Kell-e félteni a magyar nyelvet?

Dr. Balázs Géza nyelvészprofesszort sokan ismerhetik a magyar rádió és televízió nyelvművelő műsoraiból, Magyarország után pedig, ahol az ELTE oktatója, Erdélyben is sok tanítványa is élvezheti előadásait, hiszen a Partiumi Keresztény Egyetemen is tanár. A népszerű nyelvész Tusványoson, a PKE sátrában tartott élvezetes előadást a magyar nyelvi humorról, ekkor kértük fel, taglalja egy rövid interjúban, hogyan látja a magyar nyelv jelenlegi állapotát.

– Kell-e félteni a magyar nyelvet?

– A nyelv egy kulturális hagyomány, egy kommunikációs lehetőség. A kulturális hagyományt azért kell félteni, mert ha az megszakad, a kommunikációval is probléma lesz. A féltés tehát egy nagyon természetes beállítódás. Magyarországon a magyar nyelv nincs veszélyben, mert a magyar államnyelv, minden szinten használható és van oktatása alapszinttől a felsőfokig, és magyar nyelven minden elmondható, ami a világon létező 6000 nyelv közül igen kevésről mondható el. Tehát félteni nem kell, de ápolni, törődni vele igen. Határon túl viszont a magyar nyelv visszaszorult – egy-két nagy magyar nyelvtömböt leszámítva, mint a Csallóköz, a Bodrogköz és természetesen a Székelyföld – különösen az utóbbi 50 évben baj van. A Partiumban, ahova én leggyakrabban átjárok, már szórványhelyzetben van a magyar nyelv, a szórványhelyzet pedig elszigetelődést jelent: a szórványok általában beolvadnak, és ott romlik, előbb-utóbb beolvadnak és megszűnik az adott nyelv. Mindenki eldöntheti, hogy számára ez szomorú vagy nem. Nekünk, nyelvészeknek, magyar kultúrával foglalkozóknak nyilván valamit tenni kell, támogatni kell a nyelv megtartását.

– Talán valami biztatót is tudna mondani?

– Hogyne. A magyar nyelvnek eddig háromszor ki kellett volna halnia: a honfoglaláskor, a török korban és a német elnyomás hatására. (Az orosz megszállás idején a kulturális elnyomás nem volt erős.) Ezt a három kulturális váltást le tudta győzni a magyar nyelv, amikor kisebbségben voltunk a Kárpát-medencében vagy hatalmi szempontból abszolút elnyomás alatt, és minden lehetőség megvolt arra, hogy nyelvünk kipusztuljon. És akkor jött Kazinczy és összefogta a magyar értelmiséget. Véghezvitt egy nyelvújítást, aminek mai napig érezzük a pozitív hatását: megtanultuk, hogy a magyar nyelv változtatható, javítható.

– Más nyelvekre ez miért nem igaz?

– Nem mondanám, hogy egyáltalán nem igaz, de nálunk van egy példa arra, hogy a nyelv változtatható, fejleszthető. Kazinczyék tudatos nyelvújítást indítottak el. Bár nevettek rajtuk az emberek, az írók, költők egy része – Petőfi, Jókai, Vörösmarty – átvette és használta az új szavakat. És akkor ezt most is lehet csinálni. Más, nagyobb nyelvi közösségekben ez a tudat nincs meg, mert nincs ilyen problémájuk. A magyar nyelv kicsi nyelv, Európában egyedülálló, csak idegen nyelvek által körülvett nyelv. Nekünk fontosabb a nyelv megőrzése, mint egy németnek vagy hollandnak. Mi jobban érezzük, hogy nekünk nincsenek rokonaink. <<