Mădălina Șanta arra a kérdésre, meddig lehet javítani egy kolbász minőségét, hiszen van, aki 16. éve tökéletesíti tudományát. – Lehet más összetevőkkel, más húsféleségekkel kombinálni, a fűszerezésen változtatni, vagy a technológián.

A kísérletezésben nem volt hiány. Falvai János az eredményhirdetés előtt így értékelte a teljesítményt: – A köménnyel és a csípőssel egy-két csapat nem bánt jól. Volt kólás, birsalmás, gombás kolbász, volt teljes káposztafej megtöltve hússal, ez tetszett, de a vakkóstolás során szinte egyöntetűen ugyanazokat találták a legjobbaknak a zsűritagok, mindenkinek meglepetésére.

Ma már tudja ország-világ, hogy egy először versenyző női csapat – benne kakukktojásként egy kiesett tagot helyettesítő beugró férj – az RMDSZ Ozsdolai Nőszervezete nyerte a fődíjat borókabogyóval fűszerezett kolbásszal. Megvan a motivációjuk a jövőbeni versenyzésre, például a Békéscsabai Kolbászfesztiválon – amely nagyságrendekkel nagyobb a mienknél, 650 résztvevő csapattal – képviselhetik Háromszéket.

Amúgy négy kategóriában osztottak díjakat: a cégek kategóriájában első lett a GYU-Sic (gyulai és székely) nőcsapata, második a Négyesfogat, harmadik a GYU-SIC férfi csapata. Ez utóbbi sikeréhez hozzájárult a 7 éves Dulányi Balogh Zádor és a 4 éves Nagy Soma is. Az önkormányzatok és intézmények versenyében az első lett a Cserniped (csernátoni pedagógusok) csapat, második a Kommandósok (nevükben a hovatartozásuk), harmadik pedig a Kovászna–Csenger vegyes csapat.

Civil szervezetek kategóriájában a Szörcsei Szabadtűzi Lovagrend győzött, második lett a Sepsi OSK, harmadik az RMDSZ Szentkatolnai Nőszervezete. A határon túli csapatok mezőnyében a dobogó legfelső fokát a Békéscsabai Önkormányzat, mögöttük a Békéscsabai Kolbászklub 1-es és 2-es csapata foglalhatta el.

A káposztafőző-versenyre benevezők is számos meglepetéssel rukkoltak elő: a szőlőlevélbe csomagolt őrölt hús mellett volt töltött káposzta torta is. A legjobbnak a Cserniped csapat főztje bizonyult, másodikak lettek a Sepsinagyik a gyímesi csángó recept alapján elkészített töltött káposztájukkal, és harmadik lett a Reménység Nyugdíjas Klub csapata, akik elmondták, csupán az élmény miatt és a találkozás öröméért vesznek részt rendszeresen az eseményen.

Mindez a lelátóról
Valóban szép élmény az asztalok között sétálgatni, szemrevételezni a fantáziadús dekorációt, a jókedvű munkát, ellesni egy-két mesterfogást, szóba állni a beszédesebb szakácsokkal, kuktákkal, ami a korábbi években hozzáférhetőbb volt a látogatók számára is. Csupán az volt a dolog hátulütője, hogy a nap végére eltűnt az asztalról szinte minden mozdítható, ehető dekoráció és kellék. Ezért örültek a versenyzők a változásnak, hogy a zavartalan munkát egy számukra elkerített területen, a sportcsarnok pályáján biztosították a csapatoknak, a látogatók a lelátóról és a nagy kivetítőn nézhették a munkát. Kompenzációként a 10 lejes belépőjeggyel feljogosították őket egy szál kolbász és egy sör vagy üdítő elfogyasztására. Ez nyerő húzás volt, a kolbász mindenkinek ízlett, a megkérdezettek egyöntetűen megdicsérték. Ám mégis volt, aki csalódottan távozott, mert szerette volna közelebbről is megnézni a dekorációt, megkóstolta volna a különféle ízesítésű kolbászokat, illetve azért is reklamált, mert túl hosszú sort kellett állni a porciójáért a kinti csárdánál. (És igaza volt.) Más azonban örült a jó zenének – míg a zsűri kóstolgatott, a kászonújfalusi zenészek nótáztak –, és egészében nagyon jónak ítélte a rendezvényt.

A jövő titka, hogy lesz-e 17. Kolbászparádé és Káposztafesztivál. Merthogy a legügyesebb európai országnak, Portugáliának is 13 év kellett, hogy a sertéspestisen túltegye magát, míg Szardínia 70 éve kínlódik vele – magyarázta dr. Sikó-Barabási Sándor, aki tegnap is több Duna menti városból kapott riasztást újabb betegség-gócpontokról. Ezért csak remélhető, hogy jövőben is, szigorú odafigyeléssel legyőzhetők a gasztrofesztivál megrendezését hátráltató akadályok, és a felnőttkort is megéri a rendezvény.