Karácsonyi időutazás: régen és ma

Rohamosan közeledik a karácsony. Az ünnep alkalmából a kézdiszentléleki nyugdíjas Kanabé Erzsébettel beszélgettünk arról, miről is szólt régen ez a csodálatos ünnep, miként zajlik napjainkban, mitől vált olyan fontossá életünkben.

– Hamarosan itt a karácsony. Hogyan készül az ünnepre?

– Adok a külsőségekre is: lakás takarítása, díszítése, ajándékok beszerzése családtagjaim számára, sütés-főzés, de lélekben is nagyon készülök. Akárcsak egész évben, most még inkább próbálok szeretetet mutatni a környezetemben. Szeretek ilyenkor egyedül lenni, elmerülni gondolataimban. Emellett fontosnak tartom, hogy jótékonykodjunk: legalább egy rászoruló családnak szoktam segíteni az ünnepek előtt.

– Milyen hagyományokat tart évről évre?

– Karácsonyfa díszítése, diós-mákos bejgli és töltött káposzta készítése. Minden évben részt veszek az éjféli szentmisén, és karácsony napján közösen ebédelünk a szeretteimmel.

– Fiatal korában miből állt a készülődés? Hogyan emlékszik a régi karácsonyokra?

– Régebben a legnagyobb örömet az jelentette, hogy a család együtt volt, összegyűlt mindenki az esti vacsorára. Az ünnepet nagytakarítás előzte meg, a vacsora után pedig jöhetett az ajándékok kibontása, melyekben nem drága mobiltelefonok lapultak, hanem ólomkatona, mogyoró, dió, gyümölcs vagy saját kézzel készített játék. Krisztus születése valóban örömünnepet jelentett régen, az est fénypontját az éjféli mise jelentette. Emlékszem, fiatalon segítettem édesanyámnak, nagymamámnak az előkészületekben. Gyűjtöttem a pénzt, hogy valamit vásároljak szeretteimnek. Élménydúsak voltak az iskolai, templomi szereplések és előadások is. Boldogok voltunk, mindig nagyon vártuk a karácsonyt.

– Miként hangolódtak az emberek az ünnepekre?

– Régen kevesebb volt a futás, kis értékű ajándékokat vásároltunk, de ezt kárpótolta a sokkal nagyobb szeretet a családban. Jobban figyeltünk, több időt szántunk egymásra. Egyszerűbb karácsonyokat ünnepeltünk, de azok bensőségesebbek voltak. Gyerekként mesebeli csodaként éltük meg a karácsonyt.

– Ön hogy látja, mi áll ma a középpontban, amikor a karácsonyi készülődésről beszélünk?

– Az ünnep középpontjában sokszor más áll, sajnos, mint régen, és az ünnep nem ugyanazt jelenti. Az ünnepben az ajándékozás került előtérbe, és nem jó, hogy a gyerekek egy része azért várja a karácsonyt, hogy megkapja a hőn áhított méregdrága ajándékot. A legszomorúbb szerintem mégis az, hogy a mai embereknek nincs idejük egymásra. Az igazi készülődés lényege és üzenete kezd kimaradni a családok életéből. Többségük a külsőségre összpontosít, azokat tartja első számúnak. Felcserélődtek a szerepek, a szeretetet és a békét ma már a csillogás, villogás és a drága ajándékok helyettesítik.

– Elmesélné nekünk a legszebb karácsonyi emlékét?

– Rengeteg szép emlék fűz a karácsonyokhoz, de nem annyira azok, mint inkább az érzések maradtak meg bennem. Most hirtelen mégis az a karácsony jutott eszembe, amikor először szembesültem azzal, ki hozza a karácsonyfát, és ennek ellenére milyen boldog voltam, hogy én is segíthetek a díszítésében.

– A kézdiszentléleki önkormányzatnál dolgozott, mint mezőgazdasági tanácsadó. Ott hogyan ünnepeltek?

– Az önkormányzatnál minden évben volt díszítés, akárcsak az egész a faluban. Általában karácsonyfát díszítettünk, és együtt vártuk a Jézuska születését. Arra is tisztán emlékszem, hogy ajándékot is hozott az angyalka: vagy egymást leptük meg, vagy a vezetőség ajándékozott meg minket egy kis aprósággal. Ilyenkor ünnepi hangulat uralkodott a faluban és a hivatalban egyaránt.

Tamás Réka