Kinek fáj az a pár száz kiló hal?

A sors iróniája, hogy pont a föld napja előtt egy nappal szennyezték a Barót-patak alsó, várost érintő szakaszát, melynek következtében – szemtanúk szerint – tömegesen pusztultak el benne a halak kedden délután, fajták szerint többek között márna, paduc, domolykó, fenékjáró küllő és kövicsík.

A katasztrófa valószínűleg észrevétlenül maradt volna, ha néhány helybéli nem teszi szóvá azt a közösségi oldalon, fényképekkel is illusztrálva a halpusztulást, egyben pedig számon kérve a felelősöket, vagy legalábbis kérve azok felkutatását. Csakhogy, ahogy a mondás is tartja, a kárnak nincsen gazdája, ez pedig az érintett vidékre különösen érvényes.

Az eset a közösségi oldalon ugyan felháborodást keltett, azon túl azonban senki semmit nem mozdított, senki sehova feljelentést nem tett, hiszen felhívtuk a megyei környezetvédelmi hivatalt, illetve a környezetvédelmi őrséget is, de sehol nem tudtak a baróti patak szennyeződéséről. Utóbbi hivatal, épp érdeklődésünknek köszönhetően mozgósított, azt mondták, kijönnek Barótra vízmintát venni, hacsak nem lesz már késő, hiszen 24 órával a történtek után már nem biztos, hogy valamit is meg lehet állapítani a vízből.

A szennyeződés mértékét Albert Egon, a baróti Rika Sporthorgász Egyesület nemrég kinevezett ügyvezető elnöke képekkel és egy rövid videóval is szemléltette, hozzáfűzve elkeseredését is a patakszennyezés kapcsán: „Kinek fáj pár száz kiló hal, amelyeknek jó része nem volt még féltenyeres sem? Mit számít egy kis veszteség? Fő, hogy én megtehetem, s bár másként is csinálhatnám a dolgot, de minek, hiszen ezért senki sem fog felelősségre vonni. Ez ilyen fájdalmasan egyszerű dolog… Ma valakik egy mozdulattal újra elintézték a Barót-patakát le egészen az Oltig, tettük sikerült százszázalékosan. Holnap vagy holnapután… jöhet a következő adag, mit számít?! Mert itthon nálunk mi úgy szeretjük Székelyföldet, Erdővidéket, hogy hegyeit-völgyeit, erdőit, mezőit, forrásait, patakjait, folyóit, holtágait, tavait telehordjuk szeméttel, lemérgezünk és elpusztítunk bennük mindent, ami él és virulni akar…” – írta.

Tényleg, kinek fáj pár száz kiló elpusztított hal Erdővidéken? Azoknak biztosan nem, akik a környezetvédelemre sorozatosan fittyet hánynak, de miért ne tehetnék meg, ha senki sincs, aki őket elszámoltassa, netán megbüntesse! A szennyeződés forrását egyelőre csak találgatni lehet, a környezetvédelmi őrség mindenesetre azt ígérte, értesítenek majd, ha valamit sikerül kideríteniük. Ettől függetlenül azonban minden egyes erdővidékinek kötelessége lenne felelősségteljesen vigyázni környezetére, az ügyben jelenleg mozdulatlan helyi hatóságoknak pedig tenniük kellene valamit azért, hogy ilyen esetek többé ne fordulhassanak el.