Kastélylátogatás Szentkatolnán és Zabolán

Még a szervezőket is meglepte, hogy mennyi érdeklődő gyűlt össze arra a rendezvényre, amit szombaton szervezett a Háromszéki Kúriák és Kastélyok Egyesülete (HKKE). A civil szervezet első, nagyközönség számára szánt ismeretterjesztő és kapcsolatépítő rendezvénye során alkalom nyílt behatóbban megtekinteni a szentkatolnai Sinkovits- és a zabolai Mikes-kastélyt.

A rendezvény a Zabola és Imecsfalva között található, neobarokk stílusú Négyháznál kezdődött, ahol az egyesület tagjai 10 órakor megtartották zártkörű gyűlésüket. A gróf Mikes Zsigmond által elnökölt, zömében háromszéki résztvevők jelenlétében zajló megbeszélésen a tagság bővítéséről esett szó, így az egyesületnek most már húsz tagja van. A rendezvény a szentkatolnai Sinkovits-kastélynál folyatódott. Udvarán mintegy száz érdeklődő verődött össze az érdekes szakmai előadások meghallgatása, időközben az alagsortól a padlásig lehetőség nyílt megtekinteni a hatalmas, felújítás alatt álló épületet.

A dicső múlt patinás emléke

Az épület kívül-belül rendkívül impozáns, a várakozó sokaság valósággal eltörpült mellette. Valamikor egy duplalépcsős feljáraton lehetett bejutni, most csak az egyik kőgrádicson közlekedhettünk, mivel a bejárat előterében a majdani bútorzat egy része van felraktározva. Az épületben hosszú folyosókon találjuk magunkat, amelyekből kétszobás tömbházlakás méretének megfelelő szobák – de inkább termek – nyílnak. Érdekes, hogy a szobák zöme átjárható, kevés a „zsákutcaszerű” helyiség. A mennyezeten több helyen megfigyelhető, hogy egykoron kézzel festett minták díszítették, de azt a többrendbeli meszelés – illetve az a tény, hogy nádra felvert vékony vakolatra vitték rá a művészek – menthetetlenül tönkretette. Egyedül a kisebb sportpálya méretű ebédlő mennyezetén maradt meg viszonylagos épségben, így a látogatók képet kaphattak arról, hogy egykoron milyen gyönyörű lehetett a vaskos falú épület beltere.

Nem kevésbé lenyűgöző a bolthajtásos pince sem. Gyakorlatilag az egész épület alatt magas és jó állapotú az alagsor, amelynek egyik termébe gyönyörű, kovácsoltvas csigalépcsőn lehet lejutni. Az épület hátsó traktusát gigantikus terasz uralja, a valamikori tulajdonosok vélhetően ott sziesztázva figyelték, mi történik az uradalomban.

Cseh Ferenc vállalkozó, a kastély tulajdonosa röviden ismertette a hatalmas területen fekvő épületegyüttes történetét, majd gróf Mikes Zsigmond egyesületi elnök köszöntötte a jelenlevőket. Ezt követően megtekintettük az egykori lóistállót, amivel átellenben a zsellérek nem kevésbé hatalmas épülete található. Ezek mind az egykori mintagazdaság részét képezték, akárcsak az 1903-ban épült gyönyörű víztorony.

A sokat látott épület

Az uradalom megtekintése után a fentebb említett ebédlőben Várallyay Réka művészettörténésznek köszönhetően tudtunk meg érdekességeket az épületről. A szakember már felvezetőjében jelezte: nagyon értékes ingatlanról van szó nem csak a fizikai valója, hanem története miatt is.

A művészettörténész a bejárat fölötti tábla ismertetésével kezdte előadását, ami hírül adja, hogy az épület mikor és ki számára épült. A következő latin szöveg olvasható rajta: REGNANTE ILLVVS: PRIN.DNO:DNO: GEORGIO RAKOCI, DEI G • PRIN: TRANS: HAEC: DOMg AEDIFICATAA ESTÁGENER: D: THOMA BASA DE ZABOLA, IV: DICERECIO SVPREMO TRIV S: SEP.13K: ETORB•AN:D:1649•ÁIO:BOD•. Azaz: az épület a zabolai Basa Tamás részére épült Rákóczi György uralkodása alatt 1649-ben.

