Kevés sikerrel küzd az ember a városokat elárasztó varjakkal szemben

Elvesztettük a harcot a varjakkal szemben – állítja Czimbalmos Csaba, Sepsiszentgyörgy városmenedzsere. Tény, hogy a varjak Románia szinte minden nagyvárosában, de már falvakon is annyira elszaporodtak, hogy jelenlétük egyre terhesebb az ember számára.

Rögtön a lényegre tér Czimbalmos Csaba, Sepsiszentgyörgy városmenedzsere, amikor arról érdeklődünk, mi a teendő az elszaporodott varjakkal szemben.

„Elvesztettük a harcot. A polgármesteri hivatal korábban szerződést kötött a Rara Avis madárvédő egyesület tagjaival, hogy a központi parkba beköltözött, ott éjszakázó rengeteg varjút zavarásukkal – lámpázással, dobolással – űzzék el. Ez működött is egy darabig, míg tavaly a város egy kolozsvári cégtől beszerzett, változtatható frekvenciájú ultrahangos- lézeres riasztóberendezéseket szerelt fel a parkba, hogy távol tartsa a madarakat.

Nyolc ilyen amerikai gyártmányú készülék van felszerelve nagyjából a park külső kerületén. Valami látszata van ugyan, de az eredmény elmarad az általunk remélttől. Annak ellenére, hogy változtatjuk a készülékek hatósugarát, az általuk kibocsátott hangfrekvenciát, a varjak kevéssé zavartatják magukat. És bár kevesebben vannak a központban, a város más negyedeiben viszont egyre többen vannak, mert túlszaporodtak” – nyilatkozta a Székelyhon megkeresésére a városmenedzser.

Mint mondja, a Rara Avis szervezettel jelenleg is érvényes szerződésük van, most Szentgyörgy külső lakótelepein (különösen az Újnegyedben) zavarják a varjakat.

„Tavaly nagy erőfeszítésekkel próbáltuk varjúmentesíteni a parkot: leszedtük a fészkeket, idén a lakónegyedekben is megmetszettük a fákat, így néhány fészket eltávolítottunk, de nem győzzük a szaporodásukkal tartani a lépést. Úgy néz ki, a harcot egyelőre elveszítettük” – fogalmazott Czimbalmos Csaba.

Európában védett, nálunk pedig túlszaporodott

A vetési varjak védett madarak az Európai Unióban, mert más országokban megcsappant a létszámuk, de itthon túl sok van belőlük. „És megyénk más megyékhez viszonyítva még jól is áll e területen” – állítja Kelemen László, a Rara Avis egyesület elnöke. Azt is elmagyarázta, hogy a vetési varjak ismertek arról, hogy terjeszkednek. Korábban – mintegy húsz éve – nagy kuriózum volt, hogy a kökösi hídnál észleltek egy madárkolóniát, akkor csak néhány fészek volt ott a fákon. A következő években is bejöttek ugyan telelni az Ukrajnából érkező madarak a városba, de tavasszal, májusban ismét kivonultak.

40-60 ezer ilyen vonuló példányról beszélünk, melyekből mintegy 2000 rendezkedett be Szentgyörgyön; és azért csak ennyi, mert a Rara Avis fellépett velük szemben, hiszen az általuk keltett zaj, a mindenhol jelenlevő ürülékük miatt a park nem tölthette be eredeti funkcióját.

Háromszéki jelenlétük 10-15 éve jelent nagyobb problémát – ami ornitológiai szempontból ugyanakkor figyelemreméltó jelenség –, most már viszont a délről terjeszkedő, invazív hazai varjúfajtákról beszélünk, melyek a városok, illetve települések felé húzódtak. Illyefalvától Kökösig, Sepsiszentgyörgytől Barótig jelen vannak, beszoktak, urbanizálódtak, már a fészkeiket is itt rakják, 3-5 utóddal szaporítva az állományt.

Nincs olyan technika, amely bevethető ellenük

„Szaporodásukat csak természetes ellenségeik, a ragadozómadarak mérsékelhetnék, nincs olyan technika, amely bevethető ellenük, csak az emberi zavarás hatásos” – állítja Kelemen. Így most a rövid távú, mégis pár évet igénylő cél, amihez mégis az emberek türelme szükséges, hogy a városon kívülre vagy a perifériára szorítsák ki a varjúkolóniákat.

„Én nagyon megértem azt, aki panaszkodik a jelenlétük miatt, hiszen amíg a tojásokat le nem rakják, addig elég hangosak a madarak. Csak azután jön majd egy csendesebb periódus, amikor a településeken kívül keresik a táplálékot. És az autósok sem boldogok, mikor naponta kell mosniuk az autót” – osztotta meg a szakember.

Szerinte a védekezést már első pillanattól megyeszintre kellett volna kiterjeszteni, viszont már itt a városban rengeteg ellenséges megnyilvánulással találkoznak, amikor este lámpáznak, dobolnak: megfenyegetik, szidalmazzák őket a lakók. Közben pedig mások megköszönik munkájukat, és kérik, hogy folytassák azt. Arra pedig máshol is nagy szükség lenne, például brassói „varjúűzésre” is felkérték a Rara Avist, de Kelemen László nemet mondott.

Fotó: Tuchiluș Alex