Kapaszkodjunk össze az imában!

Pünkösd közeledtével a Szűzanya hívó szavára évről évre mind nagyobb és nagyobb tömegben indulnak el nemzettestvéreink a Kárpáthaza és a nagyvilág különböző zugaiból Székelyföld felé. Hitet tenni, áldást kapni és erőt meríteni jönnek, valamint belekapaszkodni honfitársaink tekintetébe, megmártózni egymás mosolyában, és elmélyülni az össze- és együvé tartozás nemes érzésében.

Nem volt ez másképp ebben az esztendőben sem, amikor a csíksomlyói búcsú újabb kori történetében immár 450. alkalommal gyűltek össze a világ magyarjai, hogy Nagyasszonyunk, Mária segítségét és közbenjárását kérjék megmaradásunkhoz és gyarapodásunkhoz. És tették ezt hittel, valamint annak tudatában, hogy a közös fohásznak, valamint imának nem csak foganatja, hanem óriási felhajtó ereje is van, amint az ide visszatérő zarándokok ezt évről évre megtapasztalják. Hiszen a Kis- és Nagysomlyó közötti nyereg ősidők óta a szent fogadalmak és könyörgések nyomán bekövetkező csodás gyógyulások, a testi és lelki felépülések, a hit vissza-, illetve megszerzésének, valamint a remény felcsillanásának áldott helyszíne. Ahol körülöttünk és bennünk egyaránt összeér az ég a földdel, és az Úr jelen van a szívünk dobbanásában, a szemünk sarkában elmorzsolódó könnycseppben, a homlokunkon gyöngyöző verítékben. Ahol végtelen nyugalom, határtalan szeretet és isteni derű lengi be az egész tájat.

Szentmise magyar és latin nyelven

Az idei búcsút többek között Áder János köztársasági elnök és felesége, Herczegh Anita, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, Harrach Péter országgyűlési képviselő, illetve Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke, Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke és Ráduly Róbert, Csíkszereda polgármestere is megtisztelte jelenlétével. Mottójául pedig a Salvator-kápolna előtti keresztre felvésett mondatot választották: „Isten, tarts meg minket őseink szent hitében és erényeiben!”

Tekintettel Miguel Maury Buendia, Vatikán bukaresti megbízottjának jelenlétére, a szentmise magyar és latin nyelven folyt. Elsőként az erdélyi ferencesek tartományfőnöke, Orbán Szabolcs köszöntötte a zarándokok több százezres tömegét, majd Erdély érseke, Jakubinyi György és az apostoli nuncius szólt hozzájuk. Ez utóbbi a pápa üdvözletét is közvetítette. Michael Anthony Perry, a Kisebb Testvérek Rendjének szintén jelen lévő és a híveket köszöntő legfőbb elöljárója örömét fejezte ki, amiért Csíksomlyón lehetett és itt imádkozhatott a kerek évfordulón.

A magyarság összetartója

A búcsú egyetlen meghívottja és egyben szónoka, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke, Veres András győri megyéspüspök volt. A főpásztor boldogan nyugtázta, hogy életünkben még mindig vannak olyan pillanatok, amikor együtt tudunk gondolkodni és érezni egymással, a székely és csángó testvéreknek pedig megköszönte, hogy hitüket megtartván erre Csíksomlyón ma is alkalmat teremtenek. A hitről, illetve annak hiányáról, Isten és ember viszonyáról és kapcsolatáról szóló szentbeszédében ugyanakkor hangot adott abbéli meggyőződésének, hogy a magyarokat leginkább a krisztusi hit és Szűzanya tisztelete tartja össze.

Ugyanakkor azt sem rejtette véka alá, hogy véleménye szerint korunk emberének minden baja a hit hiányából ered. Végezetül pedig így fogalmazott: „Arra kérem minden magyar testvéremet itt, a somlyói nyeregben vagy otthon a televízió képernyője előtt, kapaszkodjunk össze az imában, tudjunk őszintén megbocsátani egymásnak, akarjunk összefogni nemzetünk és hazánk sorsának jobbra fordítása érdekében, így teremtsünk békét önmagunkban, családunkban, országainkban, s legyünk egymás társai a köztünk szeretetben megvalósuló Isten országa építésében! Szüntessünk meg minden viszályt, haragot és széthúzást! Segítsük egymást, hogy minden jó cél, minden nemes szándék közös életünk fejlődését és gazdagodását szolgálja! A Magyarok Nagyasszonya legyen ebben segítőnk!”

 Megzavarták az ősi erőket

Szentmise után az éppen átélt közösségi élménytől megmámorosodva ballagtam le a hegyoldalon, melynek tövében három, korhű ruhába bújt fiatal vitézen akadt meg a szemem. Szóba elegyedvén velük kiderült, hogy testvérek, és Havadtőről ugyan, de a szovátai baranta csapat tagjaként érkeztek leróni kegyeletüket a Csíksomlyói Szűzanyának, valamint áldását kérni további életükre. Andor, Balázs és Botond meggyőződése szerint ugyanis nem csak akkor kell erre a szent helyre jönni és itt imádkozni, amikor már valamilyen baj ért minket, hanem azt megelőzően is. Hiszen Isten és Nagyasszonyunk jelenlétén túl itt érezni lehet, amit őseink a valláson és kereszténységen át nekünk és ránk hagytak, azonban képtelenség szavakba foglalni ennek mibenlétét. Nehezményezték továbbá, hogy Csíksomlyón telefonantennát és sípályát építettek, mert ezzel nem csak a hely szentsége sérült, hanem az itt uralkodó ősi erőket is megzavarhatják.

Az anyaországi Nagykanizsáról érkező Szalai házaspárral már a visszaúton, Csíkszeredában ismerkedtem meg. Beszélgetésünk során megtudhattam tőlük, hogy Erdélyben többször megfordultak, viszont a csíksomlyói búcsún első alkalommal vettek részt. Nehezen megfogalmazható, megható és felemelő érzésként, illetve egy életre szóló élményként határozták meg az általuk ez alkalomból átélteket. Itt ugyanis a hit ereje az összetartozáséval keveredik, e kettő ölelkezéséből pedig varázslatos érzelmek és csodálatos gondolatok születnek. A máshonnan jöttek ugyanakkor teljes mértékben átérzik az itteni emberek sorsát. Mindez pedig egy olyan tündéri állapotot eredményez, melyet élete során legalább egyszer minden magyarnak meg kellene tapasztalnia, mert akivel ez megtörténik, az attól fogva más szemmel tekint nemzettársaira és az őt körülvevő világra. Végezetül erőt, kitartást, valamint hitünk és magyar öntudatunk megőrzését, illetve továbbadását kívánták nekünk, székelyeknek, hozzátéve, hogy velünk vannak, hiszen összetartozunk.

További fotók itt!