„A zabolai Basa család jól házasodott, ugyanis Tamás egyik lányát, Ilonát Kun István vette feleségül, házasságukból született Kun Ilona, aki Bethlen Miklósnak, Erdély kancellárjának lett a felesége. Tizenöt évesen ment férjhez, és nagyon fiatalon, 18 évesen már meghalt” – vázolta a művészettörténész, merre ágaztak a családi szálak, hozzátéve: az épület történetéről egyelőre keveset lehet tudni. „A 17. században a Basáké, a család kihal, utána a Kun családhoz kerül, akik egészen a 19. század közepéig birtokolják, akkoriban át is építik. 1843-ban Kun József lakhatott az épületben, egy gerendába vésett felirat ezt bizonyítja” – mesélte Várallyay Réka,

A kastély a Kun-család kihalása után először a Klebelsberg, majd a Sinkovits családhoz került vásárlás révén. 1820-ban Sinkovits Ignác tulajdonolta, aki Kézdivásárhelyen orvosként tevékenykedett, a legjobb háromszéki doktorként tartották számon. A házat 1888-ban újra restaurálták, akkor Sinkovits Ottó és aranyospolyáni illetőségű neje, Csiszár Emília vették birtokukba. Akkor készült a neoreneszánsz, groteszk mintázatú mennyezet is, az ebédlőben a készíttetők monogramjai is láthatók.

Ottó mintagazdaságot teremtett, ügyintézése során szeszgyár, tehénfarm stb. létesült – summázott a művészettörténész, aki után Damokos Csaba tervező mutatta be azokat a háromdimenziós látványterveket, amelyek útmutatásul szolgálnak az épület restaurálásához.

Látogatás a Mikeseknél

A rendezvény Zabolán, a Mikes-kastélyban folytatódott, ahol a társaságot Roy Chowdhury Gergely látta vendégül. Chowdhury a Luxus-istálló nevű rendezvényépület egyik termében előadást is tartott, fotókon mutatva be a korabeli és az új épületeket, valamint a dendrológiai parkot.

Utána Várallyay Réka a zabolai Mikes-kastélyról és korabeli, hasonló erdélyi építményekről beszélt, és elénekelt egy Apor Péter által kottába foglalt korabeli reneszánsz dalt is.

Az előadók sorát Mikes Zsigmond gróf zárta, aki Tüdős S. Kinga történésznek az Acta Siculica 2008-as kiadásában megjelent, Csíksomlyói végtisztesség: a székelyek generálisa, I. Mikes Kelemen végrendelete és temetése (1685-1687) című írását olvasta fel.

Az előadások után ebéddel kínálták meg a résztvevőket. Utána Várallyay Réka és Lengyel Melinda, a birtok menedzsere kalauzolásában a birtokon levő épületek megtekintése következett. A napot a Háromszéki Közösségi Alapítvány által adományozott őshonos körtefa elültetése zárta, ami zabolai eseménynek állít emléket.

Az alábbi sorokat Kun József unokaöccse, az akkor tízéves Vass Géza vetette papírra 1847-es szentkatolnai látogatása alkalmával:

„Végre megérkeztünk Szentkatolnára, és ott nagybátyám, Kun József régi kastélyába szállottunk. E kastélyt Háromszék egykori főtisztje, ősöm, zabolai Basa Tamás építette a 17-ik század első felében. (…) Két kastélyt épített Basa Tamás, az egyiket Szentkatolnán Kun Istvánnénak, a másikat Zabolán Mikesnének. A szentkatolnai kastély nagy csínnal és kényelemmel volt berendezve. Gondol (Géza nevelője – szerk.) szobájában Platón szobra díszítette az egyik kasztent. A nappali szobában a trimókasztenen egy keskeny, hosszú tükör alatt egy álló óra körül két kínai szobrocska a legcsekélyebb lódításra megmozgatta a fejét. A szertelen nagy ebédlőben – melyet kevéssel ezelőtt báró Szentkereszty Zsigmond huszár-főhadnagy lovardának használt – egy óriási karosszék tűnt fel az ide belépőnek, melynél nagyobbat se ezelőtt, se azután nem láttam. Azt képzeltem, hogy az ősöm, Basa Tamás széke lehetett. Ebben a nagy palotában ebédeltünk.”

***

A Sinkovits család Nógrád megyéből származott, házasság révén került Szentkatolnára, miután Sinkovits Ignác feleségül vette Szentkatolnai Cseh Polixénát. Fiaik közül dr. Sinkovits Aurel magyar királyi honvéd ezredorvos volt Kézdivásárhelyen, 1929. augusztus 6-án ő adományozta a tizenhét év óta megfelelő sportbázis nélkül küszködő KSE-nek a mai futballpályát is magába foglaló, 3 hold 600 négyszögöl nagyságú területet sporttelep létesítése céljából (a kerek évforduló apropóján talán erről is meg lehetne emlékezni az idei sportnapokkor). Másik fiuk, a jogász végzettségű dr. Sinkovits Ottó olyan mintagazdaságot rendezett be birtokán, amelynek csodájára jártak egész Háromszékről. Ennek keretében például a tejtermékeket előállító részleg is működött, amely a szomszédos Kézdivásárhely piacát is naponta ellátta.